Rabul Ejtve

15. rész

Már két hete találkozgatunk Ádámmal. És meg kell mondanom, nagyon félre ismertem, amilyen bunkó volt velem az elején, most annyira normális. Csalódtam benne, nagyon kellemesen csalódtam. Pedig én nehéz eset vagyok. Tudom, mert édesanyám is mindig azt mondja hogy, ha rossz az első benyomása valakinek, akkor sosem fog változni a véleményem róla. De Ádámmal más a helyzet, vele később változott. És fáj bevallani Máté miatt, mégis kedvelem Ádámot. És megint rajta gondolkozok, mint az elmúlt hetekben. Miközben kisétálok a teraszra, hogy reggeli kávém megigyam, akaratlanul nézek át a szomszédba, ahol nyitva van a teraszajtó. Szóval itthon van. Belekortyolok kávémba, de szemeim nem veszem le a szemben lévő ajtóról.

- Anya, arra gondoltam, hogy csinálhatnánk Ádámnak, azt a csokis muffint. Tudod, amelyiknek a közepén olvadós csoki van.  - sétál ki mellém Teó. 
- Csinálthatunk ha szeretnél. - mosolygok rá. 
- De van itthon minden? - kérdi, és kezét állára simítja, majd gondolkozni kezd. 
- Kell hozzá tej, cukor, vaníliás cukor, sütőpor, liszt, tojás. Meg csoki. Szerintem minden van itthon. - gondolkodom én is a hozzá tevőkön. 
- Szia Ádám. - hallom Teó kiabálását, majd vadul integetni kezd a szomszédba. Amikor arra fordulok Ádám egy szál nadrágban áll a teraszán, és minket néz. 
- Azért egy felsőt húzhattál volna. - kiabálok én is. 
- Tudom, hogy nem bánod. Mert így csodálhatod a felsőtestem. - veti oda pimaszul. Egyre bátrabb. Minél jobban ismerem meg őt, annál szemtelenebb és magabiztosabb. Egyre többször szól vissza, és ha ez egy kisebb szócsatát eredményez, akkor sem ijed meg. 
- És ki kíváncsi arra a nagy sörhasadra? Még ha kockás lenne. De ez már gyomor. Akkora mint egy tehéné. - mérem végig tetőtől talpig, de el kell ismernem, hogy tényleg jól néz ki. 
- Az enyém az sakktábla. - kiált közbe Teó is, majd felrántja a pólóját. 

- Nahát kicsi lány. Ez irigylésre méltó. Neked tényleg nagyon kockás a hasad. Mit szoktál edzeni? - dicséri Ádám.
- Általában sokat eszem, aztán leülök a tv elé mesét nézni, meg alszok egyet. De ne mondd el, hogy ettől mennyire kockás lehet a hasa az embereknek. Ez az én titkom. - mondja, majd megrántja a vállát. 
- És min gondolkoztál az előbb ennyire? - kérdi Ádám, mire Teónak felcsillannak a szemei. 
-  Mi lenne ha együtt csinálnánk? - néz rám Teó, majd Ádám felé fordul. - Arra gondoltam, hogy süthetnénk neked sütit. De mi lenne ha együtt csinálnánk? 
- Tudod, én nem vagyok egy konyha tündér. Néhány dolgot megtudok csinálni, de a főzés nem az erősségem. Ennek ellenére, veled hölgyem, kipróbálom. - szól át a kerítésen. Mikor került ide? Az előbb még a teraszon állt, és nem a kerítésnél. 
- Ez az. Gyerünk Anya, menjünk. - rántja meg Teó a kezem. 
- Viszont azt nem ígérhetem, hogy van mindenem. Viszont, amúgy is elkéne mennem bevásárolni. Mi lenne, ha eljönnétek velem? - kérdi Ádám, Teó pedig ugrálni kezd örömében. Nincs szívem nemet mondani neki, annyira örül. Ádámban talált magának egy új barátot, akivel kijön. 

- Menjünk, menjünk. Kérlek anya. - néz rám.
- Öltözz át, meg húzz egy cipőt. Addig mi pont megisszuk a kávénk. - mondom neki, ő pedig el is rohan.
- Elképesztő, hogy mennyi energia van benne. - mondja Ádám, én pedig rávezetem a tekintetem. 
- Néha le tudnám lőni. De aztán, amikor nincs mellettem, és nem futkározik körülöttem, kifejezetten hiányzik. - sóhajtok, majd megiszom az utolsó csepp kávét is kiiszom a bögrémből. 
- Ha te is kész vagy, akkor gyertek át. - néz rám Ádám, én pedig bólintok. 
- Addig legalább felöltözhetsz. - kacsintok rá, majd besétálok a konyhába. Bögrém a mosogatóba helyezem, majd a szobám felé veszem az irányt. Nem gondolom túl a dolgot, hiszen csak a bevásárlóközpontba megyünk, nem valami puccos helyre. Így egy sima farmer meg egy sima fehér felső mellett döntök, amihez a fehér tornacipőm húzom. Még beszaladok a fürdőbe egy nagyon kevés sminkért, majd átsétálok Teó szobájába. 

- Anya így jó leszek? - néz rám majd elkezd pörögni a pöttyös szoknyájában, amihez egy sima fehér felsőt húzott. 
- Szerintem tökéletes vagy. - mondom, ő pedig feltartja az ujját.
- Majdnem, még szükségem van egy dologra tőled. - mondja, majd kiszalad a szobából, és a kalapomban tér vissza. - Na most vagyok tökéletes. 
- Mindenhogy az vagy. - guggolok le hozzá, majd megpuszilom. - Mehetünk?
- Igen. - kezd heves bólogatásba, én pedig meg fogom a kezét, majd amikor leérünk felveszem a pultról a táskám, meg a kulcscsomóm, és bezárom az ajtót, hiszen Gergő dolgozik. Egyszerre lépünk ki a kapun, és amikor oldalra fordulok látom, hogy Ádám is akkor lépett ki a kapun. 
- Most akartam megkérdezni, hogy nem-e vagytok még készen. - mondja, majd előre enged minket, hogy a garázsba tudjunk menni. 

- Nahát, de gyönyörű. - ámul el Teó egy fekete sportkocsi láttán.
- Ugye? Ha Anya megengedi, akkor délután elmehetünk vele valamerre. De sajnos Anya nem tud jönni, mert csak kétszemélyes. - mondja Ádám, én pedig rázni kezdem a fejem. 
- Szó sem lehet róla. Mennyivel megy ez 300-al?  - nézek megrökönyödve Ádámra.
- Valójában 311 km/h a végsebessége. Szóval majdnem eltaláltad. Na de egy kis hölgy fog mellettem utazni. Így még a 60-at sem nagyon lépjük át. - mondja, majd megfogja kezem és megszorítja. Odavezet a Mercedeséhez, és el sem engedi, amíg Teót felemeli, majd belerakja az új ülésbe, amelyet talán most használ harmadszorra. Hiába erősködtem Ádámnak, hogy nem kell, hiszen az én kocsimban van, de ő hajthatatlan volt. Az a pár perc, ami idő alatt a bevásárlóközpontba érünk csendesen telik. Mindannyian kiszállunk, és mire észbe kapok Ádám már ki is kötötte Teót, aki ugrándozva megy mellettünk. 

- Remélem tudod mi kell fejből is. Vagy hoztál listát? - néz rám Ádám.
- Dehogy hoztam. Annyiszor csináltam már, hogy simán megy ez lista nélkül is. - mondom, majd ránézek Teóra. - Óvatosan. Itt autók járkálnak. 
- Tudom Anya. - kiabál vissza Teó. 
- Akkor figyelj hova lépsz. - kapja fel kezei közé Ádám Teót, aki erre nagyokat sikít. 
- Tegyél le. Ez nem ér. Nem tudtam elfutni előled. - kezd el ütni Ádám hátát, aki csak nevet. 
- Nem baj. Így legalább biztonságosan kelsz át a parkolón. - mondja, majd hogy egy bevásárlókocsit, amibe bele is rakja kislányom. Szerencsére gyorsan kiérünk a hiper szupermarketből, amit én most nagyon utáltam. 
- Mi a baj? - kérdi Ádám, én pedig megvonom a vállam. 
- Igazából semmi. Csak sose tudom előre, hogy most ép egy felnőttel meg egy gyerekkel mentem valahova, vagy kettő gyerekkel. Megint úgy viselkedtetek, mint az óvódások. - nézek rá, de ő csak megvonja a vállát. 
- Sose voltunk azok, mi felnőtt emberek vagyunk. - mondja, én pedig sóhajtok. Amikor mindent bepakolunk a kocsi csomagtartójába Ádám és Teó visszaviszik a bevásárlókocsit. Nézem őket ,ahogy keresztül száguldanak a parkolón, majd eltűnnek egy kocsi mögött. 
- Gyönyörű családja van kedvesem. - szólít meg egy idősebb hölgy. 
- Öhhm, ők nem.. Mármint de... Csak.. - hebegek- habogok össze vissza, de ő csak legyint egyet, majd továbbáll, de még utoljára visszaszól. 
- Vigyázzon rájuk. - mondja, majd elcsoszog. Szeretnék.. - gondolom magamban, miközben megint Ádámot és Teót látom, aki épp Ádám nyakában ücsörög. 
- Hát te, hogy kerültél oda fel? - kérdem, de ő csak megvonja a vállát.
- Elfáradtam.  - mondja Teó, majd ásít egy nagyot. 
- Hát akkor ezek szerint, majd csak délután lesz sütisütés. - mondom, majd leveszem kislányom Ádm nyakából, és berakom az ülésbe. Bekötöm őt is, aztán az anyósülésen magamat is. Ádám is beül, majd elindítja a kocsit, és hazafelé indulunk.