Elrabolva

~40. Rész~

Átvettem a szandálom a strandpapucsomra, majd elkezdtem sétálni a bérelt napernyőmhöz. Sokan strandröplabdáztak, vagy szörföztek a nagy hullámokon, vagy egyszerűen csak napoztak és relaxáltak. Miután lepakoltam a cuccaim, körülnéztem, és megakadt a szemem egy ismerős alakon...

Chloe-t láttam a tengerparti bárban, és épp nagyban iszogatott egy számomra ismeretlen  férfival. Bár hátulról láttam a fiút, de szerintem kora beli lehetett, vagy fiatalabb. Nagyon jól szórakoztak, bár ez lehetett az x pohár alkohol miatt is. Először nem voltam biztos abban, hogy tényleg Chloe-t látom, de jellegzetes szőke, hullámos haját bárhonnan felismerném. A lány meglátott engem, és rögtön elfordult egy kicsit, hogy ne lássam őt. Hát oké. Remélem nem lett se alkohol-, se drogfüggő. Legszívesebben odamentem volna hozzá, de ez az ő élete, nem akarok beleszólni, hiába gondolom azt, hogy valami nincs rendben. Majd visszafelé köszönök neki, ha nem tűnik el addig. Dockweiler Beach még mindig gyönyörű. A szörfösök bátran lovagolják a hullámokat, hiába van cápaveszély. Eszembe jutott, hogy Justint fel kell hívnom, mert már biztosan aggódik.
G: Szia Justin, már itt vagyok, nem kell aggódni!
J: Rendben szívem, minden rendben van?
G: Persze, egy kicsit kikapcsolódok, max. egy óra, és jövök.
J: Oké, várlak.
G: Puszi.
Majd bontottam a vonalat. Lefeküdtem a napágyra, és gondolkoztam. Jövő héten van az a buli, amire Martintól kaptam a meghívót. Biztosan jó lesz, de a lányok nélkül nem az igazi. Velük mindig jól szórakozom, viszont most csak Justin lesz velem. Félre értés ne essék, imádom Justint, és szeretek vele lenni, de bulizni a barátnőimmel mégiscsak más.
Bali elképesztő hely, én is szívesen mentem volna, de Victoria sokat dolgozott, és ráfért a pihenés. A dalszöveg, amit írt, egy pörgős, vidám szám, nagyon tetszik a szövege. Belegondolni, hogy mik történtek vele egész életében, meg az elmúlt időszakban, borzasztó, de mégis tud mosolyogni, és nem adja fel. Az élet óvatossá, bölccsé, megfontolttá és bátor nővé nevelte.
Sandra személyiségét imádom. A lány nagyon pörgős, vidám, és eszméletlen aranyos, kedves. Szeret új dolgokat kipróbálni. Például tavaly négyesben mentünk Görögországba, és tintahalat evett, amit eddig semelyikőnk se kóstolt. Mindig jó kedve van, a mosolyt nem lehet letörölni az arcáról. Sok mindent pozitívan lát, optimista személy.
És Justin. A világ legjobb barátja. Odafigyel rám, gondoskodik rólam, és szeret. Nem akarom őt soha elveszíteni. Jobbat már nem is kívánhatnék. Mindig félt engem (jogosan), ő se akar engem elveszteni.
Chloe. Már kisiskolás korunk óta ismerjük egymást, és még mindig jó barátnők vagyunk. Élete a tánc, sokszor tanított be nekem koreográfiákat, és táncolt is a videóklipemben. Olyan fura volt, amikor láttam. Biztos vagyok benne, hogy van valamilyen problémája, amit ki kell derítenem.
Annyit gondolkoztam, hogy gyorsan elrepült az egy óra. A barnulás mint mindig, megint sikerült, egész jó színem lesz. Összepakoltam az összes cuccomat, és már indultam is. A bár felé vettem az irányt. Sajnos már nem láttam Chloét, se azt a titokzatos férfit. Hétfőn remélhetőleg találkozhatunk, és beszélhetek vele. Tudom, hogy nem az én dolgom, és nincs beleszólásom, de aggódom miatta.
Lassan négy órát ütött az óra, amikor a ház elé értem. Elővettem a kulcsom, és a zárba helyeztem. Besétáltam az előszobába, és levettem a szandálom.
- Justin, megjöttem!- kiabáltam, de hiába.-
Nem jött válasz, és egy kicsit megijedtem.
- Justin?!- szóltam újra.-
Jézusom, hova tűnhetett? Pánikba estem, és mindenhol körülnéztem. A nappaliban, szobájában, az én szobámban, és az emeleten. Sehol se találtam. Mélyeket lélegeztem, ki és be. Bementem a fürdőbe, és kezet mostam, majd a szobámban leraktam a táskám. Zajokat hallottam a nappaliból. A szívem nagyon gyorsan vert, rettegtem. Eszembe jutottak a régi emlékek, az elrablás, a szenvedés. Nem tudtam mit csináljak. Kinéztem az ajtó résén keresztül, de nem láttam semmit. Halkan kiléptem a szobámból, és benéztem a nappaliba. Nem láttam semmit, se senkit.
- Justin?- szóltam újra.-
Megfordultam, és a szobámba indultam. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon...