No more dreams {Yoonkook}

18. rész

Ajánlott zene: BTS - Sea (link lent!)

"A boldogság nem valami, amit meg kell valósítanod, lehetsz boldog a folyamat megvalósítása közben is. Valami lehet gyönyörű annak ellenére is, hogy van valami szörnyű." ~ Rap Monster

- Idióták. Hogy lehet ennyit inni? - morogta Yoongi, aki Hoseokot próbálta segíteni. Tulajdonképpen cipelte a fiút, mert a táncos épphogy állva tudta tartani magát, és csak esetlenül tette egyik lábát a másik után.
 - Hyung, én ebben nem vagyok biztos, hogy menni fog - nyögte Jungkook, akit két oldalról húztak lefelé a gyerekkori barátai.
Mögöttük Namjoon és Jin sétáltak, akik annyira azért nem voltak részegek, hogy járni se tudjanak.
 - Sosem iszom veletek többet.
 - Kookie, tudsz róla, hogy van egy heg az arcodon? - kérdezte Taehyung, akinek keresztbe álltak a szemei.
 - Tudom.
 - Ez régen nem volt ott. Csak nem bajkeverő voltál a gimiben? - vigyorgott a fiú.
 - Túl részeg vagy ehhez, Tae.
- Ohó - emelte fel a fejét Jimin Jungkook válláról. - Tiszteletlenül beszélsz egy idősebbel?
- Nem, Jimin...
- Már megint csinálod!
- Sosem lennék tiszteletlen, Ji-Mini hyung...
Jimin felemelte a karját, hogy vállon üsse a fiút, de elvétette az irányt, és csak annyit ért el, hogy majdnem elesett.
Jungkook nevetve próbálta megtartani a barátját.

Yoongi mosolyogva figyelte a többieket.
Fél évvel ezelőtt még álmában sem gondolta volna, hogy valaha itt fog tartani. Körülvéve egy csapat tehetséges fiatallal, akik mind kedvesek voltak hozzá, akik elfogadták őt egyetlen szó vagy kérdés nélkül. Fuck that. Fél éve még Jungkookot is csak a játszótéren látta, és azt próbálta kitalálni, mitől keletkeznek a fiún naponta újabb és újabb zúzódások. Az a Jungkook egy másik ember volt, aki folyamatos félelemben, fájdalomban és megaláztatásban élt. Ez a Jungkook talán még mindig összerándult, ha hirtelen érintette meg valaki, még mindig egy kicsit túlságosan keveset beszélt. De nem zárkózott el, voltak pillanatai, amikor ő érintett meg másokat, amikor órákon keresztül mosolygott, miközben beszélgetett az egyikükkel. Talán nem volt tökéletesen jól, de haladt afelé, hogy normális étele legyen.
És itt voltak a többiek is: Jin, aki a legjobban törődött mindannyiukkal, aki főzött nekik, aki észrevette, ha fáradtak voltak vagy szomorúak.
Namjoon, aki remek leader volt, még ha nem is debütáltak. Habár a fiú minden kezébe kerülő tárgyat összetört, mégis értett ahhoz, hogyan irányítsa a csapatot. Namjoonra könnyű volt hallgatni. Eleinte Jin volt az a tag, aki nem értette, a rapper miért hajtja ennyire a saját csapatát, miközben már az ügynökség is teljesen leterhelte őket. Ha Seokjinen múlt volna, sosem engedi, hogy Jimin és Hoseok éjjelente is táncoljon, vagy hogy Yoongi a stúdióban töltse az éjszakáit. Namjoon azonban jobb akart lenni. Jobb, mint a többi gyakornok, a többi sztár, nem akarta, hogy az ügynökség bábui legyenek. Saját dalokat akart, nem másoktól kapottakat. Egy olyan csapatot akart, akik megálltak a saját lábukon; akik akkor sem esnek kétségbe, ha eltűnik a zenei alap egy koncerten, és anélkül kell énekelniük csak a puszta hangjukat használva. Egy olyat, ahol a tagok nem csak a felszínes dolgokhoz értenek, hanem hangszeren játszanak és komponálnak, ahol nem kérdés az, hogy tehetségesek-e egyáltalán a tagok.
Úgyhogy Namjoon nem korlátozott senkit, aki dolgozni akart. Yoongi pedig nem is lehetett volna hálásabb ezért.
Aztán ott volt Hoseok, aki olyan más volt mint ő, hogy valahol a nagy kontraszt ellenére mégis összhang volt közöttük, mégis nagyon jól megértették egymást. Olyanok voltak, mint a jing-jang két fele.
Jungkook két régi barátja, Jimin, aki a legkedvesebb és legártatlanabb ember volt, akivel Yoongi eddig találkozott, és Taehyung... Taehyung, aki hangos volt, hiperaktív és egy kicsit olyan, mint egy kiskutya. Yoongi először azt hitte, a fiú csak viccelődik a többiekkel, de néhány nap alatt mindenki számára világossá vált, hogy Tae valójában olyan, amilyennek mutatja magát. Yoongi néha már attól fáradtnak érezte magát, ha csak nézte a fiút. Ennek ellenére Taehyung nagyon kedves volt, még ha a rapper nem is beszélt vele sokat, hamar megkedvelte a fiút.
Szóval Yoongi igazán nem panaszkodhatott. Még ha nem is volt pénzük, még ha egy szobában is aludtak heten és egy fürdőszobán kellett is osztozniuk, még úgy is megérte.