No more dreams {Yoonkook}

Hoseok

Meglepetés-fejezet ^-^

Ajánlott zene: Grey - Crime (link lent!)

Hoseok megforgatta a szemeit.
Körülötte az összes pár kézen fogva sétált az utcán. Persze, tavasz volt, a szerelem évszaka. Elővette a telefonját, hogy megnézze, nem jött-e üzenete. Semmi, persze.
Felesleges lett volna visszamennie a hotelba. A párok ilyenkor mindig kihasználták, hogy egy kicsit egyedül lehettek, neki pedig maradt a szoba... Egyedül. Ő megértett mindenkit. Persze, csak... Ő is akart valamit.

Talán kívülről ő volt Hoseok, a Napfény, ahogy a rajongók elnevezték, Hope, ahogy ő nevezte  magát... És talán mégis ő volt mostanában a csapat legkomorabb tagja. Nem mintha nem lett volna hozzászokva az egyedülléthez. És amikor a többiekkel volt, akkor tényleg boldognak érezte magát.

Valahogy mégis mindig egyedül volt.

A tánc volt Hoseok mentsvára, az élete. Nem volt rossz érzése amiatt, hogy már nem Ryujinnal táncolt, de nem is volt ugyanaz nélküle. Szerencsére volt annyi képzelőereje, hogy mindig olyan volt, mintha a szerelme is ott lenne vele.

Még ő maga is nevetségesnek tartotta, hogy nem tudja magát túltenni valakin, akivel két éve, hogy szakított. Persze, megbeszélték a lánnyal, hogy nem valódi szakításról van szó. Beszéltek is még egy ideig, végül, bár nem mondták ki, mindketten megszakították egymással a kapcsolatot.

Mégsem telt el úgy nap, hogy Hobi ne nézte volna várakozva a telefonját. De mit is várt tulajdonképpen? "Hali, Hoseokie oppa, otthagytam a kiadót, randi pénteken?" Hoseok ismét megforgatta a szemét.

Egyszer, talán újból találkozhatnak. De mikor? Harminc - negyven évesen? Amikor már nem lesz mindennapos téma, hogy mit csinál a magánéletében, amikor egyikük sem lesz sztár... Hoseok mindennap megnézte, hogy Ryujin kiadója nem tervez-e újabb lánycsapatot piacra dobni, de eddig nem történt semmi. Egyébként sem szoktak két év után debütálni idolok, ők különlegesek voltak ebből a szempontból.

A fiú végül úgy döntött, hogy visszamegy a hotelba, és megnéz egy sorozatot a Netflixen. Newark gyönyörű hely volt, de most nem tudta teljesen kiélvezni, a Wings turné pedig néha még a gyakornoki időknél is nehezebb volt.

***

Másnap tartották a próbákat. A színpad hatalmas volt, és mindannyian kimerülten dőltek le néhány órára, mielőtt a tényleges koncert elkezdődött volna.
- Minden oké? - feküdt le Yoongi az ágyra Hoseok mellé.
- Persze - vigyorgott a fiú. - Csak hulla vagyok.
- Tudod, nem kéne a próbákon is végigtáncolnod a számokat, elég lenne, ha csak totyognál, mint minden logikusan működő ember.
- Abban nincs semmi élvezet... Arról meg nem én tehetek, hogy ti mind lusták vagytok megmozdulni.
- Ne veszekedjetek - szólt rájuk Seokjin, aki éppen akkor lépett be a szobába.
- Nem veszekszünk, ki veszekszik?
- Nem tudom, csak gondoltam szólok, ha esetleg mégis.
- És az előbb még azt mondtad, hogy ő egy logikusan működő ember - motyogta Hoseok, és becsukta a szemét.
- Nem gondoltam jól át - morogta a másik rapper.

A koncert közepén jött a rap-line szokásos dala, ezúttal már a negyedik Cypher. Ilyenkor nem volt megkötött koreográfia, ezért volt idejük a közönségre figyelni. Hoseok több ismerős arcot is felfedezett a tömegben, olyan youtubereket, akik a rajongóik voltak. Akikre emlékezett, rájuk mutatott, és integetett, hogy szerezzen nekik egy különleges estét. Éppen befejezte a saját részét, amikor felpillantva egy ismerős szempárt látott a tömegben, de azt abban a másodpercben el is vesztette azt a tömegben. Egy ideig nyújtogatta a nyakát, hátha újra sikerül megtalálnia a korábbi alakot, de gyorsan meggyőzte magát, hogy csak rosszul látott. A koncertnek pedig folytatódnia kellett.