Rabul Ejtve

1. rész

- Biztos rendben leszel? - néz rám Edu, öcsém egyik legjobb barátja, miközben végig mér.
- Amíg nem kell úton- útfélen valamibe bele botlanom, akkor igen. - nézek rá, majd megölelem.
- Amint leszállt a gép, hívj minket, hogy tudjuk minden rendben. - szólal meg Ákos is, öcsém másik jó barátja.
- Oké srácok, nyugi. - nézek körbe.- Minden rendben lesz. 

- Vigyázok rájuk. - néz rám barátnőm Petra is, akivel szoros barátságot ápolok, azóta, hogy találkoztunk öcsém  házában, mert a barátja elrángatta. 

- Ez csak egy nyaralás.  - nézek végig mindenkin. 

- Csak ígérd meg, hogy vigyáztok magatokra. - néz rám kisöcsém is, én pedig átölelem. 

- Nem lesz semmi baj, Bence. Nyugodj meg. - adok puszit arcára, majd elengedem, épp időben, hiszen akkor fut be Zsóka. 

- Ugye nem késtem? - néz ránk kétségbeesetten, én pedig megrázom a fejem. 

- Egy percet se, még mi is elköszönünk mindenkitől. 

- Minden rendben lesz, prücsök. - veszi fel Bence Teót, majd beszélni kezd hozzá.

- Tudom, Anya azt mondta, Apa fentről fog vigyázni ránk, de csak éjszaka láthatjuk, hogy ott van fent, mert nappal nem látszanak a csillagok. Azt mondta mindegyik csillag vigyáz valakire. - magyarázza nagy erőfeszítésekkel, nekem pedig összeszorul a szívem. 

- Hé, jól vagy? - szorítja meg kézfejem Petra.

- Persze, csak hiányzik. Nagyon hiányzik. - sóhajtok nagyot, majd kicsordul pár könnycsepp a szememből, amik végigcikáznak arcomon. 

- Oké, srácok. Felszállásra felkészülni. - szól hangosan Zsóka, majd elrángat. 
- Köszönöm. - nézek rá hálásan.

- Tudom, hogy nem tudtál volna még egy percet eltölteni köztük.

- Biztos nem. Legalábbis nem úgy, hogy tartom magam. De meg kell várni Vikit is, mert nélküle sehova nem megyek. - mosolygok rá Zsókára, ő pedig bólint.

- Meg leszel a bátyussal? - fordulok Teó felé, aki bólint egy aprót, majd keresztapja nyakába fúrja a fejét. 

- Bemutatom Miss Aliennek, vele még nem találkozott. - mesél, majd Bencéhez fordul, és heves magyarázásba kezd. - Van egy idegenem, képzeld beleköltözött a plüssömbe, és beszélgetünk meg minden. A múltkor még azt is elárulta, hogy lány. 

- Nahát, mindenképpen be kell engem is mutatnod neki. - mondja Teónak.
- És Anya? . néz rám.

- Hmm? - nézek felé.
- Megmutathatom Apa csillagát? - kérdi nagy szemekkel, nekem pedig könnybe lábadnak a szemeim.
- Hát persze szívem. Akinek csak szeretnéd. - próbálkozok rámosolyogni, de ez nem nagyon jön össze.  

- Ne sírj, nem szeretem ha sírsz. - nyújtja felém Teó kezecskéit, majd átveszem, ő pedig megölel. 
- Csak hiányzik az apukád. - simogatom hátát. 

- Engedjük Anyát, hadd menjen. - venné vissza Bence Teót.  
- Nem, előbb adok neki puszit. - mondja, majd apró kezei közé veszi arcom, és mindenhova puszit ad. - Most már megyek, de csak Eduhoz.

- Na gyere manó. - szólal meg az említett, majd átveszi kislányom.

- Megjöttem, mehetünk. - fut felénk Viki, miközben bőröndjét is rángatja maga után. 

- Akkor búcsúzzon el mindenki mindenkitől. - mondja Petra, majd a fiúkhoz fordul. - Csá. 

- Ez gyors elköszönés volt. - nevetek fel, és érzem, hogy egyre többször tudom kiverni egy rövidebb időre Mátét a fejemből. 
- Vigyázz rá nagyon. - mondom Bencének, miközben kislányom feje búbjára adok puszit, aki még mindig Edu kezében pihen.

- Vigyázz magadra Mami. - mondja Teó, majd ad még egy puszit, majd fülem odahúzza a szájához. - Vigyázz a Vikire is. Néha nem tud viselkedni.

- Majd figyelek rá. - suttogom vissza neki, ő pedig elégedetten bólint. 

- Na mit beszéltetek? - kérdi Bence, én pedig rábóllintok.

- Ez a mi titkunk. - mondom, majd úgy teszek, mint aki kulcsra zárja a száját, majd eldobja a kulcsot. 

- Így van. Anya soha nem árulna el engem. - mondja Teó is, majd a kisujját nyújtja felém.

- Esküszöm. - akasztom össze a saját kisujjam az övével. 
- Na menjünk, mert lekéssük a gépet. - mondja Petra, majd megfogja bőröndöm, és azt is húzni kezdi. 

- Ezeket előbb adjuk fel. - mondja Zsóka, majd a pult felé veszi az irányt. Minden gyorsan elintézünk, így már csak a gépre várunk. Szerencsére, arra sem sokat, hiszen perceken belül befut, mi pedig arra vesszük az irányt.

- Irány Ibiza. - szól Viki, majd megfogja kezem. - Az út a felejtéshez, a megbocsátáshoz, és az elengedéshez.  

Ma van Izabella testvérének születésnapja, így ennek alkalmából kiteszem az új részt!

Isten éltessen Batik Bence!!❤❤❤