Suicide Snakes(Vkook ff)

8.rész

Arra ébredtem, hogy valaki nagyon erősen szorítja a csípőmet, teljesen körém csavarodva. Kezeimmel próbáltam kitapogatni, hogy mégis mi zavart meg, viszont felfedezésemnek nem annyira örültem, ijedten ültem fel az ágyban, és néztem szembe a rajtam pihenő Kígyóval.
- Te ki mégis, hogy kerülsz ide? - kérdezem, kissé remegő hangon, ugyanakkor fáradt szemekkel figyelve a fiút, aki a hirtelen mozdulataimnak köszönhetően, sokkal éberebb nálam és kezében mintha egy fegyvert szorongatna.
- Itt lakom, és ellentétben V-vel én be is tartom az olyan ígéreteket mint például "aludj vissza, ha nem akarsz darabokban haza kerülni".-feküdt mellém Jin és csak akkor tűnt fel, hogy még valaki fekszik az ágyban. Háttal volt nekem így nem láthattam az arcát viszont hajának színe miatt Namjoonra gondoltam.
-Jin - mondtam félve a nevét mire csak idegesen morgott egyet és felém fordult. - Mi történt tegnap?
- Taehyung és te leittátok magatokat. A bulinak hajnali egy után vége lett én pedig haza hoztalak titeket. Most viszont fél hat van szóval jó lenne aludnál még egy kicsit.
- Ő melyik...
- Balra a második, és nagyon szépen kérlek, hogy aludjatok - kaptam meg a választ a félálomban lévő fiútól mire megfogtam azt a párnát amin én feküdtem és elindultam a másik szobába, teljesen figyelmen kívűl hagyva útóbbi szavait.
Belépve a helyiségbe félhomály fogadott, így láttam a fiú alakját, miközben oldalára fordulva halkan szuszogott. Megpróbáltam nem zajt csapva, mellé bújni ami szerencsére sikerült, így nézhettem hibátlan arcát miközben álmodik, ezt az idilikus pillanatott, viszont a mellettem fekvő egy pillanat alatt megzavarta.
- Örülnék, ha nem bámulnál. Miért jöttél?
- Semmi kedvem nem volt két sráccal együtt aludni úgy, hogy az egyikük megfenyegetett a másik pedig, ha jól láttam meztelen volt. 
- Inkább alszol velem egy ágyban? Jungkook te erősen másnapos vagy. - nevetett fel rekedt hangján amitől kirázott a hideg. Az ő szájából hallani a nevem olyan...más, gyönyörű ajkaival szépen ejti ki a szavakat és nem bánja, ha valaki vörös arccal bámul rá vissza sőt talán még örül is neki. - Egyébként csütörtök van szóval....
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy részeg állapotomban nem azon agyaltam miért az a nevetek ami? Kezdjük ott azt sem tudom, mit csináltam.
- Megakartál csókolni és tudom, hogy még most is erre vágysz csak az alkohol által lerombolt gátlásaid, újból sziklaszilárd falként védenek téged. - rá pillantott telefonjára, hogy megtudja mennyi az idő, majd vigyorogva hunyta le szemeit, és aludt volna vissza, de én nem hagytam neki.
- Nem hiszem el, hogy smárolni akartam volna veled.
- Ezzel a mondattal az a gond, hogy akkora nagy hazugság van benne, hogy még te sem hiszed el. Most pedig aludj hamarosan mennünk kell suliba.

Heten indultunk el az iskolába. Az elején még fura volt, hogy ennyire elfogadnak maguk közt, de egy kis idő után megszoktam. Rá jöttem, hogy az emberek nem ismerik a fiúk, jó és kedves oldalát. Nem ismerik, Hoseok vicces és kissé őrült énjét csak elítélik, amiért mindig maszk mögé rejti az arcát. Nem tudják azt, hogy Jin a tetoválások és piercingek ellenére mennyire anyáskodó típus és azt se, hogy milyen jól főz. Őrültnek hívják, amiért szereti a rózsaszínt és a barátain kívűl nem törődik szinte senkivel. Taehyung pedig sokkal gyerekesebb mint mutatja, képes perceken keresztül beszélni és pofára esni egy kavicsban, majd nevetve fel állni, hogy tovább folytassa amit elkezdett.
- Sokszor nem hisszük el róla, hogy ő a bandánk vezére. - suttogja Jimin a fülembe mire halkan felnevetek. A fejem még mindig lüktet, és a gyógyszer se nagyon segített rajta, de legalább álmos nem vagyok. Amint belépünk az iskola kapuján Tae rögtön felveszi a komoly, tiszteletet parancsoló tekintetét és maga mellé húzva engem, át karolja a vállamat, olyan érzést keltve ezzel az eberekben, hogy mi együtt vagyunk. Rengeteg meglepett tekintettel találtam magam szembe és mindegyikben egy kérdés volt "Mit keres az új gyerek az ő közelükben?"
-Mi a baj? - nézett rám a fiú miközben beléptünk a terembe és a padom felé sétáltunk. Megráztam a fejem és próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy nem hozott zavarba azzal, hogy át karolt és nem idegesített fel, hogy úgy bánik velem, mintha a pasija lennék. - Ne hazudj Kook, nem lesz tőle jobb.
- Zavar.
- Mégis mi?
- Hogy egyszer kedves vagy velem, utána azzal fenyegetsz, hogy megölsz végül pedig, az egész suli tudtára adod, hogy a tiéd vagyok holott ez nem igaz, főleg úgy, hogy egy hete sem ismerjük egymást. Legyél olyan szíves és ne csinálj belőlem hímribancot, ha már magadat annak tekinted. - mondtam neki gondolkodás nélkül amit hamar meg is bántam hisz a fiú szemeibe nézve csalódást láttam. Nem tudtam mit mondhatnék neki, de mielőtt kinyitottam volna a számat, ő megelőzött engem.
- Remélem tudod, hogy most milyen nagy bajba keverted magad, mert ez a hímribanc itt előtted nem szereti, ha sértegetik.-látni a szemében a csalódottságot, még a szavainál is jobban fájt. Nem értettem, hogy miért mondtam ezt neki, de ahogy elnéztem ez nem is számított, megsértettem, csalódott bennem és most mérges. A fiú kiviharzott a teremből nem törődve azzal, hogy az óránk épp most kezdődött volna el.