Rabul Ejtve

17. rész

Kezeimet tördelem miközben állunk a reptéren, és Ádám testvérét várjuk, aki mindhármunkat felvesz, majd Teót és engem kirak a lakásunknál. Ádám ragaszkodott hozzá, hogy az öccse minket is elvisz, és nem kell sem Bence, sem senki, hogy haza vigyen minket. Pláne nem egy taxi. Hirtelen egy fekete BMW lassít mellettünk, majd meg is áll, és kipattan belőle egy fiatalabb férfi. 

- Na végre, hogy itt vagy. Nem igaz, hogy egyszer az életben, nem tudsz időben ideérni. - szólal meg Ádám, de a másik csak a fejét rázza.
- El kellett vinnem Vikit a szüleihez, azért nem voltam itt időben. - mondja, majd ránk néz, és felém nyújtja a kezét. - Szalai Vilmos, de mindenki Vilinek hív.
- Batik Izabella, de mindenki máshogy hív. - mondom, majd kezet rázunk. Vili ránéz Teóra, majd leguggol hozz.

- És téged kishölgy, hogy hívnak? Elárulod nekem a neved? - kérdi, mire Teó egyből Ádám mögé fut, és a lábunk között kémleli a férfit. 
- Hát nem csodálkozom, hogy megijedt tőled. Én is megijednék, ha egy ilyen ronda ember nézne engem. - szólal meg Ádám, de én egyből oldalba vágom. 
- Viselkedhetnél rendesebben is. Mégis csak a testvéredről van szó. - mondom, mire csak megrántja a vállát, és felkapja Teót a kezébe. 
- Én máris bírom ezt a lányt. Megtarthatod. - neveti el magát Vili, mire én egy grimaszt vágok. 
- Az én anyukám nem egy tárgy. Úgyhogy ne is beszélj így róla, mert a sitten végzed. - találja meg Teó a hangját, majd megfenyegeti Vilit. 

- Ezer bocsánat, hölgyem. - hajol meg előttem Vili, majd kézfejemre puszit nyom. Ádám berakja Teót az ülésbe, majd az ölébe helyezi a laptopot. 
- Befejezzük most? - csillannak fel Teó szemei, mire Ádám bólogatni kezd. 
- Kíváncsi vagyok a végére. De senkinek nem mondhatod el, hogy ilyet néztem. Pláne nem Erminnek. - mutatja fel mutatóujját, mire Teó egyből bólogatni kezd.

- Úgyis elárulom majd neki, hogy mennyire sírtál, amikor Annát elküldte Elsa. - néz Teó Ádámra egy sunyi mosollyal, majd állára teszi a kezét. - De lehet, hogy azt is elkéne árulnom neki, hogy énekelted a Legyen hót, meg a Csak egy icipici hó kellt. 
- Ezt nem tennéd. Tudom, hogy nem vagy olyan. - mondja Ádám, de Teó csak rázni kezdi a fejét. 
- Nem tudhatod. Én még kicsi vagyok, és nem minden titkot tudok megtartani. - magyarázza tovább, de már Ádám is csak mosolyog az egészen. 

- Amúgy is sokkal aranyosabb Anna, mint Elsa. - mondja Ádám.
- Dehogyis, Elsának varázsereje van. Nem is kicsi. - néz rá Teó, majd megcsóválja fejét. 
- El sem hiszem, hogy a Jégvarázson össze vesztek. - nézek mindkettőjükre, mire mind a ketten rám kapják a tekintetük, és megrázzák a fejüket. 
- Ezt te nem értheted. - sóhajt fel Teó.
- Mi fontos dolgokon veszekedtünk az előbb, és te megzavartál minket. - rázza Ádám is a fejét. 

- Hagyjuk inkább. - intek, majd beülök az anyósülésre. Vili még bepakolja Ádámmal a bőröndöket, de ez csak pár percet vesz igénybe. Ádám, amint beszáll az autóba kezébe veszi a fülhallgatót, majd a másikat megigazítja Teó fülében, és el is indítja a Jégvarázst, hogy be tudják fejezni. Szemeim az ablakra tévednek, majd a mögötte lévő épületeket, és tájat kezdem pásztázni.

- Örülök, hogy végre megismerhettelek titeket. - kezd beszélgetésbe Vili mellettem. Szemeim ráemelem, majd elmosolyodok.
- Én is örülök. 
- Ádám már ódákat zengett rólatok. - mondja, majd hirtelen beszívja a levegőt. - Oké, ezt nem is hallottad. Ezt nem tudhatnád. 

- Oké. - nevetek fel. - Egyébként tudod hova kell menni? 
- Hát, persze, hogy nem. Fogalmam sincs. Ádám csak annyit mondott a telefonba, hogy hozzak gyerekülést, és hogy titeket is hazaviszünk. - mondja, én pedig lediktálom neki a címet.

Összeszorul a szívem, amikor meglátom a hatalmas családi házat, de hallom is egyből, ahogy Ádám felkiált hátul.
- Tudtam én Annácska, hogy megjön az eszed, és nem azt a hülye herceget, hanem a szegény paraszt embert választod. - mondja, majd kihúzza füléből a fülhallgatót, majd Teó is kikapja a füléből. 

- Azt hittem Bencéhez megyünk. - mondja, majd átnyúl az ülésen és megfogja a vállam.
- Szerintem szívem, ideje hazajönnünk. - fogom meg apró kezét. 

- Ledobom a cuccom, és jövök is, rendben? - kérdi Ádá, én pedig aprót bólintok.
- Csak siess kérlek. - suttogom, majd kiszállok az autóból. Nagyot sóhajtok, és míg Vili kiveszi a bőröndünket, felmérem a házat. Semmit nem változott mióta itt voltam. Csak valószínűleg hatalmas porréteg és kosz van. Ádám elindul a cuccunkkal az ajtó felé, én pedig azonnal követni kezdem. Előhalászom a kulcsot a táskámból, majd beengedem. 
- Sietek vissza. - ad puszit a hajamra, én pedig csak bólintok. Félek, hogy ha megszólalnék, akkor elerednének a könnyeim. 

- Ádám? - fordulok még is meg. 
- Tessék? - néz  vissza rám az ajtóból. 
- Magaddal vinnéd Teót is? Szeretnék pár percig egyedül lenni. - suttogom, és egy kósza könnycsepp végig folyik arcomon.
- Persze. - jön vissza, majd ad még egy puszit a hajamba, és megölel. 
- Köszönöm. - mondom, majd szorosan hozzá bújok.