Elrabolva

~21. Rész~

(Gina): Beültünk az autóba, és körülbelül 20 percet utaztunk. Amikor Justin leállította az autót, és kiszálltunk, egy magas, sötét épület előtt találtuk magunkat.

- Ez a kémiskola?- húzta be nyakát Sandra.-
- Kicsit megváltozott, de igen ez az.- mosolygott Victoria.-
- Nem visszataszító egy kicsit?- kérdezte Gina.-
- Kívülről lehet hogy barátságtalannak látszik, de amúgy belülről egy kedves hely.- mondta Justin.-
- Akkor menjünk be! Máár úúgy vároom!!- ugrált Sandra.-
(Gina): Ahogy kinyitódott az ajtót, két elég magas, kigyúrt pasi állt előttünk. Először mogorván pillantottak ránk, majd mosolyogva nézték Justint és Victoriát. Nagyon örültek, hogy viszont látták őket együtt. Minket, Sandrával, észre se vettek.
- Victoria Adams! Justin Smith! A kedvenc kémpárosunk!- köszöntötte az egyik őr őket.
- Talán még mindig együtt vannak?- kérdezte a másik.-
- Ööö..- néztek egymásra az említett személyek.-
- Igen, még mindig!- rögtönzött Gina.-
Victoria és Justin egy meglepődött pillantást vetettek Ginára.
- Hát ez nagyszerű! Amúgy maguk meg kicsodák?- méregette Ginát és Sandrát az őr.-
- Ők a barátaink! Látogatóba jöttek!- mosolygott Victoria.-
- Az új főnök irodája a harmadik emeleten található. Menjenek, köszöntsék őt!- tessékelte fel őket a másik őr.-
- Rendben, akkor már itt sem vagyunk!- indult el Victoria.-
Beszálltak a liftbe.
- Miért mondtad, hogy még mindig járunk??- nézett dühösen Victoria.-
- Valamit muszáj kellett kitalálnom! Nem néztek volna rátok úgy mint régen! Nem akartam, hogy rossz legyen nektek!- sóhajtott Gina a végén.-
- Nagyon értékeljük, hogy segíteni szerettél volna, és köszönjük, viszont te nem ismered ezt a helyet, és azt se, miket csináltunk együtt régen..-
- Mire gondolsz?- kérdezte Gina.-
- Azt inkább hagyjuk..- harapott bele alsó ajkába Victoria.-
- Megérkeztünk.- szólt Sandra.-
(Gina): Kiszálltunk a liftből, és megkerestük a főnök irodáját. Amikor megtaláltuk, Justin bekopogott, a férfi szólt, hogy bemehetünk, ezért Justin benyitott. Egy fekete forgós bőrszéken ült, háttal nekünk. Az irodában voltak növények, szekrények, az asztal, és kilátás, ami gyönyörű volt már a harmadikról is. Megfordult, és egy középkorú férfi ült előttünk. Körülbelül 35 éves lehetett, barna haja volt, ami szépen be volt zselézve. Volt egy kis borostája. Egy fekete öltönyt viselt, ami hasonló volt Justinéhoz.
- Üdvözöllek benneteket az új kémiskolába. Az én nevem Tristan Wilson, az új főnök. Talán van szerencsém találkozni a híres Victoria Adamsel, és Justin Smithel?- a hangja mély volt.-
- Igen, mi vagyunk. Csak látogatóba..- kezdte Justin.-
- Itt is fognak dolgozni, igaz? A szobájuk lehet majd a..- belenézett a gépébe.- Az ötödik emeleten van egy kétszemélyes, franciaágyas szoba, oda befértek ketten. De várjunk csak.. önök meg kicsodák?- kérdezte a főnök.-
- Ők a barátaink, Gina Taylor és Sandra Perry. És csak látogatóba jöttünk. Nem fogunk itt dolgozni.- felelte Justin.-
- Tessék? A legjobb női és férfi kémünk nem akar itt dolgozni? Mi lehet fontosabb a kémmunkánál?- húzta össze szemöldökét Tristan.-
- Az hogy a legjobb barátunkkal dolgozzunk. Gina Taylor, nem ismerős név?- vonta fel szemöldökét Victoria.-
- Ó, Gina Taylor az énekesnő! Igen, a lányom nagy rajongója. Esetleg egy autogramot vihetnék neki? Nagyon örülne neki.- vett elő egy papírt és tollat Tristan.-
- Persze!- mosolygott Gina, és közelebb ment az asztalhoz.-
- Azért nyugodtan nézzenek körbe, ismerjék meg a helyet, hátha mégis meggondolnák magukat, és itt maradnának, nyugodtan szóljanak!- szólt a főnök.-
- Rendben, akkor mi most indulunk, és körbenézünk!- indult ki Justin.-
(Gina): Kimentünk, és először végigjártuk a folyosót. Csak a szobákban millió papír volt, ezért inkább felmentünk a negyedikre. Ott már hálószobákat találtunk. Bekopogtunk az elsőbe, és egy lány nyitott ajtót. Kiderült, hogy Victoria régi barátnőjével találkoztunk.
- Úristen Victoriaa!! De régen láttalak!!- ölelte meg őt.- Justin! Milyen fura hogy ennyi év telt el, és még mindig együtt látlak titeket!- ölelte meg Justint is.- Kiket hoztatok magatokkal? Csak nem Gina Taylorral állok szemben??- ugrált a lány- Amúgy a nevem Sophia.-
- Igen én vagyok!- ölelkeztek ők is.-
- Én Sandra vagyok!- ki nem találnátok, igen, ők is ölelkeztek.-
- Örülök hogy látlak titeket! Újra itt dolgoztok?- kérdezte Sophia.-
- Nem, csak meglátogattuk az iskolát, tudod régen voltunk már itt.- mondta Victoria.-
- Bejöttök?- tárta ki jobban az ajtót.-
- Nem, most nem, továbbmegyünk, de lehet, hogy még beugrunk! Szia!- köszönt el Victoria.-
- Sziasztok!- zárta be az ajtót Sophia.-
(Gina): Elindultunk, de egyszercsak egy óriási sikítást hallottunk. Justin és Victoria rögtön a hang irányába indultak. A 117-es szobából jött a hang. Pont az a szobaszám, amelyikben mi is buliztunk.. Az ajtó be volt csukva, ezért Justin kirúgta. Körbenéztünk, és...