Elrabolva

14. Rész

- Visszajöttem. Valami?- ment be Victoria.-
- Még nem, de megérkezett pár vendég.- mondta Sandra.-
- Sziasztok! Reméljük meg tudjuk tartani a bulit.-
- Jó estét újra.- jött be az egyik rendőr.-
A bulit...

Megtarthatják! Jó szórakozást!-mondta a rendőr.-
- Igeeeen!! Köszönjük! Akkor márcsak Gina kell és Justin!- ujjongott Sandra.-
- Rendben. Felhívom Justint és mindenki bújjon el!- vette elő a telefonját Victoria.-
📞:
"Halló, Justin. Jöhettek! A parti meg lesz tartva! Remélem Gina már öltözködik."
"Igen, és izgul, mert nem tudja hova megyünk. Akkor hamarosan jövünk. Szia"
"Szia."-tette le a telefont Victoria.
Oké, mindenki! Bújjatok el, Gina mindjárt itt lesz.-

  Mondd már el! Túl kiváncsi vagyok!- kérleltem, közben felvettem a ruhámat.(kép fent!🔝)
- Nem! Majd meglátod! Kész vagy?- kérdezte Justin.-
  [💭: "Majd meglátod!" Kérlek, ne!]
- Baj van?- kérdezte Justin.-
  Ööö.. nem! Indulhatunk!
- Rendben! Most bekötöm a szemedet!- vett elő egy kendőt Justin.-
  Tessék? Justin, ne már...
- Késő! Várj egy pillanatot..- ment ki a szobából Justin.-
📞:
"Most indulunk."- rakta le rögtön a telefont Justin.
Gyere, segítek menni!- fogta meg a kezem Justin. A keze olyan puha volt és annyira lágyan nyúlt hozzá. Éreztem, hogy már a kocsihoz vezet. Beültem az anyósülésre, és lassan elindultunk. A rádió be volt kapcsolva, éppen egy Demi Lovato szám ment, felismertem a hangját. Nem tudtam merre megyünk, kicsit izgultam. Talán vacsorázni visz el? És Victoria, Sandra hova tűnt? Kicsit kezdett gyanús lenni.. Justin leengedte az ablakokat, mert már meleg volt az autóban. Éreztem a mindenféle ínycsiklandó ételek illatát, gondolom éttermek mellett mentünk el. Sok ember beszélgetett, hallottam párat: "Szeretlek" ,
"Menjünk el majd oda is" ,
"Esetleg holnap?",
"Hallottad a hírt?",
"Igen, meglett."
Hallottam nevetéseket, sírásokat, gyerekordítást, ilyen "mindennapi" hangokat. Egyszercsak minden elhalkult, néma csend lett. Nem értettem, hiszen a városban voltunk. Kicsit megijedtem, de utána újra hallottam a zajokat. Elkezdtem unatkozni, ezért elkezdtem a kesztyűtartóban kotorászni, de persze nem láttam semmit, szóval ki kellett találnom. Volt ott mindenféle: régi kulcsok, esernyő, kesztyű, mert persze a kesztyűtartóban miért ne lenne kesztyű nyáron?, pár zsebkendő, és ha jól tapintottam, egy boríték volt a kezemben. Ki akartam kinyitni, amikor Justin kikapta a kezemből, és visszarakta a helyére. Mi lehetett a borítékban? Ezt meg kellett kérdeznem.
Mi volt a borítékban?- furdallt a kíváncsiság.-
- Ööö.. Megjöttünk! Segítek kiszállni.-
Elég fura volt.. meg kell majd néznem azt a borítékot!
Megfogta a kezemet, és elkezdett vezetni. Leállított, és elkezdett valakivel beszélni, utána újra visszajött, és egy liftbe szálltunk. Ha jól számoltam, a harmadikra mentünk. Hol lehetünk? Hirtelen Justin levette a kendőt a fejemről. Egy hotelben voltunk. Gyönyörű volt.
Úristen Justin.. Ez melyik hotel?- kérdeztem.-
- A Marina del Rey Hotel.- válaszolta.-
Micsoda?? De miért vagyunk itt?
- Gina.. tudod régóta el akartam mondani.. én mindig is csodálatalak, és gyönyörűnek tartottalak. Amikor megláttalak, egyszerűen nem jutottam szóhoz. Imádok veled dolgozni, nagyon tehetséges vagy. Szóval... Gina... lennél a barátnőm?- kérdezte végül.-
Nagyon meglepődtem, de végül azt mondtam neki...