No more dreams {Yoonkook}

20. rész

Ajánlott zene: BTS - Spring day (link lent!)

A január fagyos volt és eseménytelen. Az ég örökös szürkeségbe öltözött, és nem volt az a meleg kabát, ami a viselőjét meg tudta volna védeni a hidegtől. A még decemberben leesett tízcentis hó nagy része már koszos volt, és a felső rétege meg is volt fagyva ekkorra.
A gyakornokok lakása előtt több, korábban megépített hóember állt. Amikor a Bangtan tagjai elhaladtak a saját művük előtt, mindig megveregették a vállát a hóból készített Totorónak.

***

Februárban makacsul tartotta magát a hideg idő, nos, egy hét kivételével, amikor is a fiúk fájdalmas búcsút vettek Totorótól, aki végül egy torz hókupac lett, mire újra hidegebbre fordult az idő.
- Auch - nyúlt a kesztyűs kezével a hátsójához Jimin. - Ez nem volt szép.
- Nem tehetek róla, hogy jeges a hó - vigyorgott Hoseok. Egyébként is játékos kedvében volt, de még rátett egy lapáttal, hogy a zsebében ott lapult egy apró, piros csokoládészívecske, amit  Ryujin csúsztatott oda, amikor a fiú nem figyelt.
Az alacsonyabb táncos is felkapott egy kupac havat, amely egyben megállt a kezében, és üldözőbe vette a másikat.
- Kim Taehyung,  vedd ki a szádból azt a jégcsapot, mert lecsaplak - szólt rá Jin a fiatalabbra. - Tudod te, mennyi kosz van abban?!
- Olyan mintha nyalóka lenne - vigyorgott a fiú.
- Fagyasztok le neked otthon vizet, szopogasd azt, csak dobd már el azt az izét!
Taehyung egy grimasszal az arcán,kelletlenül elengedte a jégcsapot.
- Egyszer költözök el, és akkor sem szabadulok az anyámtól - morogta úgy, hogy az idősebb ne hallhassa őt. 

 - Minden oké? - kérdezte Jungkook Yoongit figyelve, aki a szokásosnál is hallgatagabb volt.
- Befagy a seggem, és ezek itt játszanak, ahelyett, hogy haladnánk. Persze, minden oké - felelte a rapper vörös orral. Már néhány napja meg volt fázva, és ilyenkor a szokásosnál is mogorvább volt.
 - Hyuung, majd én felmelegítelek - futott oda Hoseok hozzájuk, és a kabátját kicipzározva, átölelte a fiút.
Jungkook egy pillanatra grimaszolt, de amikor Hobi tekintete felé tévedt, gyorsan eleresztette az arcizmait, és elfordult.

***

A március végre meghozta az enyhülést. A fiúk még mindig nagykabátban jártak a stúdió és a lakásuk között, mégis volt valami reménykeltő abban, hogy már nem csak szürkeség látszott a kinti tájból.
- Azt hittem, nem ünneplünk szülinapokat - nézett a hínárlevesére Yoongi.
- Ennyi belefér. A hínár egészséges, ezzel akarunk neked jó egészséget kívánni az elkövetkező éveidre - magyarázta Seokjin.
- Tudom, miért eszünk hínárlevest, nem egy kő alatt nőttem fel - sóhajtotta a rapper, és elkezdte tologatni a rizst a táljában. - Köszönöm.
Seokjin elmosolyodott, és enni kezdett.

- Táncóra után adj nekem egy kicsit az idődből - suttogta Taehyung Jimin fülébe, miközben az a fogát mosta reggeli után. A táncos csak bólintott, miközben a tükörből a barátját figyelte.
- Ott akarom hagyni az egyetemet - sóhajtotta, amikor végzett a fogmosással.
- Nem fogod - kiabált át a konyhából Seokjin és Namjoon egyszerre.
- Csak tudnám, miért kell táncosként fizikát is felvennem.
- Hogy okos kisfiú legyél - lépett be a fürdőszobába Hoseok, és megborzolta a táncos haját. - És most, ha nem akarjátok végignézni, ahogy lezuhanyozok, akkor kifelé. Bár szívesen tartok vetkőzős műsort nektek, ha szeretnétek...
- Hyuuung - grimaszolt Taehyung, és kihúzta a vigyorgó Jimint a nappaliba.

- Hol vannak a többiek? - nézett körbe Namjoon.
- Nos, Hoseok ott maradt a próbateremben, hogy gyakoroljon, Jimin és Taehyung eltűntek, miután lezuhanyoztak, Yoongi a stúdiójában dolgozik, Jungkooknak pedig éjszakai műszakja van.
- Mindenki túl sokat dolgozik - csóválta a fejét Namjoon. - De büszke vagyok rájuk. És valahol örülök is, hogy éppen Valentin napon hagytak minket itthon egyedül.
- Tényleg, Valentin nap van! - kapta játékosan a szája elé a kezét a másik. - Csodálkoztam is, hogy miért vagy itthon. Ha tudom, hogy ünnep van, akkor nekiálltam volna, és sütöttem volna valami finomat...
Namjoon szórakozottan figyelte, ahogy a fiú kihúz egy adag muffint a sütőből.
- Jól néznek ki - lépett közelebb.
- Ne, még fel kell őket díszíteni. Ha gondolod, segíthetsz - mondta hirtelen felindulásból Jin. - Várj, ezt nem gondoltam komolyan.
 - Oké, oké - tette fel a kezeit védekezően Namjoon.
Miután Seokjin befejezte a díszítést, és kirakta a tálra a süteményeket, leültek az asztalhoz.
- Nos, Boldog Valentin napot! - mondta Jin.
- Neked is - húzott elő egy doboz bonbont a rapper a háta mögül.
Az idősebb meglepetten pillantott fel.
 - Mikor került ez oda?
 - Varázslat. Én is csináltam volna valamit, de nem tudok sütni, a konyhából pedig kitiltottál. És... ez is a tiéd - nyitotta ki a bonbonosdobozt a fiú. Az egyik csokoládé helyén egy rózsaszín pendrive foglalt helyet.
- Ez micsoda?
- Egy dal...? Nem is tudom, igazából elég közhelyes, és nem is kéne megmutatnom, mert egy kezdő szörnyű próbálkozásának tűnik, nem egy leendő producer zenéjének, de akartam valami különlegeset, szóval...
- Te... Írtál nekem egy dalt? - tette le a pálcikáját Seokjin.
- Valahogy úgy...
- Jesszus.
A két fiú közé csend telepedett.
- Hé, tudod hogy nevezik azt, amikor valaki belerúg a másik jégkorcsolyájába? - kérdezte végül Jin. - Korin tosz.
Namjoon eldőlt az asztalon, ahogy próbált nem nevetni a béna viccen, miközben a másik hangosan vihogott.
- És azt tudod, hogy miért nem száguldozik a csiga?
A rapper megrázta a fejét, és Jin már előre röhögött a csattanón.
- Mert... mert lobogna a szeme.
Most már Namjoon sem türtőztette magát.
- Hyung, észrevetted, hogy te nevetsz a saját vicceiden a legjobban?
- Mit számít az, amíg velem nevetnek... - csillapodott le a fiú, de az arca makacsul vörös színű maradt. - Köszönöm a dalt. Meghallgatom, ha egyedül leszek.
- Meg is halnék a szégyentől, ha előttem hallgatnád - vakarta meg a tarkóját a fiú. - Hé, észrevetted, hogy tényleg csak ketten vagyunk?
- Aha - vonta meg a vállát a fiú.
- Mármint tényleg csak ketten.
Seokjin letette a muffinját, amibe éppen bele akart harapni.
- Gondolod, hogy...?
- Nos, ha bezárjuk belülről a bejárati ajtót, és "véletlenül" bennfelejtjük a kulcsot, senki nem fog tudni bejönni.
- Hát ez szörnyű lenne - bólogatott Seokjin.
- Bizony, egyedül maradni az este hátralévő részére... Miközben lehetnénk még öt másik sráccal, akik még sosem tűntek el eddig egyszerre... Szörnyű.
- Én zárok - állt fel a fiú.
- Én addig... gyújtsak illatgyertyát?
- Az kéne még, hogy felgyújtsd a lakásunkat! - kiabálta a bejárattól a fiú.
- Imádom, hogy még ilyenkor is képes vagy gúnyolódni velem.
- Mert annyi alapot adsz hozzá, hogy nem bírom megállni - tért vissza a fiú, aztán hagyta, hogy Namjoon kézen fogva bevezesse őt a hálószobába, és becsapja mögöttük az ajtót.