Suicide Snakes(Vkook ff)

26.rész

Taehyung:

-Rendben.-mondtam néhány perc múlva-Vállalom a melót, de ha át ver nem csak Jungkooknak lesz fájdalmas és lassú halála. Ismerem a gyenge pontjait, Collins nyomozó, szóval azokkal fogom kezdeni akik fontosak magának, értve vagyok?

-Remek, akkor ezt megbeszéltük.-csapta össze tenyerét William, majd felém nyújtotta a kezét amit erőtlenül megfogtam és hagytam, hogy megrázza a jobbomat.-Az összeget amit kapni fogsz, majd két nap múlva beszéljük meg, addig intézd el Jhont.

Válasz nélkül hagytam ott a férfi irodáját, aki szerencsére nem követett. Most végre sikerül az amit már régóta terveztem.

*****************

Másnap reggel Jungkook mellett feküdtem az ágyban, és hallgattam az alvó fiú halk szuszogását.

Nem akartam visszajönni hozzá, azonban aggódtam érte. Megbántam azt ahogy beszéltem vele és féltem, hogy valami baromságot fog csinálni magával.

A rajtam fekvő macska hatására egy hangos tüsszentést hallattam, ami miatt, Jungkook mocorogni kezdett, végül pedig rám emelte hatalmas barna szemeit.

-Jó reggelt, Nyuszi.-tekintette elkomorodott, majd válasz nélkül hagyva engem, az ágya szélére ült.-Figyelj, mondtam, hogy sajnálom, ideges voltam...

-Egy szimpla: bocsi, de idegességemben mondtam pár szót ami megbántott, nem lesz elég. Kezdtem hinni abban, hogy számítok neked valamit, erre megkapom, hogy csak néhány rossz emlék elterelése miatt kellettem neked.-telefonom elkezdett csörögni a mellettünk lévő éjjeliszekrényen mire azonnal érte nyúltam.

-Igen tessék.-mondtam még a reggeli, kissé rekedtes hangomon. Jungkook csak egy nagyot sóhajtott, miközben rosszallóan ingatta a fejét jobbra-balra,végül pedig felállt és elkezdett öltözködni.

Levette magáról a fekete pólóját így megmutatva nekem mostanra már sokkal izmosabb hátát, azonban feltűnt, hogy lapockáján egy tetoválás foglal helyet, ami ugyan olyan volt mint a többi bandatársunknak.

Az aggodalom teljesen elborította az agyam amikor realizáltam a helyzet súlyosságát, és képtelen voltam oda figyelni a hozzám beszélő nőre.

-Az mégis mi?!-megszakítottam a hívást, majd mögé sietve, a falnak szorítottam, hogy jobban szemügyre tudjam venni a rajta lévő rajzot.

-Semmi közöd hozzá, te állat. Most pedig engedj el.-megpróbálta magát eltolni a faltól viszont Jimin sokkal többet törődött a fiú formás fenekének kihasználásával, mint az izmainak az edzésével.

-Ma nem mész suliba. És ne merészelj még egyszer így hívni, mert megtudod milyen az amikor állatként viselkedem!

-Addig szopnád a lucskos farkam amíg süket nem leszel? Ez csak egy retkes tetoválás nem kell rögtön bekattanni!-ő is felemelte a hangját ennek ellenére viszont tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy fél.

-Nem vagy huszonegy, ki engedte...-a fiú összegyűjtötte az erejét és ellökött magától. Meglepetten hátráltam meg miközben Kook idegességtől csillogó szemeibe néztem. Lassan felém sétált, majd az ágyra kényszerítve, fölém mászott és vészesen közel hajolt, kiszáradt ajkaimhoz.

-Ne törődj a dolgaimmal, oké?

-Nem oké, Jungkook. Az a tetoválás a bandánk jelképe így ez már az én dolgom is.-közöltem vele a tényeket miközben fordítottam a helyzetünkön, én azonban a csípőjére ülve izgatni kezdtem őt, hogy ne legyen annyira akaratos. Kis idő múlva éreztem, hogy merevedése a fenekemnek nyomódik és végre meghallhattam halk sóhajait. Remélhetőleg most már megkaphatom a válaszokat.

-Hagyd abbah.

-Előbb csiripelj. Minek neked az a tetoválás?

-Láttam ah neten.- egyik kezemet heréire csúsztattam és jól megszorítva azokat jeleztem neki, hogy ne merjen hazudni. A fiú tettem hatására belemarkolt a takarójába és próbálta visszatartani a nyögéseit ami nem akart neki összejönni. -Miérth jöttél vissza az esteh?

-Mert jól esett. Most pedig válaszolj a kérdésemre. Őszintén.-jobbomat alsónadrágja alá csúsztattam és végig simítottam lüktető tagján. Jungkook, azonban a kérésem helyett a kezébe kapta a telefonom, majd a vágytól remegve eltaszított magától, hogy az ablakhoz sétálva a lehető legmesszebb hajítsa a készüléket, ezek után elhúzta a függönyt végül pedig kulcsra zárta az ajtót.

-Nem ma fogsz engem kihasználni, viszont a kérdéseidre talán válaszolok.-közölte velem kócos hajjal,kipirosodott arccal és domborodó, nedves alsóval. Mivel nem vártam el tőle mást ezért csak csendben ülve a helyemen, vártam a válaszát.-Tudod, hogy közétek akarok tartozni. Jimin azt mondta, hogy a tetoválás egyfajta jelkép nálatok, szóval elmentem oda ahova az osztálytársaink is szoktak járni ilyen dolgom miatt, és megcsináltattam. Nem kellett se a szüleim aláírás és semmiféle hasonló baromságok.

-Mi van, ha elbasztak valamit, hmm? Akkor mit fogsz csinálni? És tudtommal még nem Jimin a bandavezér szóval te csak ne hallgass rá!

- Most ideges vagy?-kérdezte mosolyogva aminek nem értettem az okát. Jungkook közelebb sétált hozzám, majd az arcomra simítva hozzám bújt.

-Igen, basszus ideges vagyok. Fogalmad sincs róla, hogy mik történnek egy ilyen bandában, te pedig addig játszadozol amíg a társaim ellened nem fordulnak. Emellett szerintem engem kellett volna megkérdezned erről és az apádat, bármilyen betegséget elkaphatsz azon a lepratelepen.-eltoltam magamtól a fiút és figyeltem ahogy továbbra is mosolyog.-Szívtál valamit?

-Nem igazi.-nevetett fel halkan.-Csak próbára tettelek. Tegnap nagyon megbántottál szóval amíg nem voltál itt áthívtam Jennie-t, hogy rajzolja ezt fel nekem. Kíváncsi voltam, hogy a szavaid ellenére mennyire vagyok neked fontos.

-Jeon Jungkook, remélem tudod, hogy megfoglak ölni.-mondtam célba véve ajkait azonban kintről meghallottam a telefonom jelzését.

-De legalább szép halálom lesz.-válaszomat azonban nem várta meg, helyette magához húzott és vadul megcsókolt. Én viszont egyáltalán nem élveztem ajkainak érintését, ami előző mondatának köszönhető.

Hey, everybody! Boldog új évet így január másodikán!

Szeretném megköszönni nektek a több mint 9K megtekintést és a 103 követőt. Emellett pedig beígértem nektek egy Jikook sztorit ami kisebb változtatásokkal, de felkerült már Wattpadra. Akit érdekel az nézzen be oda is. Let Me Help You címen megtaláljátok a munkáim között.