Maradj még! M&M ff.•Miért pont én? - folyt.•

2. Rész

...még mindig Mac szemszögéből

Összeszedtük a cuccokat és a kamping felé vettük az irányt. Végig Lili kezét fogtam. Életveszélyes ahogy közlekedni tud az utcán.
- Vigyázz! - rántottam vissza az útról. - Majdnem elütött az autó. - mutattam az épp előttünk elhaladó gépjárműre.
- Hupsz! - nézett rám kissé megijedve, de nem az autótól hanem az én véleményemtől, hátha lecseszem. Egész jól hitte - Bocsi! - mosolygott sajnálkozóan.
- Ne nekem mond, hanem az életednek. Ne csinálj több ilyet, mert ha bajod esik akkor nem tudom mit csinálok magammal. - fújtam ki a feszültségem levegő formájában és immár másodszorra sikerült éppségben átkellnünk a zebrákon. Amikor oda értünk levetköztünk.
- Na menjünk mert fürdöcskézni akarok! - szólalt meg Lili.
- Oké Bæ, de - tartottam szünetet. - mi az a fürdöcskézés? - jöttem zavarba.
- Cuki vagy, amikor ilyen értetlen fejet vágsz! - kezdett nekem ott gügyörészni mint egy fél évesnek.
- Ma ezt már talán harmadszorra mondod. - kezdtem nevetni. - Mármint, hogy cuki vagyok.
- Mert az vagy. - nézett rám csillogó barna szemeivel és édes mosolyával amikkel teljesen megbabonázott. Nem tudtam róla levenni a szemem. Mintha csak elaludtam volna nyitott szemmel.
- Megyünk? - kérdezte a vízre mutatva. Kicsit megráztam a fejemet, hogy észbe kapjak.
- Mi... Persze... Miért ne mennénk? - jöttem megint csak zavarba. Elég gáz lenne ha megtudná, hogy teljesen át vette felettem az uralmat. Elindultunk a vízbe. Soha életemben nem voltam még a Balatonba, de kellemes meglepetésként ért, mert a vize jó meleg volt, legalább is a Norvég tenger vizénél biztos. Viszont a hátránya hogy ne próbálj meg a tetején maradni mert belefulladsz. Tapasztalat, na meg Lili vihogása.

Már egy ideje bent voltunk, amikor megszólalt a telóm a parton. Hülye fejjel nem némitottam le, ezért kiszaladtam hogy megnézem mi van, lehalkítom, na meg akkor már el is dugom új helyre. A titkos üzengető írt. Jobban mondva egy képett küldött, amin Lili és én voltam. Talán a két perccel ezelőtti állapotunkat eleveníti meg. Megilyedtem. Itt van valahol. Azonnal vissza mentem Lilihez.
- Nem láttál erre egy furcsa alakot? - kérdeztem a lánytól. Azonnal leesett neki, hog valami nem stimmel.
- Mi a baj Maci? - kérdezte.
- Semmi. - próbáltam tagadni de hiába .
- Mi történt? - kérdezte már ő is zaklatottan.
- Csak, - nem akartam, hogy még jobban megijedjen.
- Marcus, légyszi! - kapaszkodott bele karjaimba.
- Megint írt az a valaki. Egy képet küldött. Rólunk, ahogy fürdünk. - közelebb hajoltam hozzá. - Itt van! - súgtam a fülébe. Amikor távolabb hajoltam tőle rémült arcot vágott.
- Mac! Én félek. - jelentette ki halk, remegő hangon. A hajába túrtam.
- Ne félj! Figyelj, én itt vagyok és bármi baj legyen én nem engedem hogy bárki is bántson. - mondtam, de közben belül én is nagyon féltem. Hozzám bújt.
- Menjünk innen, kérkek. - kérlelt és már remegeve sírt az ölemben.
- Hagyd abba, mert észre veszik vagy veszi, hogy nyert és nem tudom mi lesz. - teljesen ki voltam.

Lili szemszöge

Marcus is félt, de az ölébe úgy éreztem nem lehet semmi baj. Lassan abba hagytam a pityegést és kimentünk a vízből. Lépteinket gyorsra fogtuk  haza felé. Egyszer csak egy bokorból mozgolodást hallottunk meg. Megállt bennem az ütő. Lesokkoltam és nem tudtam meg mozdulni. Nem gondolkoztam csak elvesztem a félelem erős szorításában. Marcus hozott vissza az elők sorába. Maga után húzott és csak akkor állt meg, amikor már biztonságban érzett minket.
- Ugye nincs semmi baj? - húzott magához iszonyat közel, majd eltürte a hajam. Aggódó tekintettel nézett rám.
- Nincs! - mondtam. Marcus magához húzott. Egyszer csak bizsergést éreztem a bordámnál. Mac telója rezgett. Előkapta zsebéből a telót és rögtön az üzenetekhez ment.
"Szeress!" "Áldozat" "Védtelenül" Ez a három üzenet jött. Marcus leblokkolt, nem tudta mi legyen. Lassan hátát a falnak döntve a földre rogyott. Csak bámult ki a fejéből. Leguggoltam mellé és megfogtam a kezét, érzelmek nélkül nézett rám. Mintha egy idegen fogta volna meg a kezét. Megijedtem. Elengedtem a kezét. A telefon kijelzője ebben a pillanatban sötétült el. Leültem Marcus mellé és adtam egy puszit az arcára. Nagy levegőt vett. Adtam neki még egy puszit. Kezdett egy kicsit feloldodni. Adtam neki még sok-sok puszit és egy idő után már csak a gond terhesség látszott az arcán.
- Most mit csináljunk? - nézett rám kérdően. Válasz képp csak megrázta a fejét. Elindultunk fel a szobánkba. Ekkor Linet láttuk meg ahogy Thorddal enyeleg. A hányinger kerülgetett tőlük. Egyszer csak Thord rácsapott Line fenekére. Én erre meghúztam az orrom és elindultam Marcus után akinek több esze volt és már előbb elindult.
- Várj! - mondtam halkan. Hátra nézett  rám, majd a kezét nyújtotta, hogy fogjam meg. Én nem hagytam volna ki semmiért sem emme ajánlatot. Nemsokára ebéd és egy puccos helyre megyünk, mert Kjellnek és Gerdnek most lesz a házassági évfordulója. Elegáns ruhákat vettünk fel!
A fiúké;

Dorotié;

És az enyém;

Nagyon jó volt az ebéd. Végül egy isteni gyümölcstortát is feltálaltak. Minden jól ment amikor meghallottam a telefon rezgését. Marcus rögtön megnézte, majd felkapta a fejét. Amikor tekintetünk találkozott, egy hamis mosolyt erőltetett magára, de nem nyűgözött le vele. Tudtam hogy megint az a valaki ír.
- Marcus, légyszi, legalább most rakd el a telefonod. - szólt Kjell a fiának.
- Rendben, bocsánat. - engedelmeskedett a fiúm. Az ebéd után úgy döntöttük, hogy minden lemegyünk a Balcsira. Én személy szerint nagyon be voltam parázva, hátha megint lesz valami. Felmentünk a cuccokért, hogy akkor megyünk és hát, nem olyan gyorsan értünk le mint ahogy terveztük. Egy kisebb dolog közbe jött. Zavart Marcuson a ruha. Megragattam a nyakkendőjét és magamhoz húztam. Ő persze egyből belement a "játékba". Levettem róla az öltönyt. Ő a nyakamat kezdte el csókolgatni. Próbáltam kigombolni az ingjét, de olyan közel húzott magához, hogy a kézfejemet mozdítani sem bírtam. Egy kicsit távolabb toltam magamtól és mikor már rendesen elfértem újra folytattam Mac vetköztetését. Ekkor még nem is tuduk mekkora hibát követünk el...