Suicide Snakes(Vkook ff)

16.rész

-Jungkook, ott vagy még?...Kérlek mondj valamit.-kezdett el könyörögni a fiú mire lenyeltem a torkomban lévő egyre jobban növekedő gombócot.

-Én még ennek ellenére is szeretlek téged.-suttogtam rekedten, majd bontottam a hívást. 

Ennyi lett volna? El se kezdtük együtt, de már külön kell válnunk? 

Volt valaha egyáltalán bármi esélyem nála vagy csak én képzeltem magamba kedves szavait és csillogó szemeit? 

Ez a kevés idő amit vele töltöttem, valóság volt vagy csak egy szimpla álom aminek még mindig nincs vége?

Kérdések ezrei kavarogtak bennem. A szívem abban a pillanatban nem a boldogság miatt dobogott olyan gyorsan hanem a fájdalomtól amit okoztak nekem, mintha Tae szavaival és   tetteivel tőrökkel támadta volna meg és most utolsó erejével segély kiáltásokat küld, hogy a vérző sebeket meggyógyítsák mielőtt még túl késő lenne.

Vajon még ennél is rosszabbul érezném magam, ha együtt lettünk volna és amikor rám un átmegy Yoongihoz vagy ennél már nincs fájdalmasabb érzés?

-Mi nyomja a szívedet Bunny?-húzott magához Jimin mire forró bőréhez bújva keserves zokogásba kezdtem. Egy becsapott kisgyereknek éreztem magam akinek kihasználták az érzéseit.-Mond el kérlek, hogy mi történt. Hátha tudok valahogy segíteni.

Erőt véve magamon könnyes tekintettel néztem fel az engem ölelő fiúra és még egyszer át gondoltam a mondanivalómat.-Olyan akarok lenni mint Taehyung.

-Egy utolsó szemétládára akarsz hasonlítani?

-Nem, hanem egy  kegyetlen gyilkosra.-mondtam teljesen elszántan holott tudtam, hogy nem ez lesz életem legjobb döntése. Jimin ajkai meglepetten nyíltak el egymástól, majd hitetlenkedve kezdte el rázni a fejét.

-Hihetetlen vagy.-mondta ki mielőtt a saját figyelmem elterelése érdekében megcsókoltam volna őt. Pici kezeivel az ölébe ültetett így fenekemnél érezhettem merevedését. Hátra döntöttem a fiút így átvéve az irányítást felette. Nyakát kezdtem el csókokkal elhalmozni, majd át tértem felső testére és egy vékony nyálcsíkot hagyva magam után nyaltam végig kidolgozott, izmos hasán amik tele voltak apróbb hegekkel.

-Ne érezd magad ennyire nagy fiúnak Jungkook.-fordított helyzetünkön, majd három ujját benyálazva készült fel arra, hogy a lehető legjobban kitágítson engem.

*************

Jimin aranyos szuszogására keltem miközben álmában motyogott valamit.  Telefonomon megnézve az időt kerek szemekkel bámultam a kijelzőt, több mint harminc üzenet érkezett Taehyung-tól. Nem volt erőm megnézni, leakartam magamban zárni minden vele kapcsolatos dolgot annak ellenére, hogy tudtam erre nincsen semmi esélyem. 

-Én keltettelek fel?-kérdeztem amikor egy puha kéz vándorolt az oldalamra.

-Ha úgy vesszük akkor igen. Hiányzott a közelséged.-kaptam a választ, majd a következő pillanatban a kezemben lévő készülék nála volt.-Meg kéne beszélnetek a tegnapit. Bármit is mondott neked látszik rajtad, hogy megviselt téged.

Vissza adta a telefonom, majd egy rövid csók után kiszállt az ágyból és neki állt öltözködni. Tanácstalanul néztem a kezemben lévő készülékre. Fogalmam sincs mit kéne tennem látni akarom azt a gyönyörű gyermekies arcát azonban a tudat, hogy Yoongival van együtt nem hagyott nyugodni. Ráadásul ahogy őt ismerem még direkt az orrom alá dörgölné azt, hogy V vele van.

-Mit szeretnél ebédre?-szakított ki gondolat menetemből egy kérdő tekintet.

-Semmit. Most valamiért nincs étvágyam.

-Biztos?  Feltudom olvasztani a gofrit és van itthon nutella.-mondta egy aranyos mosollyal az arcán mire halkan felnevettem.-Nem foglak békén hagyni amíg meg nem kóstolod a specialitásomat.

-Mit? A nutellás mirelit gofrit eperrel és tejszínhabbal?

-Pontosan.-bújt oda hozzám, majd lehunyt szemekkel hagyta, hogy szürke haját piszkáljam.-Végül elmondta?

-Mit?

-Hát a nevünk jelentését? Állítólag fogadtatok csak össze vesztetek ez az egész izé meg el lett felejtve.-magyarázta meg kérdését a fiú felnézve rám. Én csak nemlegesen ráztam a fejem mire ő elmosolyodott és telefonja után nyúlva Youtube-on kezdett el valamit keresgélni.

-Tessék, ezt nézd meg a többit utána elmondom.-nyújtotta felém a fekete készüléket én pedig elindítva a videót meglepetten figyeltem az előttem lévő állatott amint éppen önmagát próbálja megenni.

A háttérben hallani lehetett az emberek nevetését a kígyó szenvedésén ami kicsit felidegesített, így már azt vártam mikor lesz vége a videónak.

-Ennek mi köze az nevetekhez?-adtam vissza a telefont a fiúnak aki csillogó szemekkel nézett rám. 

-A kígyók hidegvérű állatok ezért szükségük van egyfajta külső hőforrásra, ha azonban túl melegednek és nem tudják magukat lehűteni elvesztik az eszüket és bakatannak. Legyőzhetetlen lesz az éhségük és mindent ami a szemük előtt megmozdul beakarnak kapni. Legtöbbször a saját farkukra harapnak rá és, ha nem segítenek rajtuk addig szenvednek amíg bele nem halnak.-egy kisebb szünetet tartott, hogy az előbb hallottakat megtudjam emészteni vagy egyáltalán betudja fogadni a gyomrom. Még mindig nem tudtam mi köze van a nevüknek a kígyók öngyilkossági kísérleteihez viszont kíváncsian vártam a sztorinak a végét. Lassan bólintottam, majd nagy levegőt vettem ami néhány másodperccel később hangosan hagyta el a tüdőmet.-Mi is olyanok vagyunk mint egy öngyilkos kígyó. Őrültek és valamilyen szinten bizonytalanok.

Ezt a részt amúgy full perverzre írtam meg először, de mondom magam "Nem vagyunk mi annyira perverz állatok, hogy szegény Jungkook fenekét molesztáljuk" szóval inkább újra írtam.

Valaki örül ennek valaki nem, de hát ez van, majd Vkooknál "szép" kis leírást fogtok kapni. Addig viszont várni kell még.