Elrabolva

~41. Rész~

Kinéztem az ajtó résén keresztül, de nem láttam semmit. Halkan kiléptem a szobámból, és benéztem a nappaliba. Nem láttam semmit, se senkit.
- Justin?- szóltam újra.-
Megfordultam, és a szobámba indultam. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon...

Összerándultam, majd hátra néztem. Szerencsémre Justin állt mögöttem.
- Úristen nagyon megijedtem!- lélegeztem mélyeket, majd Justin nyakába borultam.-
- Nyugodj meg szívem, csak én vagyok - majd megpuszilta fejem.- Milyen volt a parton?-
- Jó volt.. ha jól láttam, akkor Chloé ült a bárban és iszogatott egy pasassal.. érdekes volt, de hétfőn úgyis beszélek vele..-
- Biztos nincs semmi baj.. viszont nekünk van most programunk, öltözz elegánsan!- majd megcsókolt és a szobájába sietett, mielőtt valamit is tudtam volna kérdezni.-
Nagyon izgatott lettem, és a szobámba siettem. Kinyitottam gardróbszekrényem és megnéztem a választékot. Elegánsan kell öltöznöm... Rögtön az új, Justintól kapott ruhát választottam, amihez jól lehetett párosítani gyémánt fülbevalót, nyakláncot és karkötőt. Bevittem a ruháimat a fürdőbe, majd készülődni kezdtem. Gyorsan lefürödtem és a felvettem ruhám. Hajamat kifésűltem, és kis hullámokat varázsoltam bele. Sminkemmel folytattam: kicsi alapozót használtam, szemöldökömet megformáztam, és halványan csillogó szemfestéket is felvittem. Szempillámat kifestettem, majd a pirosító és minimális szájfény jött. Mikor úgy gondoltam, készen vagyok a sminkemmel, az ékszerek következtek. A szülinapomra kapott ékszert vettem fel egy szép kristályos karkötővel. Kimentem a fürdőszobából, egyenesen a szobámba, és parfümöt fújtam magamra. Előszedtem egy kis táskát is a cuccaimnak, amiket be is pakoltam. A cipőt hagytam utoljára; egy ezüst Steve Madden csillogó magassarkút párosítottam az outfitemhez. Lőttem pár szelfit a közösségi oldalakra, amire rögtön jöttek a likeok és kommentek. Kisétáltam a szobámból, a nappaliba, ahol Justin a kanapén telefonozva várt.
- Gyönyörű vagy szívem!- csókolt meg Justin.-
Ő egy elegáns fehér inget viselt, könyökéig feltűrve, így izmai szépen látszódtak. Fekete nadrágja mellé egy fekete félcipőt vett fel.
- Indulhatunk?-
- Persze!- mosolyogtam, majd kifelé mentünk.-
Kihajtott a garázsból, én addig az udvaron vártam. Beszálltam, majd csak utaztunk és utaztunk. Az úton csak nézelődtem, de fogalmam se volt, merre megyünk. Fél óra kocsikázás után egy hatalmas étterem elé értünk.
- Neee!- vigyorogtam, amikor megláttam a nevét. A Providence volt az. A város leghíresebb, legjobb étterme. Sok jó étteremben voltam már, de ilyenben még nem.
- Meglepetés!- csókolt meg Justin.-
- Imádlak!- pusziltam meg.-
Justin kiszállt az autóból, és kinyitotta nekem az ajtót. A kocsi bezárása után kézenfogva mentünk az étterem bejáratához. Egy pincér elvezetett minket az előre lefoglalt asztalhoz, ahol rögtön meg is kaptuk az étlapot. Nézegettem a jobbnál jobb ételeket, de végül a saláta és sós, sült rákocskák mellett döntöttem. Justin puha páncélú rákot választott paradicsommal, bazsalikommal, wasabival és sajtválogatást kértünk előételnek. Italnak a vörösbort akartam, de Justin se ellenkezett, tehát ez lett az utolsó rendelésünk.
- Nagyon örülök, hogy elhoztál ide!- vigyorogtam, mint egy vadalma.-
- Imádom, amikor így vigyorogsz.- mosolygott rám Justin.- Arra gondoltam, hogy ez az este olyan lenne, hogy mindent elfelejtünk, bármi rossz történt, és elengedjük magunkat, jót szórakozunk!-
- Tetszik az ötlet, de mi van a paparazzikal? Tudod, hogy bárhol ott lehetnek, és rosszul jönnénk ki, ha valami olyat csinálunk...- bizonytalanodtam el.-
- Pont ez az! Ez az, amit elfelejtünk az éjszakára. Nincs paparazzi, még akkor is ha gyakorlatilag amúgy van...- nevetett fel Justin.-
- Oké..- mosolyodtam el, és Justin megszorította a kezem.-
A beszélgetés végére az előételt és a bort ki is hozta a fiatal pincér, majd jó étvágyat kívánva elsétált. A kibontott borból Justin töltött nekem a pohárba, majd magának is.
- Ezt arra, hogy ma éjjel jól fogjuk magunkat érezni, a lányok biztonságban hazatérnek, és mostantól békés életet élünk! Egészség!
- Egészség!- koccintottunk, majd belekortyoltam a borba, aminek nagyon finom édeskés íze volt.
- Jó étvágyat!- mondta Justin.-
- Köszönöm, viszont.- mosolyogtam, majd ránéztem a sajttal teli tálra. Minden féléből volt két darab, amik egy pálcikára voltak tűzve. Mindegyik ínycsiklandóan nézett ki. A sajtok fel voltak címkézve, a lapokra a nevük és eredetüket lehetett olvasni.
- Szerintem kezdjünk néhány olyannal, amit nem nagyon ismerünk, mert ha nincs jó ízük, akkor majd a bor és olyan sajt, amit ismerünk és finom elveszi az ízét.- vetettem fel az  ötletet, majd Justin csak bólintott egyet.-
- Mit szólnál a márványsajthoz? Elég különleges neve van, és Dél-Franciaországból való..- mondtam Justinnak, majd megketten beleharaptunk az említett sajtba. Az íze.. hát mit mondjak, nem volt a legfényesebb.
- Huu.. ennek nincs jó íze...- nézett Justin is, és én is megráztam a fejem.-
- Legyen a gorgonzola!- néztem az olasz sajtot.-
- Szerintem ugyanolyan rossz íze lesz, de oké..- fogta meg a pálcikát Justin.-
Beleharapva ugyanaz a zamat fogadott, ráadásul ugyanúgy nézett ki.
- Ez biztos ilyen penészes sajt..- raktam vissza a pálcát fintorogva a tálra.-
A következő az orda volt, aminek sem jó, sem rossz íze nem volt. Ezután sorba a parenyica, tilsiti, cheshire, majd a hagyományos ementáli, parmezán, brie, camambert, cheddar, és trappista. Sok sajt, sokféle íz, de a kedvencem a parmezán, cheddar és trappista. Ez a tömérdek mennyiségű sajt már egy kicsit megülte a gyomrom, de még a főétel is hátra volt. Nemsokára meg is hozták az ínycsiklandó ételt, aminek az illata valami eszméletlen volt. Olyan szép volt a kompozíció, hogy nem akartam elkezdeni enni, de végül a hasam nyert, és falatozni kezdtem.
- Ez mennyei!- majd elájultam.-
- Örülök, hogy ízlik! Az enyém is fantasztikus!-
Megkóstoltuk egymás ételét, és meg kell hogy mondjam, nagyon finom volt Justiné is. Közben iszogattunk, meg beszélgettünk, hogy jó lenne elmenni nyaralni, valahova relaxálni, kikapcsolódni teljesen.
Befejeztük az étkezést, majd Justin fizetni készült, de a pincér hozott nekünk desszertet is, ami fagyiból állt, aminek szintén hihetetlenül jó íze volt.
Fizetés után kimentünk az étteremből, és kezénfogva sétálni kezdtünk. Sok bár és szórakozóhely mellett mentünk el, de inni, és "büdösödni" a füst miatt nem volt kedvünk, ezért csak nézelődtünk. A butikok és különféle boltok nyitva álltak a turistáknak, és persze mások számára is.
- Hova szeretnél menni?- kérdezte Justin.-
- Hmmm.. mi lenne, ha a tengerparton sétálnánk?- vetettem fel az ötletet.-
- Rendben, de akkor vissza kell menni a kocsihoz, mert innen kicsit sokáig tartana elsétálni odáig..-
- Rendben!- mosolyodtam el, és visszafelé indultunk.-
Ahogy újra elsétáltunk a bárok mellett, egy ismerős arcra lettem figyelmes. Szőke színű haja volt a lánynak, és éppen nagyban iszogatott, és nevetgélt. Nem kétséges, ez a lány Chloe volt.