Elrabolva

~30. Rész~

Hallottam, hogy csengetnek, és éppen én voltam a legközelebb az ajtóhoz, szóval odamentem. Kinyitottam résnyire, de nem azt az embert láttam meg, akit akartam..

- Martin? Te meg mit csinálsz itt?- kérdezte Victoria meglepetten.-
- Csak... gondoltam beugrom... Ginához jöttem amúgy.- válaszolta Martin.-
- Aha.. mindjárt szólok neki..-
(Gina): Hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon, és kinéztem, ki az. Victoria állt az ajtó előtt.
- Martin szeretne veled beszélni..- mondta Vic.-
- Martin? De ő mit keres itt?- kérdeztem.-
- Jó kérdés. Kint vár.- felelte Victoria, majd elment.-
Kimentem a szobámból, és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Bezártam magam mögött az ajtót, és Martint láttam meg, aki éppen az egyik fából készült széken ült. Odamentem hozzá, és rögtön felkapta a fejét a telefonja bámulásából.
- Szia!- köszöntem neki.-
- Szia. Szóval a munkával...-
(Victoria): Természetesen megfigyeltem, mit csinálnak. Nem bízok Martinban. Nem akarom, hogy ő is bántsa Ginát. Martin átadott egy borítékot Ginának. Nem tudom mi lehet benne.. Martin elmegy, Gina pedig befelé igyekszik.
- Na mit akart?- kérdezte Victoria.-
- Semmi érdekes.. Csak egy meghívót adott. Jövő héten lesz. Sajnos ti nem tudtok elmenni.. de Justin igen.- mondtam el.-
- Milyen kár... majd legközelebb..- sajnálta Victoria.-
- Akkor én most visszamegyek gyakorolni..- indultam fel, de Victoria megszólított.-
- Megnézhetem a meghívót?- kérdezte Victoria.-
- Persze..- feleltem, majd átnyújtottam a borítékot, és felmentem az emeletre.-
(Victoria): Szerintem ez egy hamis meghívó. Én is fellépcsőztem a szobámig és elkezdtem megvizsgálni a papírlapot. Illatot nem éreztem rajta. Egy fekete papír arany betűkkel, és pár arany díszítéssel. Átlagos szövegmegfogalmazás, semmi érdekes. A Rebel nevű szórakozóhelyen lesz, több énekesnőt is meghívtak. Kultúrált hely, voltam már ott. Elérhetőségek is vannak rajta. Semmi kétség. Biztonságosnak tűnik.. de nem szabad bedőlni. Gina nem mehet el egyedül. Ki tudja, Martinban még nem bízok. Aranyosnak mutatja magát, de a végén kiderül, hogy semmi jó sincs benne. Lehet, hogy paranoiásnak tűnök, de én csak elővigyázatos vagyok. Nem lehet mindenkiben megbízni.
Ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy Justin hívott ötször. Ez 10 perce történt. Csak nincs valami baj? Gyorsan visszahívtam, és Justin fel is vette;
V: Hol vagy? Már rég itthon kéne lenned.
J: Jöttem volna, csak vissza kellett mennem.. rájöttek valamire.
V: Oké.. és mikor jössz haza? Gina nagyon aggódik.. és örült az ajándéknak. De.. újabb gondok támadtak.
J: Rendben.. majd elmeséled.. de most szükségünk van rád.. bajban vagy..
V: Tessék? Én sose lehetek bajban!
J: Ez most nem vicc.
V: De mi lesz Gináékkal? Nem hagyhatom őket egyedül.. csak ha nem jönnek velem..
J: Nem akarom őket belekeverni..
V: Akkor felhívok egy stúdióst, hogy Gina gyakoroljasson vele.
J: Oké. Én ezt elintézem. Te csak indulj el, rendben?
V: Jó, akkor ott találkozunk.
Letettem a telefonom, és gyorsan elkészülődtem. Felvettem egy fekete farmersortot, és egy fehér haspólót, beparfümöztem magam, majd vártam, hogy megjöjjön az egyik stúdiós. Nem tudom ki fog jönni.. de remélem nem Martin. Addig gyorsan elköszöntem Sandrától, aki persze megértette, hogy fontos dolog van, de Gina mit fog szólni.. azt nem tudom. Csengettek, felkaptam a cipőm,és indulásra kész voltam, amikor hallottam, hogy valaki a lépcsőn fut le. Természetesen Gina volt, és furán nézett rám, amikor meglátott 'elmenős' ruhában.
- Te meg?- kérdezte Gina.-
- El kell mennem elintézni pár dolgot..- feleltem.-
- Oké.. és ki jött meg?- tette fel a kérdést Gina.-
- Valaki a stúdióból. Vigyázni.. tudod, nem akarom, hogy bajod legyen.-
- Oké.. de tudok maga..- majd újra csöngettek.-
- Itt fog maradni, addig tőlem gyakorolhattok.- majd kinyitottam az ajtót.-
Na ki állt ott? Meglepetésemre Martin volt ott.
- Szia! Jöttem bébiszitterkedni..- mosolygott, majd megölelt. Öö oké..-
- Akkor mentem.. szia Gina! A hűtőben van kaja, ha megéheznétek.. sziasztok!- és a kocsimhoz indultam.-
Érdekes.. Martin jött.. remélem nem lesz semmi baj..
Nemsokára meg is érkeztem az óriási épülethez. Bementem, ahol már vártak rám.
- Victoria... minden lépésed követik..- kezdte el Tristan köszönés nélkül.-
- Nektek is sziasztok..- majd Justint megöleltem.-
- Elnézést.. jó napot hölgyem.- és kezet csókolt nekem.-
- Miért is követnek?- tértem a lényegre.-
- A Sötét Kém tudja hol vagy.. nem vagy biztonságban..-