Nem törődve V kérésével kiszálltam a kocsiból és oda sétáltam hozzájuk. Nem akartam hinni a szememnek, azzal nyugtattam magam, hogy csak álmodom és nem azért erőltette annyira az ide költözést, hogy velük legyen. Fogalmam sincs, hogy hihettem rá azt, hogy Jennie-t látom.
Rettegtem a saját anyámtól.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem alig hallhatóan Tae háta mögött rejtőzve mire a fiú meglepődve fordult meg.
-Jungkook, mondtam, hogy maradj a rohadt kocsiban!-kiabált rám amitől csak még gyengébbnek éreztem magam.- Jin vidd haza, ezt pedig megoldjuk valahogy.
-Nem fogok haza menni!-emeltem meg a hangomat mire mindenki meglepetten nézett rám.
-Menj haza kicsim, otthon mindent megbeszélünk.-szólt hozzám anya, de a tekintetében nem láttam bűntudatot vagy szégyent, semmit ami megbánásra utalna. Éreztem ahogy az első könnycsepp vég folyik az arcomon amit pillanatok után több is követett. Azon gondolkodtam mikor romlott el így az életem, hogy anya mióta van benne ebben az egészben. Eszembe jutott már az is, hogy ő nem is a vér szerinti anyám.
Éreztem, hogy Jin karon ragad és elkezd a kocsi felé rángatni. Bármennyire is fájt a szorítása nem szóltam neki, egyedül a fájdalom miatt éreztem azt, hogy még élek és nem csak egy lélek nélküli test vagyok.
-Kérlek...ne vigyél haza. N-nem akarok oda vissza menni.
-Akkor mégis hova vigyelek? Nagyon jól tudod, hogy Jennie nincs otthon.-ült be mellém, majd bekötötte magát és tanácstalanul nézett rám. Egy kis idő után kifújta a bent tartott levegőt és megrázta a fejét.-Kösd be magad, ma nálunk alszol holnap pedig kitalálunk valamit.
-Taehyung tudta, hogy ő is...
-Nem tudom. Mi csak most láttuk őt először és amíg hozzád nem szólt azt sem tudtam mi közötök egymáshoz.-bekötöttem magamat, majd fejemet az ablaknak döntve figyeltem a tőlünk pár méterre lévő tizenöt ember egyre jobban távolodó alakját.
*****************
-Alszik?-halk suttogásra keltem. Félálomban lehettem amikor meghallottam Tae hangját nem messze tőlem.
-Nemrég aludt vissza. Amikor be jöttem megnézni sírt álmában. Viszont most mesélj, mi történt?
-Miután elmentettek volt egy kisebb veszekedés. Előkerültek a fegyverek és Yoongi apjának az életével kezdtek fenyegetőzni. Jake megint játszotta a nagy fiút, megakarta késelni Jimint. Még időben ellöktem a törpét, viszont a szerelmed örökre végzett a "legjobb" barátunkkal.
-Legalább Jake miatt nem kell többet aggódni, gondolom a cserét nem tudtátok megoldani.
-Az egészben az a legfurább, hogy még így is beleegyeztek.-mellettem besüppedt a matrac én pedig arra fordultam és át karoltam a fiút. Mellkasához bújtam és megnyugtatásom érdekében belélegeztem jellegzetes illatát. Akaratom ellenére is könnyezni kezdtem amit megérezve hátamat kezdte simogatni.-Itt vagyok, kicsim nyugodj meg.
-Én most hagylak titeket, ha kell valami akkor...szolgáld ki magad.-Jin elhagyta a szobát Tae pedig még jobban magához húzott. Azt hitte alszom és ez nekem így pont jó volt, nem akartam, hogy kiabálni kezdjen velem amiért nem hallgattam rá.
Taehyung POV:
Minden egyes lélegzet vételén hallani lehetett, hogy sír, ezért gyengéden simogatni kezdetem a vállát hátha felébred. Aranyos nyuszi pofiján még a félhomályban is látni lehetett, hogy össze van törve.
-Mit álmodtál, Jungkookie?-kérdeztem amilyen kedvesen csak tudtam. Rossz beismernem, de egyre jobban kezdem megszeretni, ami a lehető legrosszabb dolog amit tehetek. Utálom amikor nem csak a vágyakozó tekintete szembesít azzal, hogy mit érez irántam hanem még a szavai is.
-Mondd, hogy nem igaz amit ma láttam. Mondd, hogy csak kezdek megőrülni és az anyám nem egy gyilkos.-bocsánatkérőn néztem rá mire nyakamhoz bújva kezdett el zokogni. Keserves hangjától úgy éreztem megszakad a szívem így próbáltam minél előbb megnyugtatni.
-Hoseok anyukája ír neked egy igazolást, én addig elmegyek hozzátok és minden olyan dolgot összeszedek ami csak kellhet. Pár napig ott leszel nálam, rendben?-egy erőtlen bólintást kaptam válaszul és egy reményvesztett fiú tekintetét.
-Te ugye szeretsz engem?-haragudni akartam rá amiért ennyiszer el kell miatta mondanom az érzéseimet, de az aranyos angol kiejtése miatt képtelen voltam rá. Neki fogalma sincs arról, hogy tudok koreaiul és egy ideig még nem is akarom, hogy erről tudomást szerezzen.
-Ezt már ezerszer el...-mielőtt befejezhettem volna a mondatomat megrázta a fejét.
-Úgy értem barátként.
-Az én érzéseim kicsivel tovább mentek a baráti szereteten, mert akkor nem csinálnám ezt.-suttogtam ajkaira, majd gyengéden megcsókoltam, Jungkook azonban nem viszonozta ami teljesen elszomorított.
-Szeretném tőled is hallani azt amit Jin már elmondott egyszer nekem. Úgy érzem csak akkor leszek képes feldolgozni ezt az egészet, ha te mondod meg nekem a választ...Tudtad, hogy az anyám a Skorpiókkal van? -pár másodpercem volt gondolkodni. Nem akartam neki hazudni viszont az igazságtól még ennél is rosszabb állapotban lenne.
-Fogalmunk sem volt a dologról. Láttam már anyukádat így rögtön felismertem őt, de nem akartam hinni a szememnek.
-Értem.-fordított nekem hátat, majd próbált elaludni.
Már tegnap vagyis ma kitettem volna az új részt csak anya 0:30-kor nekiállt zaklatni, hogy menjek aludni. Pont akkor csesztet amikor van ihletem.
Remélem tetszik az új rész.
KAMU SEDANG MEMBACA
Suicide Snakes(Vkook ff)
Fiksi Penggemar-Van valami amit nem tudsz a kígyókról.-mondta a fiú mélyen szemeimbe nézve.-Ha nem lépsz rájuk nem harapnak. -Mit akarsz ezzel mondani? -Azt, hogy ne állj az utunkba főleg ne az enyémbe, mert az én harapásom rosszabb és fájdalmasabb mint egy kobr...
