-Van valami amit nem tudsz a kígyókról.-mondta a fiú mélyen szemeimbe nézve.-Ha nem lépsz rájuk nem harapnak.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Azt, hogy ne állj az utunkba főleg ne az enyémbe, mert az én harapásom rosszabb és fájdalmasabb mint egy kobr...
-Ne viccelődj velem, hallod?!-szorítottam kést Clay nyakához.-Lefeküdtünk, azonban nem vagyunk olyan jóban, hogy a barátaimról is hazudj nekem!
-N...nem hazudok. Esküszöm.-nyöszörgött félelmében, miközben én mélyen a szemébe nézve próbáltam megfejteni, hogy hihetek-e neki.
-Szóval azt állítod, hogy Jimin és....-mondatomban a telefonom rezgése szakított meg, amit még a szobámban a farzsebembe rejtettem. A készüléket a kezembe véve felkészültem arra, hogy kinyomjam a hívást azonban megláttam a nevet, így remegő kezekkel emeltem fülemhez a telefont.
-Szia Jungkook.-mondtam sokkal nyugodtabban, miközben a kezemben tartott kés még mindig Clay nyakán pihent.
-Tudnánk beszélni.-a szívemet megdobogtató hang, most erőtlen volt és éreztem, hogy nem a futás váltotta ezt ki belőle.-Négyszemközt.
Tette hozzá szipogva, amikor feltűnt neki a hallgatásom. Szememet az előttem állóra vezettem, aki a félelemtől hulla sápadt volt, majd egy bólintással jeleztem neki, hogy később befejezzük ezt a beszélgetésünket is.
-Fél óra alatt oda érsz a sulihoz?-kérdeztem Jungkookie-t aki csak egy erőtlen, igent suttogott.-Akkor ott találkozunk.
-Várj! Kérlek ne tedd le.-mondta, és hallottam a háttérben Jimin hangját.-Nem kell, nyugodtan menj haza én, majd megleszek...
Morogta JK, gondlom ezzel választ adva Chim kérdésére.
-Amíg nem kereslek, látni sem akarlak a bandánk közelében megértetted?-intéztem szavaimat Clay felé.-Így is nagy kockázatot vállaltál, azzal, hogy ide jöttél.
A fiú köszönés nélkül hagyta el a házat, én pedig a cipőmet magamra rángatva felkaptam a kocsikulcsomat, majd beülve a járműbe elindultam az iskola felé, miközben JK még mindig vonalban volt.
Jungkook:
A sulinál megállt egy fekete Audi, amiből Tae pattant ki, hogy oda sietve hozzám magához ölelje az erőtlen testemet.
-Mi a baj Jungkookie?-kérdezte apró puszit lehelve az ajkaimra.
-M...ma láttam ahogy Jimin és Y...Yoongi...-nem tudtam befejezni a mondatomat, könnyeim egybeolvadtak az arcomon végig szánkázó esőcseppekkel amik már reggel óta áztattak engem.
Nem magamért sírtam, nem érdekelt Jimin, még akkor sem, ha nem régiben még úgy gondoltam, hogy lehet köztünk valami. Véleményem szerint csak a dac miatt jutott ilyen az eszembe.
-Ezek után még mindig együtt vagy vele?-kérdezte Tae azt a látszatot keltve, hogy nyugodt miközben hangját teljesen átitatta a féltékenység.
-S...soha nem v...voltunk együtt.-dadogtam mint egy öt éves. V egy újabb puszival ajándékozott meg, majd mélyen a szemembe nézve, összekulcsolta az ujjainkat.
-Mostantól nem engedlek a fiúk közelébe, és az lenne a legjobb, ha mi sem találkoznánk többet-a mondata végére elfordította a fejét és inkább ez utcán sétáló párt nézte aki megvető pillantásokat lövelltek felénk.
-Ne...ne próbálj magadtól megvédeni, mert nem akarom.-kis szünetet tartottam amíg kiszabadítva a jobb kezemet megtöröltem az arcomat.-Jimin és én minden nap edzünk legalább két órát. Már megtudom magamat védeni, sokkal erősebb vagyok és...
-Nem foglak bevenni a bandába, Jungkook. Még akkor sem, ha Yoongit elfogom küldeni a francba.-szakított félbe, hangja idegesen csengett.-Most pedig gyere, valahogy bejutunk ebbe kócerájba mielőtt még tüdőgyulladást kapsz.
Felkapaszkodott a mögöttem lévő kerítésre, majd átugorva azt pimaszul rám mosolygott.
-Na még akarsz ázni egy kicsit, vagy tanulsz velem egy kis biológiát?-kérdezte, amikor csapzott hajamba túrtam és hátra tűrtem azt.
-Ez nem számít betörésnek?-lendítettem át a lábamat a kerítés fölött, majd Taehyung mellett landolva vártam a választ, ami egy vállrándítás formájában meg is érkezett.
Az érzés amikor szerdára ki kell dolgoznod egy 7 pontos házi dolgozatot és te még csak a 3. pontnál tartasz:
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
