Elrabolva

~31. Rész~

- Victoria... minden lépésed követik..- kezdte el Tristan köszönés nélkül.-
- Nektek is sziasztok..- majd Justint megöleltem.-
- Elnézést.. jó napot hölgyem.- és kezet csókolt nekem.-
- Miért is követnek?- tértem a lényegre.-
- A Sötét Kém tudja hol vagy.. nem vagy biztonságban..-

- Tessék? Honnan tudja, hol vagyok?-
- Emlékszel, amikor megtámadott téged?- kérdezte Tristan.-
- Persze...- bólintottam.-
- Sajnos a kamerát a szobában letakarták, viszont megtaláltuk ezt.- mutatott egy nagyon pici chipet.-
- Szerintünk rajtad is van egy ilyen.- mondta Justin.-
- És.. akkor hogy tudjuk kiszedni?-
- Nem annyira nehéz eltávolítani. Arra gondoltunk, hogy a hajadban lehet, mivel azt mondtad, ott fogott le.-
- Igen. Szóval meg kell mosnom a hajam?-
- Erről van szó. Csak jól ki kell mosnod. Látni fogod, ahogy kiesik a hajadból. Ha vízzel érintkezik, akkor rögtön megsemmisül.-
- És a maradványokat hova rakjam?-
- Azokat hozd be nekünk légy szíves.-
- Rendben.. akkor most megyek. Justin, neked is jönnöd kell.- szóltam neki.-
- Oké, oké.. akkor sziasztok.-
(Victoria): Beültem a saját autómba, majd elindultam, és követett Justin. Két kocsival jöttünk, szóval nem hagyhattuk ott semelyik járművet sem. Szerettem volna beszélni vele négyszemközt, ezért felhívtam telefonon.
V: Szia... csak lenne egy kérdésem..
J: Hallgatlak.
V: Ugye elmondod Ginának az igazat? Hogy hol voltál..
J: Öö...
V: Nem hazudhatsz neki mindig! Tudnia kell, hol vagy, és nem fogok többet falazni neked!
J: Jójó, nyugi! Elmondom neki!
V: Rendben, na szia.-csaptam le a telefont.-
Ha ő nem, akkor majd én elmondom neki azt, hogy hol volt Justin. Ennyit illik neki tudni a barátjáról. Nem hazudhat neki! Ez Ginára úgysincs veszéllyel. Csak én és Justin a célszemély. Remélem a lányok nem fognak belekeveredni.. nem akarom, hogy bajban legyenek.. így is elég ami most van..
Megérkeztünk a házhoz, és leparkoltunk. Most jutott eszembe... vajon Martin mit csinálhatott ebben a másfél órában Gináékkal? Talán már paranoiás vagyok, állandóan csak a rosszra gondolok.. Előkerestem a kulcsomat, viszont bárhogy kerestem, egyszerűen nem találtam. A táskámat teljesen átkutattam, de sehol se láttam. Justin nem vitt magával kulcsot, szóval kizártuk magunkat a házból. Már csak az maradt, hogy becsengetünk. Megnyomtam a csengőt, és vártunk. Fél perc múlva még mindig nem jött válasz, ezért újra csengettem. Kezdtem türelmetlen lenni, mert újabb fél perc után se nyitotta valaki az ajtót. Az ablakok előtt függöny volt direkt, hogy ne lásson be senki. Már csak az maradt, hogy felhívom Ginát, Sandrát, vagy esetleg Martint. Justin Gina, én meg Sandra számát tárcsáztam. Nem jártunk sikerrel, se Gina, se Sandra nem vette fel. Kezdtem már nagyon nyugtalan lenni, és már csak az maradt, hogy Martint hívjam fel. Ezt meg is tettem, és vártam egy picit, hogy felvegye a telefont. Szerencsénkre, elfogadta a hívásom. Idegesen szólaltam a telefonba.
V: Hol a francban vagytok?
M: Inkább ti hol vagytok?!
V: Hogy mi? Itt állunk az ajtó előtt, és arra várunk, hogy végre bemehessünk. Hova mentetek? Nem volt annyi eszetek, hogy nem mentek el úgy, hogy valaki nincs itthon, és még be szeretne menni a házba? Hol vagytok??
M: Nyugodj meg Victoria..
Majd egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam, és ott volt Gina, Sandra és Martin mögöttem. Gina rögtön Justin nyakába ugrott, Sandra meg Martint fellökve, odasietett hozzám.
- És velem mi lesz?- kérdezte kiskutya szemekkel Martin.-
- Gyere te is!- majd egy nagy csoportos ölelés lett belőle.-
Martin kivételével mindenki bement a házba, csak én és ő maradtunk a kertben. Indultam volna be én is, de Martin megállított.
- Victoria.. beszélhetnénk?- kérdezte.-
- Persze..- zártam vissza a bejárati ajtót, és odamentem.-
Leültünk a fából készült padokra, majd Martin megszólalt:
- Szóval..-
- Igen?- kérdeztem.-
- Miért utálsz engem?-
- Ki mondta, hogy utállak?-
- Nem tudom.. ahogy viselkedsz velem.. van valami baj?-
- Nem.. csak tudod, nehezen bízok meg emberekben.. valahogy, valamiért mindenben a rosszat látom.-
- Értem.. de akkor barátok? Megbízol bennem?-
Egy kis hezitálás után..
- Igen.- majd megölelt.-
Ne higyjétek azt, hogy tényleg meg fogok bízni benne. Ennyi még nem elég.
Ölelkezés közben éreztem az illatát. Ismerős volt. Ezt éreztem a Sötét Kémen is, amikor elfogott.. csak nem..?