Suicide Snakes(Vkook ff)

10.rész

- Apa találtál valamit? - kérdezem a jól megszokott mondatomat. Egy hónap telt el amióta V azt mondta ne beszéljünk egy kis ideig, azután a nap után megkértem apát, hogy derítsen ki pár dolgot a Suicide Snakesről, de nem talált soha semmit. Ma viszont boldogan jött haza és a kérdésemre feltett válasza is igen volt.
- És mit? Mondd már. - kezdtem el könyörögni mire csak felnevetett.
- Nem tudom hol hallottál róluk, de örülök, amiért megkértél, hogy nézzek utánuk. Emlékszel a testre amit találtak? - kérdezte, látszott rajta, hogy teljesen beleélte magát a témába az utóbbi napokban szinte már úgy kutatott a fiúk után mint egy...megszállott.
- Igen emlékszem, csak egy tűszúrás volt a nyakán meg szétverték.
- Ma megérkezett a boncolás eredménye. Kígyó méreg ölte meg, az egyik munkatársam említette, hogy már megint nem tetszett valami a Suicide Snakes tagjainak, mire rá kérdeztem, hogy ezt miért mondja. Kiderült, hogy azok a fiúk még alig tizennyolc évesek, de már profi gyilkosok. Egy biztonsági kamera felvette, a múltheti gyilkosságot így meg van a gyanúsítottunk, most már csak el kell őket kapnunk. - nem akartam hinni a fülemnek. Amikor azt kértem, hogy nyomozzon nem erre gondoltam, azt hittem kideríti miért hívják magukat úgy ahogy, meg a többi izét ami engem érdekel. Ezt a tényt viszont jobb lett volna, ha megtartja magának.
- Tudtál videót szerezni a srácról? - hangom megremegett beszédközben. Apa csak egy bólintással válaszolt, mire elkezdtem imádkozni, hogy ne Taehyung legyen azon a videón, hogy ne az ő arcát kelljen látnom miközben épp kioltja egy ember életét. Azonban drága haverom most is cserben hagyott. - Ennek semmi értelme! Miért mosolyogna bele a biztonsági kamerába miután megölt valakit?
- Talán ismered őt? - kérdezi apa gyanakvóan mire kínomban felnevetek.
- Fogalmam sincs ki lehet viszont, ha én ölnék meg valakit nem adnám fel magam, hogy a rendőrség utánam nyomozzon. - morogtam mérgesen, majd a szobámba mentem és becsapva annak ajtaját szüleim tudtára adtam, hogy ne zavarjanak.
Tudnám miért csinálta? Miért akarja, hogy elkapják és emberölés miatt börtönbe zárják? Az egészben az a legrosszabb, hogy egyik kérdésemre sem tudom a választ, csak találgatni tudok. Hallottam, hogy nyílik az ablakom, de nem törődve vele fordultam a másik irányba. Amikor Tae egy hét után sem jelent meg a szobámban elkezdtem képzelődni, hangokat hallani. Egyik nap félálomban lehettem és úgy éreztem mintha valaki figyelne engem, de amikor az ablak felé pillantottam nem volt ott senki.
- Jungkookie mondd azt, hogy nem hibáztam amikor úgy döntöttem meglátogatlak. - hallottam meg Taehyung hangját a hátam mögül, majd puha ajkak érintették az arcomat.
- Mit keresel itt?
- Nem csak nekem van deja vu érzésem ettől a kérdéstől, ugye? - tolt arrébb, hogy mögém tudjon feküdni. A fiú szembe fordított magával és adott egy puszit az orromra.
- Nem fogok veled lefeküdni mielőtt börtönbe mész szóval ne is kezdj hozzá a hízelgéshez.Láttam a bemutatkozó videódat ezért értelme sincs magyarázkodnod.-mosolya lehervadt az arcáról amikor felfogta mit is mondtam neki, végül pedig felülve nézett le rám. Kisebbség érzetem miatt követtem példáját és barna íriszeibe nézve tartottam magam ahhoz a döntésemhez, hogy nem fogok elvörösödni.
- Miért mutatták meg neked a biztonsági kamera felvételeit?
- Mert én azt kértem! - emeltem fel hangomat, de rögtön keserves zokogás vette át haragom helyét. - Miért csináltad?
- Nem tartozom neked magyarázattal, nem vagy a pasim. Emlékszel? - nem bírtam megszólalni. Könnyeim, versenyt futva folytak vég az arcomon és szavai miatt csak egyre több lett belőlük. Bármennyire is vágytam arra, hogy nyakhajlatába temetve az arcomat, belélegezzem az illatát ami, majd szépen lassan megnyugtat nem tehettem meg. Nem tehettem meg, mert nem vagyok az övé, nem vagyunk együtt és, ha talán volt is egy kis esélyem arra, hogy összejöjjünk akkor, azt mind elkergettem amikor azt mondtam neki, hogy egy hímribanc.
- S-sajnálom - hüppögtem neki, mint egy kisgyerek mire kérdőn nézett rám - Sajnálom a-amit mondtam neked, ezerszer megbántam. É-én szeretlek és nem akarom, hogy börtönbe menj. - amint elmondtam neki amit akartam sírásom ismét felerősödött. A szemem előtt lévő könnyfátyolon keresztül láttam ahogy a fiú mosolyog, majd magához húzott és szorosan karjaiba zárt.
- Úgy ismersz mint akit ilyen könnyen börtönbe tudnának zárni. Az apám legjobb barátja a tiédnek annak ellenére, hogy mivel foglalkozunk. Egyszer segített elkapni valami rossz fiút. Akkor mi még csak nem is léteztünk. Apukád megígérte, hogyha bármiben tud akkor segít nekünk és ez most kapóra jött. Te ügyes voltál és megadtad nekem azt amit akartam, én nem megyek börtönbe szóval mindenki boldog.
- Cs-csak hallani akartad ahogy bocsánatot kérek azért amit mondtam? - a hirtelen ért sokk miatt még a sírásom is abba maradt. Tae bólintott, majd hüvelykujjával elkezdte az arcomat törölgetni.
- Vágyom rád. Nem vagyok beléd szerelmes viszont nem is úgy tekintek rád mint egy barátra. Gyilkosként nem is lehetnének érzéseim.
- Mert nem gyilkos vagy hanem egy rossz útra tért angyal.
- Nem fogok veled lefeküdni hiába is hízelegsz - utánozta hangomat aminek hatására hangosan nevettünk fel.- Azt viszont nem mondtad, hogy a szádat nem fogod használni.
- Perverz állat. - löktem meg egy kicsit, ő pedig egyensúlyát elvesztve leborult az ágyról, magával rántva engem is. Szerencsére én rá érkeztem így nem éreztem az eséssel járó fájdalmakat V viszont hangosan nyögött fel fájdalmában. - Én arra gondoltam, hogy adhatnál egy csókot, de a te ötleted is tetszik.
- Most csak azért nagy a szád, mert nem tudunk ennél lejjebb esni, ugye?
- Nekem anélkül is nagy szám van. - motyogta ajkaimra, majd egy gyengéd csókot lehelt rájuk. Nem tudom, hogy fogok én hozzá szokni ehhez, de van egy olyan érzésem, hogy annyiszor fog megcsókolni akárhányszor csak lehet én pedig minden alkalommal olyan leszek mint akit bedrogoztak. 

Ez a nyár rossz hatással van rám, túl érzelmes leszek...

Azért remélem tetszik ez a rész is, ha nem akkor...akkor nem tudok mit csinálni, mert...mert nem akarok.