Elrabolva

~43. Rész ~A repülőn~

- De nem fogjuk belekeverni őket, jó? Hiába tudjuk...-
- Nyugi, ezt garantálom.- mondta befejezve Dylan.-
Cole óvatosan hátrafordult, hogy megnézze, alszanak-e a lányok. Victoria látta a szándékot, és rögtön becsukta a szemét.
- Szerintem nem hallották..- nézte őket Cole.-
- Jó. Akkor innentől fogva nincs semmi pánik, nyavalygás, elintézzük azt, amiért jöttünk, és kész.-
- Én nem panaszkodtam, már nem azért...- forgatta szemét Cole.-
Victoria újra kinyitotta a szemét. Vajon miben sántikálnak a fiúk?

(Victoria): Folyamatosan kattogott az agyam, hogy hogy a francba történtek ezek a dolgok. Az az egy döntésem, amit 15 évesen hoztam, hogy a kémiskolába maradok, teljesen megváltoztatta az életemet. Pillangó effektus, igaz? Próbálok nem gondolni az ikrekre, az apjukra, Martinra, Chrisre, vagy Jamesre, a Sötét Kémre, vagy egyáltalán Justinra és Ginára. Azért jöttem ilyen messzire, hogy elfelejtsem ezeket a dolgokat, és kikapcsolódjak, szóval ennyi stressz után, mostmár megfogadom, hogy egy hétig nem gondolok a munkára, és nem leszek állandóan gyanakvó.
Újabb és újabb óra telt el unatkozással, amikor a hangosbemondó recsegni kezdett, és bejelentették, megérkeztünk Balira.
- El tudod ezt hinni?- izgult Sandra.-
Victoria csak mosolygott, és kinézett az ablakon. A felhők felett voltak, de mostmár egyre csak ereszkednek, amikor végül landolt a gép.
Miután leszálltak, előszedték csomagjaikat és elhagyták a repülőt, mind a négyen taxit kerestek, míg végül sikerült foglalni egyet a hotel felé. Az utazás csendben telt. Mindenki a tájat nézte, ahogy elhaladtak Bali szebbnél szebb látványosságai mellett.
Lassan hat órát ütött az óra, amikor megérkeztek a szállásra. A recepcióssal beszéltek, és megkapták a kulcsokat a szobához.
- Mi lenne, ha együtt vacsoráznánk valahol?- vetette fel az ötletet Cole.-
- Én benne vagyok!- mosolygott Victoria, és Sandra is bólogatni kezdett.
- Dylan, téged meg se kérdezlek, úgyis jössz.- mondta Cole.-
- Természetes.- sóhajtott a fiú.-
- Akkor fél hétkor találkozzunk itt lent!- vetette fel Cole.-
- Rendben.-
Victoria és Sandra felmentek az egyik lifttel csomagjaikkal együtt. A szobájuk száma a 436-os volt, ami a negyedik emeleten volt.
- Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a szobánk!!- ujjongott Sandra.-
Victoria a kulcs segítségével kinyitotta az ajtót, és belépve gyönyörű látvány fogadta őket. Egy kis folyosó vezetett a szobájukba, ahol két éjjeli szekrény, egy tükör, nagy kanapé TV-vel, és egy nagy francia ágy foglalt helyet. Az erkélyre való kijutás érdekében a fekvőhely melletti ajtót kellett használni. A szobából nyílt a fürdőszoba egy káddal, zuhannyal, WC-vel, mosdóval és szekrényekkel, polcokkal együtt. A folyosón beépített szekrények voltak a ruhák számára. A fal rózsaszínes volt, és képek díszítették mindenfelé.
- Hát ez varázslatos!!!-
- Nagyon szép!- értett egyet Victoria.- De most gyorsan fürödjünk le és öltözzünk, van 40 percünk elkészülni!-
Először Sandra ment el a fürdőszobába fürdeni, és összeszedni magát. Egy egyszerű, fehér, rövid, lenge és pántos ruhát választott, alul és felül is csipke díszítéssel. Szőke haját kiengedte, ékszereket rakott fel, és szempilla spirált, szemöldök festéket használt, majd tusvonalat húzott.
Sandra után Victoria következett a készülődéssel. Zuhanyzás után felvett egy fekete, rövid és szűk, mély dekoltázsú ruhát, olyasmit, amit a kémiskolába való visszatéréshez viselt. Felékszerezte magát nyaklánccal, fülbevalóval és karkötővel, majd kifésűlte haját, és parfümöt használt.
- Csináljunk szelfit!!- kérlelte Sandra Victoriát, miután kiment a fürdőből.-
Pár kép ellövése után Sandra egy szandált, Victoria pedig egy fekete magassarkút vett fel. Összerakták táskájukat minden szükséges dologgal, és elindultak. Épp fél hetet ütött az óra, amikor leértek. A két fiú már ott várta őket, mindketten lazábban öltözve. Cole fehér rövid ujjú pólót és fekete bőrkabátot, fekete farmert és fekete-fehér félcipőt viselt, és persze az ikonikus sapkáját. Dylan csak fehér pólót és farmert vett fel, egy edzőcipővel és néhány bőr karkötővel együtt.
- Lehet, kicsit alul öltöztünk?- kérdezte Cole mindkét lányt megnézve.-
- Nem kétséges...- méregette a lányokat Dylan is.-
- Lehetne, hogy túltennénk magunkat ezen az öltözékes témán, és elmennénk vacsorázni?- kérdezte ironikusan Victoria.-
- Természetesen!- mondta Cole, és előre engedte a lányokat.-
A hotelből kiérve fülledt meleg csapta meg őket. Mindannyian körülnéztek, és mindenhol sürgölődő embereket és turistákat láttak.
- Merre menjünk?- kérdezte hatrafordulva Victoria.-
- Ismerek egy jó éttermet... és arra kell menni.- mondta Dylan és a bal irányba mutatott.-
- Ti már voltatok itt?- kérdezte Victoria.-
- Egy párszor már megfordultunk itt..- felelte Cole.-
- Akkor menjünk oda!- mosolygott Sandra.-
A fiatalok elindultak, és egymás mellett sétálva várták, hogy Dylan meg nem áll.
- Ez az!- mondta Dylan öt perc séta után.-
- Emlékszem erre az étteremre! Itt tényleg finomak a kaják!- mondta Cole.-
- Akkor beülhetünk ide, bár egy kicsit sokan vannak...- nézte a bent ülőket Victoria.-
- Biztos tudunk szerezni egy négyes asztalt!- felelte Dylan és befelé indult Colelal együtt.-
A lányok csak a fiúk után néztek, inkább nem akartak átfurakodni a sűrűn rakott asztalokon. Az étterem kicsi volt, de annál nagyobb volt a forgalom. A neve Kuali Restaurant volt.
- A fiúk nagyon izgatottak lettek... vagy csak nagyon szeretik ezt az éttermet!- mosolygott Victoria.-
- De azért rendes tőlük, hogy segítenek!-
- Te, Sandra.. látod valahol a fiúkat? Eltűntek a sok ember között..-
- Biztos csak valahol beszélnek egy pincérrel!-
Pár perc várakozás után hirtelen előtűntek a tömegből, és a lányokhoz igyekeztek.
- Sikerült szerezni asztalt. Csinálnak nekünk egy külön részt a parton.- mondta Dylan.-
- Ez szuper!- ujjongott Sandra.-
Pár pincér már elő is került az asztallal és székekkel együtt, majd megterített, és hozta az étlapokat.
- Tudtok valamit ajánlani, ha már idehoztatok?- kérdezte a két fiút Victoria.-
- A nasi goreng nagyon finom. Sokat elárul a név.. De szerintem ki kéne próbálnotok, ha szeretitek a garnélát, bár elvégre ez egy tengeri étterem..- ajánlotta Dylan.-
- Akkor nekünk szerintem az jó lesz! Legalább kipróbálunk egy igazi indonéz ételt!- felelte Victoria.-
Pár perc múlva megjött az a pincér, aki az asztalokat helyezte el.
- Mit hozhatok nektek?- kérdezte a pincér, de nem az indonéz vagy balinéz nyelvet használta.-
- 4 nasi gorenget szeretnénk.- mondta Dylan.-
- Inni?- tette fel a kérdést lazán a pincér fiú.-
- Vörösbor jöhet?-
- Természetesen. Lányok?- válaszolta Cole.-
- Nekem oké.-
- Nekem is.- felelte Victoria.-
- Ennyi?-
- Igen, szerintem nem kérünk többet.- mondta Dylan, és a pincér elment.-
- Bocsánat, hogy megkérdezem, de hogy lehet, hogy a nyelvünkön beszélt? És ismeritek?- kérdezte Victoria.-
- Jajj, milyen kíváncsi valaki...- húzta fel szemöldökét Cole.-
- Én csak érdeklődöm..- forgatta szemét Victoria.-
- Régi barátunk volt, ő is los angelesi, és ha itt járunk, mindig hozzá jövünk enni. Amúgy rendes a srác.- válaszolta Dylan.-
- Jaja, kedvesnek tűnik.- bólogatott Victoria.- De akkor ti is Los Angelesben éltek?-
- Igen, de ti is, nem?- válaszolt Cole.-
Victoria csak bólogatott. Közben a pincér meghozta a vörösbort, és öntött mindenkinek.
- Bár igazából nem szoktunk sokat otthon lenni, mert sokszor utazunk..-
- Világot jártok?- kérdezte diszkréten Victoria.-
- Hát, mondhatjuk így is...- De már rendeződnek a dolgok... remélhetőleg nem lesz több gondunk.. főleg nem az apánkkal..- sóhajtott Cole.-
- Nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodjunk, hanem hogy szórakozzunk!- emelte fel poharát Sandra, hogy koccintsanak.- A legjobb nyaralásra!
- A legjobb nyaralásra!- mondta mindenki, és a poharakat összeérintették.-
Vajon tényleg ez lesz a legjobb nyaralás?