- Lili ébredj! Megyünk. - halottam Marcus hangját.
- Mindjárt. - nyöszörögtem. A kezemet cirógatta, hátha az segít az ébresztésben. - Gyere. - ültetett fel az ölébe.
- Nem. - nyavalyogtam és hozzá bújtam.
- De jössz! - mondta. Elkezdte levenni a pólóm.
- Oké, oké! - nyíltak ki szemeim villám sebességgel. - De... Menj ki.
- Girl, we fucked! - nézett rám értetlenül.
- Nem érdekes. - mondtam magamat takargatva. Megrázta a fejét, majd felállt mellőlem. - Siess! - mondta és kilépett az ajtón, amit becsukott maga után. Felkaptam egy haspólót, egy rövidnadrágot és egy félcipőt. Beraktam a pizsamám és egyéb dolgaimat a bőröndömbe, majd kiléptem a szobaajtón. Marcus ott telefonozott a falnak döntve hátát.
- Na végre! - mondta és átvette a bőröndöm, majd levitte a halba. A lépcsőn lefele ránéztem a telómra. - Még csak 6 óra? - akadtam fent.
- Jah. - mondta rém se nézve.
- Neked most mi a bajod? - néztem rá.
- Semmi. - mondta érzékeltetve, hogy hazudik. - Mac!
- Nem Mac a nevem. - durcáskodott.
- Jól van Marcus Gunnarsen, mi a bajod, elmondanád?
- Nem. - mondta. Leült a kanapéra, én pedig leültem mellé.
- De, elmondod, mert én nem akarom ezt a mérges fejedet nézni egész úton...
- ...és utána. - egészített ki, és belevigyorgott a hülyeségébe.
- Haha! - mondtam. - Mond már el. - hajoltam hozzá közel. Ez a barom, meg elfordította a fejét, és megcsókolt. - Utállak! - tettem ölbe a kezem.
- Dehogyis. - mondta és még mindig vigyorogva oda hajolt és még egy csókot nyomott a számra. Egyik kezével átkarolta a vállam, a másikkal pedig derekamnál fogva közelebb húzott magához. Homlokát az enyémnek döntötte. Mélyen a szemembe nézett, majd újra megcsókolt. Visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát és úgy csókolóztunk. Kezét az arcomra helyezte és még több csókot adott.
- Khmm... Mehetünk? - hallottuk meg Kjell hangját. Ott állt előttünk, mi pedig rákvörös képpel felálltunk a kanapéról.
- Persze. - mondta Mac. Összekulcsolta ujjainkat, majd megindultunk az apuka után. Egy fél óra múlva már ott is voltunk a repülőtéren. Még kb. harminc perc és szállhattunk fel a gépre. A két órás útból talán egy negyedórát ha fent voltunk. Mac és én ott aludtunk egymáson. A landolás pillanatában ébredtünk fel.
- Na? Kialudtátok magatokat. - kérdezte Anne.
- Aham. - nyújtóztam egyet. Amikor végezem vele, Mac újra megfogta a kezem. Amikor beértünk a repülőtér belső részére egy csomó, sikítozó lány szaladt oda hozzánk. Meglepő volt, hogy egy-kettő tőlem is kért képet.
- Köszi! - mondták és megöleltek. Rengetegen persze csak a fiúkkal akartak képet. De volt aki szimplán kettőnket fényképezett le, mert hogy cukik vagyunk együtt. Vagy kettőnkkel szeretett volna képet készíteni. Mac alig akarta elengedni a kezem. Csak nagyon húzós esetbe vette rá magát. Végeztünk a képek készítésével majd elindultunk a kocsink felé. Két óra utazás múlva, végre haza értünk. Kipakoltunk addig Kjell haza vitte a többieket. Épp amikor végeztem a ruhák és egyéb dolgok helyre rakásával, Marcus rontott át a szobámba. Kézen ragadott és magával húzott a saját szobájába. Leült az ágyára és az ölébe húzott.
- Akarsz velem aludni? - ismerős? Ugyanaz, mint amit akkor kérdezett, amikor kiderült, hogy szeretjük egymást.
- Én... Héééj... - húzódott mosolyra a szám, amikor felismertem a mondatot.
- Ez gondolom egy igen! - ismételte magát újra. Elnevettem magam. - Hagyd abba. - mondtam nevetve. - Még csak 1 óra, ilyenkor nem alszunk.
- Hát... Sok helyen nem voltál még! - vakarta meg a tarkóját.
- Akkor itt az ideje, hogy felfedezem őket veled. - mondtam mire elnevette magát.
- Eszméletlen cuki vagy! - mondta és adott egy puszit az arcomra. Elindultunk bejárni Trofors-ot. Rengeteget beszélgettünk és csókolóztunk, mert nem zavart minket senki és végre együtt lehettünk. Csak ketten.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
