- Lili ébredj! Megyünk. - halottam Marcus hangját.
- Mindjárt. - nyöszörögtem. A kezemet cirógatta, hátha az segít az ébresztésben. - Gyere. - ültetett fel az ölébe.
- Nem. - nyavalyogtam és hozzá bújtam.
- De jössz! - mondta. Elkezdte levenni a pólóm.
- Oké, oké! - nyíltak ki szemeim villám sebességgel. - De... Menj ki.
- Girl, we fucked! - nézett rám értetlenül.
- Nem érdekes. - mondtam magamat takargatva. Megrázta a fejét, majd felállt mellőlem. - Siess! - mondta és kilépett az ajtón, amit becsukott maga után. Felkaptam egy haspólót, egy rövidnadrágot és egy félcipőt. Beraktam a pizsamám és egyéb dolgaimat a bőröndömbe, majd kiléptem a szobaajtón. Marcus ott telefonozott a falnak döntve hátát.
- Na végre! - mondta és átvette a bőröndöm, majd levitte a halba. A lépcsőn lefele ránéztem a telómra. - Még csak 6 óra? - akadtam fent.
- Jah. - mondta rém se nézve.
- Neked most mi a bajod? - néztem rá.
- Semmi. - mondta érzékeltetve, hogy hazudik. - Mac!
- Nem Mac a nevem. - durcáskodott.
- Jól van Marcus Gunnarsen, mi a bajod, elmondanád?
- Nem. - mondta. Leült a kanapéra, én pedig leültem mellé.
- De, elmondod, mert én nem akarom ezt a mérges fejedet nézni egész úton...
- ...és utána. - egészített ki, és belevigyorgott a hülyeségébe.
- Haha! - mondtam. - Mond már el. - hajoltam hozzá közel. Ez a barom, meg elfordította a fejét, és megcsókolt. - Utállak! - tettem ölbe a kezem.
- Dehogyis. - mondta és még mindig vigyorogva oda hajolt és még egy csókot nyomott a számra. Egyik kezével átkarolta a vállam, a másikkal pedig derekamnál fogva közelebb húzott magához. Homlokát az enyémnek döntötte. Mélyen a szemembe nézett, majd újra megcsókolt. Visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát és úgy csókolóztunk. Kezét az arcomra helyezte és még több csókot adott.
- Khmm... Mehetünk? - hallottuk meg Kjell hangját. Ott állt előttünk, mi pedig rákvörös képpel felálltunk a kanapéról.
- Persze. - mondta Mac. Összekulcsolta ujjainkat, majd megindultunk az apuka után. Egy fél óra múlva már ott is voltunk a repülőtéren. Még kb. harminc perc és szállhattunk fel a gépre. A két órás útból talán egy negyedórát ha fent voltunk. Mac és én ott aludtunk egymáson. A landolás pillanatában ébredtünk fel.
- Na? Kialudtátok magatokat. - kérdezte Anne.
- Aham. - nyújtóztam egyet. Amikor végezem vele, Mac újra megfogta a kezem. Amikor beértünk a repülőtér belső részére egy csomó, sikítozó lány szaladt oda hozzánk. Meglepő volt, hogy egy-kettő tőlem is kért képet.
- Köszi! - mondták és megöleltek. Rengetegen persze csak a fiúkkal akartak képet. De volt aki szimplán kettőnket fényképezett le, mert hogy cukik vagyunk együtt. Vagy kettőnkkel szeretett volna képet készíteni. Mac alig akarta elengedni a kezem. Csak nagyon húzós esetbe vette rá magát. Végeztünk a képek készítésével majd elindultunk a kocsink felé. Két óra utazás múlva, végre haza értünk. Kipakoltunk addig Kjell haza vitte a többieket. Épp amikor végeztem a ruhák és egyéb dolgok helyre rakásával, Marcus rontott át a szobámba. Kézen ragadott és magával húzott a saját szobájába. Leült az ágyára és az ölébe húzott.
- Akarsz velem aludni? - ismerős? Ugyanaz, mint amit akkor kérdezett, amikor kiderült, hogy szeretjük egymást.
- Én... Héééj... - húzódott mosolyra a szám, amikor felismertem a mondatot.
- Ez gondolom egy igen! - ismételte magát újra. Elnevettem magam. - Hagyd abba. - mondtam nevetve. - Még csak 1 óra, ilyenkor nem alszunk.
- Hát... Sok helyen nem voltál még! - vakarta meg a tarkóját.
- Akkor itt az ideje, hogy felfedezem őket veled. - mondtam mire elnevette magát.
- Eszméletlen cuki vagy! - mondta és adott egy puszit az arcomra. Elindultunk bejárni Trofors-ot. Rengeteget beszélgettünk és csókolóztunk, mert nem zavart minket senki és végre együtt lehettünk. Csak ketten.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
