No more dreams {Yoonkook}

17. rész

Ajánlott zene: BTS - Love youself Highlight reel full piano cover by Ryuserlover (link lent!)

Hoseok nem volt mindig boldog. Sőt, elég gyakran nem volt az. Sőt, szinte sosem volt igazán boldog. Boldog volt, mert barátokat talált, mert gyakornok lehetett, mert egy csapatban volt. A Bangtanban. Még rágondolni is csodás volt. De hogy boldog is lett volna? Ami azt illeti, nem teljesen. Talán a csapat bohócának és mosolygó napsugarának tűnt, mégsem tudott mindig pozitívan gondolkozni. Sőt, Yoongival már egy ideje ők ketten alkották a "depressziós társaságot" a csapatban, csak ezt nem mindenki tudta. Vagy éppen rajtuk kettőjükön kívül senki sem tudta.
Hoseok maximalista volt, de sosem érte el a maximumot. Habár tudott énekelni, meg sem közelítette a csapat énekeseit. Tudott rappelni, de nem érezte elég jónak magát, hogy Yoongi és Namjoon oldalán ki merjen állni. A csapatban talán ő volt a legjobb hiphoptáncos, de nem volt képes olyan gyönyörű, kecses mozdulatokra, mint Jimin. És a saját terepén is mindig voltak olyan figurák, amelyeket lehetett volna még javítani. Írhatott volna olyan jó szövegeket, mint a másik két rapper, de úgy érezte, sosem ír olyan jókat. Mit keresett egyáltalán a csapatban? Nem volt olyan jóképű sem, mint Jungkook, Jin vagy Taehyung... Sőt, talán ő volt a kakukktojás köztük. Jóképű volt egyáltalán, vagy őt fogják a fanok a "ronda Bangtannak" hívni?

Minden olyan bizonytalannak tűnt, olyan keserédesnek. Hoseok hosszú órákig maradt bent a közös próbák után az egyik táncteremben, hogy gyakorlással levezesse a felgyülemlett feszültségét. Sosem volt elég jó. Sosem lesz elég jó.
Nem mintha nem hallott volna más, kisebb tánctermekből éjfél után is kiszűrődni zenét. A hosszú folyosón megannyi apró terem volt, ahol gyakornok táncoltak egyedül vagy párban, hogy jobbak legyenek. Ezért minden alkalommal, amikor Hoseok hullafáradtan végigsétált ezen a folyosón, egy csalódásnak érezte magát. Míg ő aludni ment, mások még táncoltak, még fejlődtek. És ha valamelyikük a végén jobb lesz, mint ő? Ha lecserélik a Bangtanban, miközben napi néhány óra plusz gyakorlással ő is debütálhatott volna?
Már maga sem számolta, hány éjszaka indult el haza, hogy aztán a folyosó közepén visszaforduljon, és még néhányszor eltáncolja az aznapi gyakorlatát.

Elhalt az utolsó akkordja is a dalnak. Hoseok fáradtan hagyta, hogy összerogyjon alatta a teste, és hangos puffanással érkezzen a parkettán. A felfüggesztett órára pillantott. Már fél három volt. Hoseok már egyszer elindult hazafelé, de akkor látta, hogy Jimin éppen vele szemközt gyakorolt, látszólag teljesen belefeledkezve a dalba. A fiú olyan könnyedséggel mozgott, olyan eleganciával... Hoseok visszament a saját termébe, hogy ő is tovább dolgozzon a mozdulatain, de másfél órával később már teljesen kimerültnek érezte magát.

- Oh, bocsánat! - szólalt meg riadtan egy vékony női hang. - Azt hittem, nincs itt senki, nem hallottam zenét és senki sem próbált bent, mármint... Gondolhattam volna, hogy van itt valaki, hiszen ég a villany, de nem volt üres próbaterem, úgyhogy meg kellett néznem... Igen, ennyi, bocsánat, megyek is.
Hoseok már éppen kezdett elbóbiskolni, amikor benyitott a lány. Néhány másodpercig értetlenül bámult bele a fekete szemekbe, aztán rájött ki is áll az ajtóban. Ryujin. Hoseok rekordsebességgel pattant fel a földről, hogy egy pillanatra megszédült, és elfeketült a látótere. Megtámaszkodott a térdein, és megvárta, hogy újra kitisztuljon a látása. Így úgy tűnhetett, mintha csak nagyon fáradt lett volna. Ami tényleg volt is.
- Gyere be nyugodtan, én éppen menni készültem.
- Tényleg? - csillant fel a lány szeme. - Biztos nem csak miattam mész el?
- Más úgyis csak feküdtem, te is láttad - nevetett Hoseok. - Gyere csak.
A fiú a terem sarkába sétált a táskájához, amíg a lány bejött, és a saját dolgait ledobva, nyújtani kezdett. Hoseok egy pillanatra abbahagyta a pakolást, és az egyik tükrön keresztül figyelni kezdte a lányt. Most is fekete melegítőnadrágban volt, fekete toppal, amiből kilátszott a hasa, amikor összekulcsolta a feje felett a karjait. Hoseok nyelt egyet, de nem bírta elfordítani a tekintetét. Helyette a lány arcát kezdte tanulmányozni. Ryujin egyértelműen fiatalabb volt nála, a vonásai szinte még kislányosak voltak. A szeme azonban gyönyörű volt, sötét, és lefelé menő. Még smink nélkül is igéző volt a tekintete. Még úgy is, hogy... Holy crap.
A lány pont a szemébe nézett a tükrön keresztül. Hirtelen mindketten elpirultak, és zavartan kezdtek mást csinálni. A lány a laptophoz sétált, hogy dalt keressen magának, míg Hoseok befejezte a pakolást.
Tinashe 2 on című száma kezdett szólni a lejátszóból. Hoseok megállt egy pillanatra. Ne. Tinashe volt a gyengéje. A lány táncolni kezdett a zenére. Hasonlóan jó volt, mint a válogatón, habár néhány másodperccel a dal kezdése után elrontott egy lépést, és azt kezdte gyakorolni, kevés sikerrel.
Hoseok már felvette a táskáját, és megtette az első lépéseket kifelé, azonban most megállt.
- Az a baj, hogy a lábfejed nem jó irányba áll. - A fiú demonstrálta a lánynak a helyes tartást.
- Így? - próbálkozott a lány, aki úgy tűnt, nem bánta, hogy megzavarták.
Hoseok ledobta a táskáját, és odament a lány elé, majd leguggolva megigazította a bokáját.
- Így. Különben meg fogsz sérülni - mosolygott fel rá a fiú.
Most tökéletesen végre tudta hajtani a táncmozdulatot.
- Hű. Köszönöm. - A lány szeme gyönyörűen csillogott.

Hoseok hezitált egy pillanatra, aztán felegyenesedett, hogy elinduljon kifelé.
- Várj - szólt utána Ryujin.
A fiú megállt, és visszanézett.
- Már láttalak korábban is gyakorolni, és éjjel mindig egyedül vagy, és hát, arra gondoltam, hogy jó lenne valaki, akivel tudok gyakorolni, mert hát, a többiekkel nem jövök ki túl jól. És kéne valaki, aki segít, de nem utál, és néha láttalak táncolni, és nagyon jó vagy. Tudom, hogy nem érhetek fel veled, de talán, ha lenne kedved, akkor esetleg gyakorolhatnánk együtt, mert az tényleg jó lenne, és...
Hoseok elnevette magát. Ryujin elképesztően aranyos volt, ahogy idegességében hadart. A lány úgy tűnt félreértette a fiú jókedvét, mert gyorsan visszakozni kezdett.
- Én teljesen megértem, ha nem akarsz egy olyan amatőrrel gyakorolni, mint én. Biztos csak hátráltatnálak, én sem szeretnék valakit, aki nem tud táncolni, de együtt kéne lennem vele, úgyhogy vedd úgy, hogy nem is szóltam, csak kérlek ne mondd el senkinek, hogy egyáltalán megkérdeztem, mert az nagyon ciki lenne, és már így is elég ciki minden, amit csinálok, szóval...
- Este tíztől ráérsz? - szakította félbe a fiú.
A lány lefagyott, aztán egy széles vigyor terült el az arcán.
- Igen! Persze! Köszönöm!
- Nos, legalább már nem fogok tánc közben elaludni - próbált lazának tűnni Hoseok. Felvette a táskáját, és intett egyet a lánynak, ahogy kiment az ajtón.

Ahogy kiért a Big Hit épületéből, már nem tudta visszafojtani a vigyorát. Bedugta mindkét fülébe a fülhallgatóját. A mobilján a Radiohead Creep című száma volt ismétlésre állítva, ezen a napon azonban nem volt kedve ezt hallgatni, és Pharrel Williamsre váltott.
A gyakornokok nem járhattak egymással. De a közös táncolást senki nem tiltotta meg nekik.