Jungkook:
A nappaliból beszűrődő, hangos lövés hallatán, rémültem nyíltak ki a szemeim, a szex utáni fáradtságnak nyoma sem volt.
-Jungkook, hívd a kurva mentősöket. Most!-lépett be V a szobába, ezzel szemem elé tárva vérrel borított ruháját.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva, azonban a fiú válasz helyett visszarohant oda ahonnan jött. A szemében látott aggódás miatt kapkodva nyúltam a telefonom után, majd remegő hangon a házhoz hívtam egy mentőt.-V, kérlek válaszolj. Ki volt itt?
Magamra kaptam, a kezembe kerülő utcai ruháimat, hogy a hajamba túrva siessek, szerelmem után. Taehyung egy test mellett térdelt, és folyamatosan azt ismételgette, hogy tartson ki. Közelebb merészkedve az előtte lévő, vérbe fagyott illető vonásait azonosítva ráeszméltem, hogy valójában Hoseok az aki miatt elsült Tae fegyvere.
A fiú fejére simítva, hagytam, hogy a lábamnak dőlve halkan felzokogjon. Könnyei egyhamar átáztatták nadrágomat és bármennyire is kényelmetlen volt számomra az, hogy az anyag még jobban a bőrömhöz tapadt, nem taszítottam el magamtól a kisfiúként síró Taehyungot.
A szirénák visító hangja, megzavarták a kint uralkodó hajnali csendet, és a mentő autó érkezését a kutyák is vad ugatással jelezték. Az ajtóhoz siettem és kinyitva azt feszülten vártam a felém közeledő három férfit. Kezükben egy-még összecsukott állapotban lévő-hordágyat cipeltek és miközben Hoseok biztonságba helyezésével szenvedtek folyamatosan engem kérdezgettek.
-Hogy szerezte a sérülését?-nézett rám mogorván a fiatalabb férfi, mire Tae felé pillantva, az ő arcát lestem.-Talán nem érted amit mondok?
-Lelőttem. Meg akartam ölni, viszont nem tudtam, hogy a legjobb barátom áll nekem háttal.-súgta rekedtes hangon V, majd felállva a szobámba sétált és magára zárta az ajtót. A lakásban lévők rosszallóan megrázták a fejüket, majd a hordágyon fekvőt kicipelték a mentő autóhoz.
-Gondolom, akkor te fogsz velünk jönni.
-Igen-súgtam halkan a beleegyezésemet kifejező egy szót,majd követve a mentősöket beültem velük együtt a mentő autó hátuljába.
***********
Me: Szia nem akarsz bejönni a kórházba?
Taehyung: Majd később...
Me: Harminc perce is ezt mondtad
Taehyung:...
Me: kösz a három pontot, sokra megyek velük.
Me: mindegy,ha ráérsz akkor gyere. A harmadik emeleten vagyok a műtő előtti folyóson
Látta 12:07
********
Órák teltek el mióta Taehyung megnézte az utolsó üzenetem,féltettem őt is és Hoseokot is, aki még mindig a műtőben volt.Kérdések ezrei kavarogtak bennem, a történtekkel kapcsolatban.
-Szöulban kellett volna maradnunk.-motyogtam magam elé alig hallhatóan,majd amikor léptek zaját hallottam a viszonylag kihalt folyosó járólapján érdeklődve pillantottam fel a jobb irányba.
Egy orvos közeledett felém, a műtétnél használt ruhája még mindig rajta volt amelyet egy-két helyen vér borított, a kezén lévő kesztyű ami utolsó és egyben első találkozásunk során a kezén volt már eltűnt róla,minden bizonnyal valamelyik kukában végezte.
-Minden rendben? Túl élte?-ugrottam fel azonnal amikor az időseb férfi mellém ért,nem tudtam most arra koncentrálni,hogy kimutassam a tiszteletemet,egyedül Hoseokra és Taehyungra koncentráltam.
-Van egy jó és egy rossz hírem,szóval,ha ennyire aggódik a fiúért akkor kérem üljön vissza a helyére.-emelte rám tekintetét amiben az unalom és a fáradtság apró szikráit véltem felfedezni,ugyanakkor az arcán aggodalom jeleit lehetett látni, a szája pedig egy gyomorforgatóan hamis, mosolyra húzódott hátha ettől eléri,hogy megnyugodjak.-A jó hír az,hogy sikerült eltávolítanunk Hoseok koponyájából a golyót, ami azt jelenti,hogy valamennyire megnöveltük az esélyeit az életben maradásra...
Nem folytatta tovább a beszédet, egyszerűen csak abbahagyta. Eme cselekedete segítségével jöttem rá arra,hogy most kéne leülnöm egy székre, ugyanis most akarja közölni velem a rossz hírt. A férfi újból szólásra nyitotta kissé kiszáradt és berepedezett ajkait azonban mielőtt még bármit is mondhatott volna egy alak suhant el mellettem egyenesen a velem szembe lévő felé tartva.
-Tae,mire készülsz?-kérdeztem kétségbe esetten amikor a fiú megragadva az orvost a falnak tolta és közel hajolva hozzá egy fegyvert fogott a fejéhez.
-Menj innen Jungkook.-mormogta részeges hangon Taehyung miközben egy pillanatra se szakította el tekintetét a rémült férfiről.
-V, részeg vagy...menj haza én addig itt maradok amíg ki józanodsz-ajánlottam fel neki egy lehetőséget, ő azonban makacsul megrázta a fejét és szorosabban tartotta kezében a pisztoly markolatát.
-Köszönöm az infót,Jeon,viszont most azonnal menj el innen,ha nem akarsz te is egy golyót a fejedbe.-csöndben vártam amíg befejezi a mondatát,majd ellenszegülve neki leültem korábbi helyemre és vártam a következményeket. V hangosan kiengedte a tüdejében tartogatott, elhasználódott levegőjét és leengedve a kezét, rejtette el háta mögé a revolvert.
-Figyelj rám, barom!-emelte fel hangját a fiú amikor feltűnt neki,hogy az orvos -aki eddig még sokkal erősebbnek tűnt-a földet pásztázza kissé szürkés színű szemeivel.-Hallani akarom mit basztatok el műtét közben.
-Tae,e..egy kórházban vagyunk.-motyogtam lehajtott fejjel,remélve,hogy az említett nem hallotta meg amit mondtam.
-A golyó által károsodott a...a nyakszirti-lebeny így nagy esély van arra,hogy Hoseok kérgi vakságban fog szenvedni,az élete hátralévő részében.-suttogta félve az idős férfi. Tae felemelve az ökölbe szorított kezét idegesen ütött bele a falba aminek hatására a kézfején lévő,friss sebek felszakadtak és vérrel borították el a fiú bőrét.
-Mit...mit jelent az,hogy kérgi vakság?-kérdeztem az orvos tekintete után kutatva amit akármennyire is próbálkoztam nem tudtam megtalálni.-Hogy lehet vak,ha nem is a szeme sérült meg?
-A nyakszirti-lebenyben helyezkedik el a képi információt feldolgozó fő központ, emiatt a kétoldali károsodás kérgi vakságot eredményez.Ami az jelenti,hogy...
-Hogy hiába nem sérült meg Hobi szeme attól még nem fog látni semmit soha többé.-fejezte be hyungom a mondatot,majd nem törődve a vérrel és a felszakadt sebeivel,zsebébe rejtette a kezét és elhagyta a kórházat
Helló világ,sajnálom,hogy ilyen rohadt sokat késtem ezzel a résszel. Egyszerűen nem volt ihletem és szerintem ez meg is látszik a rész minőségén(nem mintha a többi jobb lenne amúgy,de mindegy)
A szünetem alatt rengeteg új olvasót gyűjtött be magának a Suicide Snakes,amit nagyon köszönök minden embernek aki olvassa ezt a könyvemet.
A következő részt nem tudom mikor hozom,remélem hamarosan újból megszáll,majd az ihlet,de most még így nem merek nektek semmit sem mondani hiszen tudom,hogy képtelen leszek betartani és azt meg nem akarom,hogy mindenkinek mindent mondok aztán nem történik semmi
YOU ARE READING
Suicide Snakes(Vkook ff)
Fanfiction-Van valami amit nem tudsz a kígyókról.-mondta a fiú mélyen szemeimbe nézve.-Ha nem lépsz rájuk nem harapnak. -Mit akarsz ezzel mondani? -Azt, hogy ne állj az utunkba főleg ne az enyémbe, mert az én harapásom rosszabb és fájdalmasabb mint egy kobr...
