Suicide Snakes(Vkook ff)

9.rész

Két hete. Két hete nem szól hozzám Taehyung és a többi öt fiú sem, még annak is örülnék, ha piszkálnának, de nem, egyszerűen csak kikerülnek és levegőnek néznek. 
Történelemből kaptunk egy beadandót amit Jiminnel kell megcsinálnom. A fiú azt üzente egy alsóbb évessel, hogy ma átjön hozzánk, de félek attól, hogy szét fog verni vagy ami még jobb el se jön.
- Kicsim bemehetek? - hallom meg anya hangját az ajtó mögül mire csak egy halk igennel válaszolok. - Egy osztálytársad keresett telefonon azt mondta öt perc múlva itt lesz addig készülődj.
- Rendben. - teszem magam mellé a laptopomat, hogy elkezdjek rendet rakni a szobámba. Nem akartam kimutatni az örömömet hisz lehet csak Jennie fog átjönni, de nem tudtam nem Jiminre gondolni. Abban a pár percben amit beszéltünk  nem ilyen sértődékenynek ismertem meg.
A koszos ruháimat bevittem a fürdőbe és némi hideg vizet locsoltam az arcomra, hogy ne látszódjon olyan vörösnek. Épp léptem volna ki a helységből amikor megpillantottam  valakit hátulról. A dzsekijén lévő mintából rájöttem, hogy az egyik Suicide Snakes tag az, viszont nem tudtam melyik. A méreteiből ítélve nem lehetett Jimin vagy Yoongi, szóval maradtak a többiek.
- Akkor is tudom, hogy bámulsz, ha elbújsz a fal mögé. - hallottam meg a hangot mire a tüdőm össze szorúlt, a szívem heves dobogásba kezdett és éreztem, ha nem ülök le pár percen belül akkor ott helyben összeesek. Nem tudom elhinni, hogy itt van, hogy újból hallhatom a hangját. - Megmutatod magad még ma, vagy azt akarod, hogy én menjek oda? - előbújtam rejtekhelyemről és próbáltam úgy a fiú szemébe nézni, hogy ne essek össze. Zavaromat látva kiült arcára a jól megszokott pimasz mosolya, ennek ellenére viszont láttam szemeiben, hogy még mindig dühös rám. 
- Ugye tudod, hogy nem vagy belém szerelmes? - nem tudtam mit válaszoljak így inkább csak magamban tiltakoztam. - Csak azért mondom, mert még mindig nem vagyunk egy tündérmesében ahol a hercegnő, jelen esetben te, első látásra beleszeret a hercegbe. Kicsit korábban jöttem, de remélem nem zavarok, anyukád át adta az üzenetemet?- egy erőtlen bólintással válaszoltam neki ami után, elkezdett kipakolni a magával hozott táskájából. Nyomtatott szövegek, újságokból kivágott cikkek és egy régi könyv került az ágyamra, majd Taehyung maga mellé húzott így olyan közel kerülve hozzá, hogy ajkainkat csak pár milliméter választotta el egymástól. Forró lehelete egy másik világba repített, egy olyanba ahol nincs semmi baj vagy szomorúság, ahol csak élvezni kell az életet anélkül, hogy egy pillanatig is aggódnom kéne bármi miatt is.
- Miért cseréltél Jiminnel? - suttogtam visszarántva magam a valóságba.
- Szerinted hagynám, hogy helyettem másszon rád, mert ha igen akkor sokan elég hülyének néznének.
- E-ezt most nem értem.
- Jimin jó srác viszont szeret szórakozni az emberek érzéseivel. Őt ez teszi boldoggá. Te pedig kihívás lennél számára hiszen a sheriff fia vagy csak az a baj, hogy ChimChim, nem szeret a jövőre gondolni. Képzeld csak el, Jeon papa megtudja, hogy az egyik Suicide Snakes tag megrontotta a pici fiát, először csalódna benned, aztán mérges lenne végül a nyomunkba eredne. Mi pedig örökre elhagynánk Forks területét, de talán még Washingtonét is. - nem tudtam épp ésszel gondolkodni. Hiába hallottam azt amit mondott, nem értettem belőle semmit. Túl közel volt ahhoz, hogy ne a szájára koncentráljak, miközben azon gondolkodom mit tudna velem csinálni a gyönyörű telt ajkaival, mintha csak hipnózis alatt állnék, teljesen magával ragad közben elérve hogy az agyam teljesen kikapcsoljon.
- É-és te nem ilyen vagy, Kim Taehyung?
- Nem. Különben már rég ruha nélkül, ívbe feszült háttal, élveznél el miközben a nevemet ordítod. - homlokát az enyémnek döntötte, majd mélyen szemeimbe nézve gyengéden beleharapott az alsó ajkamba mire halkan felsóhajtottam. Lassan elkezdte csókká formálni az előbbi tettét és amikor nyelvével bejutásért könyörgött ajkaim maguktól nyíltak szét, szabad utat adva a fiúnak. Amint csókunk egyre erotikusabb útra tért, V elvált tőlem, majd enyhén vörös ajkaival és kócos hajával rám mosolygott.
- Ebből nem csinálunk rendszert. Most pedig álljunk neki a beadandónknak.
- Nem találtam ki. - mondtam még mindig az előbb történteken gondolkodva. - Nem találtam ki a nevetek eredetét ezért szeretném, ha elmondanád nekem.
- Előbb csináljuk meg ezt. Utána talán minden kérdésedre választ adok. - nem mertem ellenkezni így csak beleegyezően bólintottam és bele lapoztam a könyvbe ami Washington történetéről szól.

- Én most lépek, majd hétfőn találkozunk.
-N-nem akarsz itt aludni? - kérdeztem Taehyungot aki már felkészült arra, hogy kimásszon az ablakomon. Hangomat hallva visszafordult és elmosolyodott.
- Jungkook, hímribancnak hívtál, mert a suli tudtára adtam, hogyha téged csesztetnek akkor engem is. Két hete vagy a sulinkban, ezért még nem tudod, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb emberek is. Én amondó vagyok, hogy egy ideig hanyagoljuk egymás társaságát.
- És a csók? Neked nem...nem jelentett semmit? - kérdeztem könnyeimmel küszködve. Nem akarom, hogy sírni lásson, nem akarom, hogy gyengének higgyen, ahhoz azonban, hogy ezt a látszatot keltsem minden megmaradt erőmet felhasználtam.
- Csak egy hímribanc vagyok aki jól végezte a munkáját.- ugrott ki az ablakon, majd úgy eltűnt a sötétségben, mintha itt sem lett volna. Szavai újra meg újra lejátszódtak a fejemben aminek hatására zokogva estem a földre és a lehető legjobban átkarolva magam, fejemet a térdemre hajtva egészen addig nem vagyok képes abbahagyni a sírást amíg, kimerülve el nem alszok.

Az érzés amikor reggel hatkor kómásan leülsz a gép elé és meglátod, hogy 1K megtekintés van a könyveden mindeközben a retinád kiég a fény miatt. Gondolom ezt az érzést hívják úgy, hogy: Jézusommegvanaz1Kmegtekintésjajdefájaszemem

Köszönöm, hiszen, ha ti nem olvasnátok a szerelemmel vegyített depressziós valamimet amit könyvnek hívunk, hogy legyen valamennyi önbecsülésem akkor szerintem senki. Szóval tényleg köszönöm, hogy ennyien olvassátok a "könyvemet".(csak tudnám, hogy lesz belőlem ennyi önbecsüléssel író) Még egyszer köszönöm nektek.