Elrabolva

~26. Rész~

Amikor bepakoltam az összes cuccom, kb. fél 1 lehetett. Ebéd szerencsére még maradt, szóval nem kell főznöm. Lenézek Sandrához, hogy ő hogyan áll a pakolással. Lementem a lépcsőn, és bekopogtam. Mondta, hogy bemehetnek, szóval benyitottam. Lehet hogy nem volt túl jó ötlet...

A szobában össze vissza hevertek a ruhák. Rossz volt ránézni.. Sandra csak a sok cucc között ült, és ide-oda kapkodta a fejét, közben ezt kérdezgette:
- Melyiket vigyem? Ez jó lesz... nem! Inkább lehet, ezt kéne bepakolnom..-
Észre se vette, hogy ott voltam.
- Öö.. Sandra..?- jutattam eszébe, hogy én is a szobában tartózkodok.-
- Ohh.. Victoria! Bocsi! Csak egyszerűen nem tudom kiválasztani melyik ruhát vigyem!-
- Segítsek?-
- Hát lehet..- mosolygott Sandra.-
(Gina): Milyen szerencsés Sandra! Megnyerte az utazást! Örültem volna, ha engem visz el, de azért megértem, hogy inkább Victoriával megy. Szegény annyi mindenen esett túl ezekben az időkben.. megérdemli a pihenést. Én meg kettesben maradok Justinnal. Régen volt már olyan, hogy csak ketten voltunk otthon 1 hétig. Persze hiányozni fognak Sandra hülye beszólásai, és Victoria finom ételei. Na mindegy, gondolom most Sandra és Victoria pakolnak. Megyek, megnézem hogy állnak. Victoria biztosan összepakolt már. Mindig előre elintézi ezeket a dolgokat, annyira összeszedett. Amikor Sandra szobája elé értem, bekopogtam. Sandra mondta bejöhetek, ezért bementem. Sandra bőröndjében ott volt minden, aminek kellett lennie.
- Gondolom ezt nem egyedül csináltad Sandra..-
- Nem egyedül csinálta. Én is itt vagyok.- jött elő a ruhásszekrényből Victoria, kezében pár felsővel.-
- Úristen Victoria, észre se vettelek!- lepődtem meg.- Kész van a pakolás?- kérdeztem.-
- Öö.. hát én már összepakoltam, csak Sandrának segítek. Bár inkább helyette csinálom meg..-
- Mii, de hát én is pakolok!- vett ki a bőröndből egy pólót Sandra, majd visszatette, mintha ő pakolta volna bele.-
- Persze, persze..- kezdtünk el nevetni mind a hárman.
- Annyira fogtok hiányozni!- ölelkeztünk össze Sandrával és Victoriával.-
- Te is nekem!- mondta Victoria.-
- Nekem is!- mosolygott Sandra.-
- Éhesek vagytok? Maradt még kaja tegnapról, bolognai.- kérdezte Victoria.-
- Hmmm... én már egy kicsit igen.. főleg úgy, hogy mondtad, hogy bolognai!- nevetett Sandra.-
- Igen, igen! Én is éhes vagyok.- mondta Gina.-
- Akkor valakinek meg kéne kérdeznie Justint is.- felelte Victoria.-
- Megyek!- állt fel Gina, és kiment a szobából.-
- Na menjünk mi is, készítsük elő az ebédet. Segítesz teríteni?- kérdezte Victoria.-
- Igen, persze!- bólintott Sandra, és mindketten a konyhába siettek.-
(Gina): Justin szobájának ajtajához sétáltam, és bekopogtam. Nem jött válasz, ezért mégegyszer bekopogtam. - Justin! Bent vagy?- kérdeztem.-
Nagyon aggasztott, hogy nem válaszolt, ezért benyitottam. A szobában nem volt Justin. Körbenéztem, de nem volt ott. Felrohantam az emeletre, és benéztem az összes helyiségbe. A WC-ben, Victoria szobájában, a vendégszobában, Sandra növényes-virágos kertjében,  a zeneszobában, a kazánházban is kerestem, de hiába. Az erkélyen se ült. Utolsó reményként, lesiettem a nappaliba, hátha ott van valahol, de nem volt ott.
- Lányok, nem láttátok Justint?- tudakoltam aggódva.-
- Nem a szobájában volt?- kérdezte Victoria.-
- Nem tudom. Mindenhol körülnéztem, és nincs itt!-
- Micsodaa??- lepődött meg Sandra.-
- Tényleg, nem tudom hol van, mindegyik szobában megnéztem és nincs bent!- akadtam ki.-
- Miért nem nézed meg a garázsban, vagy az udvaron? Hátha ott van és javít valamit.- vetette fel az ötletet Victoria.-
- Oké, megyek.- indultam ki.-
Elhagyva a házat, nem hallottam semmi olyan hangot a garázsból, ami arra utalhat, hogy Justin bent van. De azért persze benéztem, hátha mégis ott van. A garázsban nem Justint, hanem..