Rabul Ejtve

8. rész

El sem hiszem, hogy volt képe idejönni. Mit gondolt? Hogy már a kezei közé vetem magam, és minden jó lesz, és majd pont az ő vállán fogom kisírni magam? Ki a fasznak képzeli magát Szalai Ádám, hogy majd csak úgy a nyakába ugrom, mert ő most tudja a titkom? Mérgesen dobálom a bőröndömbe a cuccaim, hogy minél előbb hazamehessek, és kimehessek Németországba Gergőhöz. 

- Kész vagy? - néz be Viki a Zsókával közös szobánkba, én pedig megrántom a vállam.

- Én igen, de fogalmam sincs, hogy Zsóka merre tartózkodik. - válaszolom, miközben a neszesszerem is rádobom a bőröndöm tetejére. - De felőlem mehetünk.  

- Akkor hozom én is a cuccom meg szólok Petrának is, aztán Zsókát majd összeszedjük valahol.  - mondja Viki, majd már el is tűnik, én pedig megfogom a saját bőröndöm, aztán Zsókáét is, és mindkettőt húzni kezdem magam után. A folyosón találkozom össze a lányokkal, majd a lifttel a recepció felé vesszük az irányt. Amikor kilépek a liftből szemeimmel egyből kiszúrom Zsókát, aki éppen magával Szalai Ádámmal veszekszik, miközben Ermin mellettük áll. Amint észrevesz barátom fejével a kanapé felé int. 

- Mindjárt jövök. - sóhajok fel.
- Hová mész? - kérdi Petra, én pedig csak fejjel Ermin irányába bökök. Petra bólint, én pedig arra felé kezdek sétálni. 

- Remélem valami jó indokod van Ádám mellett. - nézek rá, amikor odaérek.
- Van, és nincs. - sóhajt nagyot. - Te jól vagy?
- Miért érzem azt, hogy Zsóka árult el? - nézek irányukba, és ő is követi a tekintetem. 
- Csak szeretne boldognak látni. -  mondja, és megfogja a kezem. 

- Nézd Ádám elmondta mi történt. És sajnálom, tényleg. Mindent. De gondold végig ő mit szeretne. Azt hogy utána sírj, vagy hogy találkozz emberekkel, és ismerkedj? - kérdi, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe. 

- Én tudom. Csak nehéz. - nézek rá.
- Hadd segítsek. - hallom meg magam mellett azt a hangot, amit soha nem szeretnék többet hallani. - Máté. Ugye így hívják? Biztosan ő is azt szeretné, ha nem fordulnál magadba.

- Nem is ismered őt. Hogy jössz te ahhoz, hogy róla beszélj? Hogy csak úgy megmondd, hogy ő mit gondolna, vagy mit érezne? Te abszolút nem is tudsz érezni. Tudod te egyáltalán, mi az a szerelem? Vagy maga a szeretet? Vagy esetleg kicsit rosszabbat, hogy milyen a fájdalom? Éreztél te már valaha valamit? Mert ahogy rád nézek, csak az undor fog el és a hányás. - vetem szemére, majd megfordulok, és visszaindulok a lányokhoz. Csakhogy elkapja a kezem, majd megrántja, így visszafordít maga felé. 

- Be fogom neked bizonyítani, hogy én is képes vagyok érzelmekre. És csak remélni tudom, hogy elérek odáig, hogy egyszer majd nem a hányás és az undor fog elfogni, hanem az öröm, hogyha meglátsz. - mondja, majd amilyen gyorsan elkapta a kezem, most olyan gyorsan engedi is el. Megfordulok, majd visszasietek a lányokhoz, akik a veszekedésünket hallották. Megfogom a bőröndöm, majd magam után húzva elhagyom a szállodát. Beszállok az első taxiba, és most először nem törődőm a lányokkal. Majd jönnek egy másikkal, muszáj egy kicsit egyedül lennem.

- Hova vihetem kisasszony? - kérdi a sofőr.
- A reptérre, legyen szíves. Nem kell sietni. - mondom neki, majd kifelé kezdek el bámulni az ablakon.  Nem tudom mit tegyek. Arról meg végképp nincs fogalmam, hogy Máté mit tenne a helyemben. Vagy hogy ő mit akarna, mit tegyek most. De ő már nincs itt. Pedig ha itt lenne nem kéne ilyeneken gondolkodnom. Vajon jó helyre került? Vajon tudja, hogy mi van Teóval, vagy hogy én mit érzek, hogy mennyire fáj a hiánya?  Annyira a gondolataimba merülök, hogy nem is veszem észre, az előttem tornyosuló épületet, amelyen nagybetűkkel kivan írva, hogy repülőtér.

- Megérkeztünk. - kocogtatja meg a vállam a sofőr. 
- Tudom, köszönöm a fuvart. - mondom, majd odaadom neki a pénzt, és miután kiszedtem a bőröndöm, egy nagy sóhaj után befelé indulok. 

- Te jó isten. Végre itt vagy. Nem tudtam hova mész. - ölel meg Viki egyből.
- Csak idáig jöttem, de muszáj volt egy kicsit egyedül lennem. - mondom, miközben végig nézek a lányokon, kivéve Zsókát. Őt kihagyom, hiszen elárult. 

- Beszélhetünk? - jön oda hozzám.
- Nem hinném, hogy lenne miről. - nézek rá, majd elfordulok.

- Ohh, dehogynem. Te is tudod, hogy segíteni akartam. Ez így nem mehet tovább. Magadba vagy fordulva, alig beszélsz velünk, a testvéreidről nem is beszélve. Amint rád terelődik a szó, máris másról kezdesz el beszélni. Tovább kell lépned. Ádám rendes srác. Csak te nem veszed észre, mert egyszer bunkó volt, akkor biztos alapjáraton is mindenkivel bunkó, és nem tudja az illemet, és nem tudja, hogy kell bánni egy lánnyal. Pedig hidd el tudja. Én láttam milyen volt az exével, és hidd el, egy főnyeremény a srác. Csak a lány megcsalta, és azóta senkivel sem hajlandó kapcsolatot kezdeményezni, veled mégis megtette. Annak ellenére, hogy az agya az ellen volt, hogy ne tegye, mert te is megfogod bántani. Ő mégis bátrabb volt és a szívére hallgatott, majd mert kezdeményezni. És igen, te is megbántottad. Sajnálja azt is ami a parton történt, meg mindent. Azt, ahogy viselkedett, és amiket mondott. Ha nem Ádám miatt, vagy miattunk. Vagy a családod miatt, akkor legalább a lányod miatt lépj tovább. Ő nem ezt érdemeli, hanem azt, hogy vele legyél. Tudjuk, hogy elvesztetted a férjed. De Teó az apját vesztette el, neked pedig mellette kell lenned, hogy ugyanaz a boldog kislány legyen, aki előtte is volt. - hadarja el, nekem pedig a földet súrolja az állam. 
- Csak hagyjatok. - mondom, majd ellépek Zsóka mellett, és odalépek a pulthoz, hogy a jegyem odanyújtsam. Miután a bőröndöm is leadtam, leülök a váróba, hiszen még fél óránk van a beszállásig. És gondolkodni kezdek, vajon igaza lehet Zsókának? És ha tényleg szüksége van rám Teónak, én pedig a saját hülyeségemmel voltam elfoglalva? Jobb anya leszek, döntöm el magamban, éppen akkor, amikor a hangos bemondóból meghalljuk, hogy a Budapesti járat utasait szólítják. Nem szólok egyik lányhoz sem, csak felsétálok a gépre, a légiutaskísérőnek megmutatom a jegyem, aztán elfoglalom a helyem.