Rabul Ejtve

Prológus

- Anya, Anya, Anya – kiabál Teó a teraszról. – Nézd találtam egy csigát.
-  Tényleg? És milyen? Megmutatod? – kérdezem, miközben sétálok felé.
- Igen. Nézd meg mekkora. – magyaráz, miközben a csigát tartja a kezében.
- Nem is tudom kire ütött ez a gyerek. – szólal meg Máté is, majd átöleli derekam.
- Valamelyik nagyszülő lesz a tettes. - szólalok meg. 

- De menjünk, mert Anyukád mérges lesz, ha nem érünk oda időben. - mondja Máté, majd befelé kezdi terelni a pici gyerekünket. El sem tudom már képzelni az életem a kislányom, és a férjem nélkül. 

- Vajon a Mama csinált nekem sütit? - néz ránk Teó, miközben a kabátját húzza magára, majd leül az előszobában, hogy az átmeneti csizmáját is a lábára húzza, ami pont ugyanolyan, mint az enyém. 

- Milyen sütit? - kapja fel Máté is egyből a fejét. 

- Hát tudod Apa, azt a habos- babos valamit, ami Anya szerint már túlontúl édes. - néz rá Apukájára.

- Most én is reménykedni kezdtem ebben. Remélem a Nagyi szeret minket eléggé, hogy meglepjen minket vele. - néz rá kislányára, aki a születése óta a szeme fénye.
- Akkor menjünk, és derítsük ki. - mondja Teó, majd a garázs felé veszi az irányt egyből. 

- Kék autót akarok. Azt szeretem. - mutat az autóra, én pedig leveszem a kulcsot, és egyből kinyitom, így be tud ülni. 

- Segítek bekötni az öved. - mondom, majd odasétálok hozzá. 

- Te vezetsz vagy Apa? - kérdi, én pedig kérdőn nézek rá.

- Te mit szeretnél? - kérdem.

- Ha te vezetnél. Te lassabban vezetsz. Apa néha autóversenyzőnek képzeli magát. - nevet a saját viccén. 

- Ki lesz autóversenyző? - sétál oda Máté is hozzánk.

- Hát te, Apa. - nézek rá. 
- Szóval akkor én vezetek ma? - kérdi, majd kezét nyújtja a kocsikulcsért.

- Dehogy vezetsz, majd én vezetek. - nevetek fel én is, majd a távirányítóért nyúlok és rányomok az ajtó nyitására szolgáló gombra. - Na pattanj be, mert nem várlak meg. 

- Értettem főnök asszony. - szalutál, amin Teó nevetni kezd, én pedig fejem rázva ülök be az autóba. 

- Azt hittem hátra ülsz. - nézek Mátéra.

- De hát Anya, én már nagy vagyok. Most már hivatalosan is három és fél éves vagyok. - háborodik fel lányunk hátul.

- Jól van na. Nem kell velem egyből kiabálni. - nézek hátra rá. - Minden rendben? Mehetünk? 

- Igen. Mr. Alien megvan, a többi megvár itthon. - mosolyog rám, én pedig bólintok, és tolatni kezdek kifelé. Kiérve a garázsból bezáratom a garázsajtót, majd kifelé fordulok az utcából, hogy minél előbb felérjek az autópályára, ahonnan majdnem 2 óra alatt anyukáméknál lehetünk. Bekapcsolom a rádiót, hiszen Teó imád énekelni. Éppen Sam Smith legújabb számát jelentik be a Too Good At Goodbyes, amikor érzem, hogy az autó kezd irányíthatatlanná válni, majd megcsúszik valamin. Gyorsan reagálok, így sikerül ismét egyenesbe állítanom az autót és tovább vezetnem.

- Oké, megmentetted szívem a helyzetet. Megállsz majd ,hogy átvegyem, vagy vezetsz tovább? - néz rám Máté, de én nem veszem le a szemem az útról. 

- Nem kell, mindjárt ott vagyunk úgyis. ezt a kevés időt már kibírom, majd hazafelé te vezetsz. - mosolyodom el kedvességén. 

- Minden rendben hátul, Maki? - néz hátra utána Teóra, miközben megszorítja a sebváltón pihenő kezem. 

- Mr. Aliennel arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikor érünk oda, mert mindketten éhesek vagyunk. - hallom kérdését. 

- Hamarosan kicsim, csak egy pici időt kell várnod, és már ott is vagyunk, a Mami pedig meleg ebéddel, és sütivel vár. - mosolygok rá a visszapillantóban. 

-Remélem, mert nem szeretnénk éhen halni. - mondja.

- Nem fogsz, megígérem. - mondom, majd Máté hangja szíkat minket félbe. 

- Kicsim vigyázz. - kiált, előttnk pedig éppen szarvas átvonulás van. 

- Úristen. Rám hoztad a frászt. - kapok a szívemhez. 

- Ne aggój, én is megijedtem. - mondja, én pedig felé fordulok, éppen akkor, amikor egy szarvas nekifut az autónak és a szalagkorlátig tol minket, ahol a kocsi átfordul az autópálya másik sávjába. Hallom, ahogy Teó hátul sírni kezd. 

- Ne sírj, kicsim. minden rendben lesz. - nézek rá, majd hallom a kamion hangját, amint éppen dudál, de a következő pillanatban már a sötétség ragad magával.