No more dreams {Yoonkook}

4. rész

Zeneajánlás: RM & V - 4 o'clock (link lent - a másik említett dalhoz is)

Yoongi az előtte fekvő papírokra meredt. 

Órák óta ült az asztalánál, de még mindig nem jutott semmire. Újra és újra felvillant előtte Jungkook látványa, ahogyan a fiú a kanapéján aludt, időnként fájdalmas sóhajtásokat hallatva. Volt valami a fiúban, ami megfogta a  Yoongit. Jungkook sötét, mély szemei, az arcába hulló tincsei, a vékony alakja, a kisfiús mosolya. És mégis, valahogy semmi nem volt a helyén. A fiú sötét, mély szemei, amelyek fáradtak és élettelenek voltak, az arcába hulló tincsei, amik épphogy egy kicsit hosszabbak voltak annál, hogy jólfésültnek lehessen őt mondani. A vékony alakja, ami egy hajszálnyival már túl vékony volt a magasságához képest. És a mosolya, ami  olyannyira illett volna az arcára, mégis elütött a fiú meggyötört valójától.
És különben is, mit jelent az, hogy nem mindenkinek lehetnek álmai? Mégis kinek nincsenek álmai?
Yoongi egyszerűen úgy érezte, lezáratlan az ügye még a fiúval, és úgy döntött, mára eleget töprengett. Lassan 36 órája ébren volt, ami nem volt ritka nála, de már határozottan ráfért egy kevés alvás. Mondjuk 16-17 óra.

***

Yoongi lassan két napja próbálta elfelejteni a fiút. Nem sikerült.
Yoongi lassan két hónapja próbálta legyőzni az alkotói válságát. Nem sikerült. 

A fiú nap mint nap felébredt reggel hatkor az ébresztőjére, és nap mint nap hatszor nyomta meg a szundit, amikor nyolckor végre elég ébernek érezte magát ahhoz, hogy ne aludjon vissza fél percen belül. Minden reggel kávét készített, és míg megitta, addig eltervezte, hány dalt fog befejezni, mennyit fog haladni a szövegekkel és hogyan fogja áthangszerelni egy-egy kész dal alapját.
Aztán leült az asztala elé, és... Semmi. Üresség. A fiúnak még csak ötlete sem volt, hogyan folytassa a műveit. Minden hang hamisnak tűnt, amit írt, minden szöveg közhelyesnek vagy semmitmondónak hallatszott. Olyannak, amilyennek nem szerette volna, hogy a szövegei tűnjenek.
Úgyhogy Yoongi minden nap összegyűrt lapok között, és áthúzott hangjegyek fölött végezte a napját.

Egy idő után kerülni kezdte a munkát. Kitakarított a lakásban, kipróbált egy új receptet, pedig igazán nem érdekelte, hogy mit eszik éppen. Elmosta az edényeket, haszontalan játékokat töltött le a telefonjára. Tulajdonképpen mindent megcsinált, csak hogy ne kelljen az íróasztalához ülnie.

Egyedül aznap éjjel írt le néhány szót, amikor Jungkook nála volt. Talán a váratlan esemény volt az, ami kizökkentette Yoongit egy időre a válságából, és papírra vetett néhány sort. Másnap délelőtt azonban ugyanúgy állt, ahogy előtte. Sehogy. 

Yoongi az orrnyergét masszírozva állt fel a székéből, hogy készítsen magának valami ennivalót, de a hűtőben nem talált semmit, és az utolsó instant ramyunt is megették Jungkookkal együtt két nappal ezelőtt.  Kénytelen volt hát elmenni vásárolni.
Yoongi kinézett az ablakon. Odakint már sötét volt, és az órájára pillantva látta csak, hogy este tíz is elmúlt már. Nem mintha bánta volna, legalább nem kellett rendesen felöltöznie. A fejébe csapott egy fekete sapkát, és elment, hogy szerezzen valami ennivalót. Legalább annyit, hogy még 4-5 napig ne kelljen újra kitennie a lábát a lakásból.

Fél órával később a fiú három nagy szatyorral megrakodva sétált hazafelé, amikor a játszótér halványan megvilágított területén; az egyik hintán, egy ismerős alakot pillantott meg. Persze, nem lehetett biztos benne, hogy Jungkookot látja, hiszen a fiú háttal ült neki, és minden második tinédzser fiúnak fekete haja volt és nyurga alakja.  Még az is elképzelhető volt, hogy az egyik olyan tini volt, aki a ház ablakait dobálta kavicsokkal szórakozásból, ami miatt Yoongi letarolta Kookot korábban.