Suicide Snakes(Vkook ff)

22.rész

  Hi everybody! Lenne egy kérdésem. Gondolkodtam egy új sztorin a címe Warrior és a  Jikook párosról szólna nem biztos, hogy most azonnal lesz felrakva viszont akit érdekelni az kérem jelezze kommentbe.

Jó olvasást.🙂

**************    

-Este jövök, ne menj sehová és ne beszélj senkivel.-mondta Taehyung két órával később miközben a szobám közepén állt.  Kezében egy fegyvert tartott amit néhány perc múlva a táskájába süllyesztet.

-És, ha hazajön az apám? -kérdeztem, majd elfeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el nézni. Éreztem ahogy besüpped mellettem a matrac, de nem fordultam a fiú felé.

-Előbb ide fogok érni minthogy ő hazajönne. Tudom, hogy zűrös ez a helyzet viszont meg kell értened, hogy meg kell ölnöm a srácot.-törölgette le a könnyeimet.-Rengeteg dolgot tud rólunk, és annak ellenére, hogy kémkedni küldtem a Skorpiókhoz, nem szolgál nekünk semmi hasznos információval. 

-De...de Tae neki szülei vannak és barátai. Nem ölhettek meg csak azért valakit, mert nem végzi jól a munkáját! Lehet, hogy a Skorpiók nem bíznak meg benne, talán tudják, hogy hozzátok tartozik és...

-Az anyád, a sheriff felesége mégis be vették maguk közé, mert egy profi gyilkos, ha azt kérnék tőle, hogy öljön meg téged vagy az apádat, hidd el gondolkodás nélkül eresztene golyót a szemeid közé és ahogy ismerem még csak nem is lenne bűntudata!-meglepetten néztem rá, szavai olyan szinten lesokkoltak, hogy még sírni sem tudtam. Taehyung tisztában van azzal, hogy az utóbbi időben az anyám lett a gyenge pontom, de soha nem gondoltam volna a fiúról, hogy ezt fel is fogja használni ellenem.

-Mo...most kérlek menj el.-suttogtam erőtlenül. 

-Jungkook, ne  haragudj rám én csak...-megráztam a fejem, ezzel jelezve neki, hogy hagyja abba a beszédet. Mostanra már mindketten egymással szemben álltunk, és csak néztünk a másik szemébe. 

Haragot éreztem V iránt, amiért szembesített az igazsággal. A szemem elé tárta a legnagyobb félelmemet, a gyengeségem. Nem mondta ki nyíltan, viszont a szemébe látni lehetett még most is, hogy mire gondol. 

-Kook...

-Hagyj békén, és tűnj már el innen! Hazudtál nekem, azt mondtad nem tudtad, hogy kicsoda is valójában az anyám, most viszont kijelented, hogy "nem olyannak ismerted meg"!-idegesen rontottam neki a fiúnak. Úgy viselkedhettem mint egy megcsalt tinilány, amikor nekiálltam az ablak felé tolni őt és csapkodni a mellkasát, Taehyung azonban mindezt csendben tűrte és megvárta amíg a kiborulásom csillapodik, hogy utána zokogva térdeljek le a földre. 

-Abbahagytad?-kérdezte viszont nem kapott tőlem választ.-Este megbeszéljük, addig tombold ki magad.

Felemelte a földön lévő táskáját, majd kisétált az ajtón. Hallottam ahogy beleüt a falba és az átkozódásait utána viszont csak az én szipogásom törte meg néha a csendet.

****************

Bármennyire is haragszom most Taehyung-ra, akarva-akaratlanul, de nyitva hagytam az ablakot. Megígérte, hogy még az előtt ide fog érni, mint apa hazaérne én pedig még a délután történtek ellenére is hiszek neki. 

Kint tombolt a vihar és a szél néhány falevelet bejuttatott a szobámba. Lekapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő olvasólámpát, majd a takaróm alá bújtam. Visszagondoltam arra az estére amikor Tae szorosan ölelő  karjaiban aludtam el, és érezhettem a forró leheletét ami teljesen elvonta a figyelmemet a dörgések hangjáról.

Most viszont nem volt mellettem senki, egyedül én voltam a házban és ez előcsalta a könnyeimet. 

Amikor kidugtam a fejem a takaró alól a kint lévő fények megvilágítottak egy árnyat az ablakomban ami beugrott a szobámba és az ágyam felé közelített. Egy macska volt az. 

Lassan felemeltem az ágyamra ő pedig a meleg reményében hangos dorombolásba kezdett. A takaróm segítségével megszárítottam a vizes bundáját, majd hagytam, hogy a mellkasomra feküdve elaludjon.

Megpróbáltam követni a példáját azonban nem nagyon akart összejönni. Hiányzott Tae és féltettem őt...

A történtek ellenére ugyanúgy szeretem, és ez az egészben a legrosszabb.