Elrabolva

~35. Rész~ A repülőn

- Haha, nagyon vicces, de nem a zsaruk elől, hanem...- szomorodott el Cole.-
- Ó, sajnálom, nem akartam rosszat okozni..-
- Nem, nem baj... ha akarod, elmesélem..-
- Ha nem zavar..-
- Akkor elmondom...-

- Rendben, de csak tényleg akkor, ha nem zavar.- mondta Victoria.-
- Tehát... igazából az apánk elől menekülünk... pénzt követel tőlünk, és ráadásul alkoholista.. Amikor találkozunk vele, sosem józan, és a keresetünket akarja.. Márcsak azt tudjuk tenni, hogy menekülünk.. valahogy mindig megtalál, és nem tudom hogy.. Anyukánk már nem él, szóval nem tud nekünk segíteni.. Röviden ennyi.- mesélte el Cole.-
- Ohh, nagyon sajnálom... nem kellett volna elmesélni...-
- Semmi baj, de jó volt egy kicsit kibeszélni ezeket magamból..- mosolygott.-
- Fogadjunk, most te is valami ilyesmit fogsz kérdezni... mondjuk, mi a legnagyobb hiba, amit elkövettél életedben, meg ilyenek..-
- Gondolatolvasó vagy, vagy mi?- nevette el magát Cole.-
- Csak túl kiszámítható vagy - vonta meg vállat Victoria, és elővette telefonját.-
- Naa, nem futamodhatsz meg! Letenni a telefont, most beszélgetünk!- vette el Victoria telefonját.-
- Naaa kérem vissza! Nem vagy az anyukám!- kapálódzott Victoria, de Cole túl messze tartotta a telefont, így nem érte el.-
- Nem kapod vissza!- röhögött Cole.-
Körülbelül úgy nézhettek ki, mint egy kisgyerek társaság. Cole még mindig Victoria telefonját szorongatta, és próbálta visszataszítani a kalimpáló lányt. Sandra nevetve nézte őket, majd visszafordult helyére, Dylan meg csak a szemét forgatva hallgatta tovább a zenét.
- Hallod, add már vissza, a légiutas kísérők ki fognak dobni!- szólt rá Victoria.-
Cole erre eldobta a telefont, Victoria ijedten nézett a repülő mobil után.
- Baszki!- kiáltott fel Victoria.-
A telefon szerencsére Sandra ölébe esett, aki annyira megijedt, hogy felvisított.
- Jajj! Valaki véletlenül megnyitotta a kamerát - nézte a mobilt.- Készítsünk szelfiket!- fogta meg a telefont, és beállította, hogy mind a négyen látszódjanak a képen.- Csííz!-
Sandra lőtt kis millió képet, majd visszaadta a telefont Victoriának.
- Végre!- vizsgálta mobilját kívülről, hogy van-e rajta karcolás.-
- Nézzük meg, hogy sikerültek!- kérlelte Sandra.-
- Oké...- forgatta szemét Victoria, és megnyitotta a fotókat.-
Több, mint ötven képpel gazdagodott Victoria galériája, de ebből tíz, ami elmosódott, mert Sandra keze remegett, kb. tizenöt , amelyiken valaki hülye fejet vág, szintén tíz, amin valaki nem látszik, a maradék tizenöt pedig jól sikerült.
- Küldj el nekem néhányat!!- ujjongott Sandra.-
- Nekem is!- utánozta Dylan magas hangon Sandrát.-
Mind a hárman próbálták visszafojtani a nevetést, de nem sikerült. Úgy elkezdtek röhögni, hogy az egész gép zengett tőlük. A többi utas furán nézett a három  fiatalra, akik alig bírják abbahagyni a nevetést, de közben Dylan is belekezdett a röhögésbe.
- Kérem, ne zavarják az utasok nyugalmát!- jött oda egy utaskísérő.-
- Persze, elnézést!- hagyta abba a nevetést Victoria, majd miután a kísérő elment, újra elkezdett röhögni.-
- Lehet, abba kéne hagyni, még kidobnak... és az nem lenne jó..- komolyodott el Dylan.-
- Engem biztos nem fognak kidobni sehonnan, max. én őket!- vonogatta vállát Victoria.-
- Hát azt megnézném!- mondta Dylan.-
- Hidd el, nekem sikerülne!- húzta ki magát Victoria.-
- Kíváncsi lettem!- húzta össze szemét Cole.-
- Nem akarom kihúzni a biztosítékot, de majd megmutatom, mire vagyok képes!- mosolyodott el Victoria.-
- Na, már várom, mivel rukkolsz elő!-
- Victoria majdnem minden őrültségben benne van, ha olyan a hangulata...- mondta Sandra.-
- Ha olyan a hangulata?- nézett furán Cole.-
- Ha jó kedve van, akkor szívesen benne van a hülyeségekben. De mostanában nincs ilyenre alkalom...- szomorodott el Sandra.-
- Akkor most lesz rá alkalom! Ez lesz életetek vagy inkább életünk legjobb myaralása!- kiáltott fel Cole, mire Sandra és Victoria is elmosolyodott.-
Tényleg ez lesz a legszuperebb kiruccanás?