Rabul Ejtve

7. rész

*Szalai Ádám szemszög*

Még szerencse, hogy hoztam magammal napszemüveget. Fel is húzom egyből, hiszen nem akarom, hogy bárki lássa mennyire magam alatt vagyok éppen. Elrontottam mindent. Pedig csak egy esélyt szerettem volna egy gyönyörű lánnyal. De így még azt sem tudom, hogy egyáltalán lesz- e valaha esélyem nála. Ezalatt a két nap alatt, hogy láttam, már milliószor elképzeltem milyen lenne mellette felkelni és lefeküdni, hogy milyen lenne egy fárasztó edzés után hazamenni hozzá, vagy hogy milyen lenne megölelni őt. El sem hiszem, hogy tényleg megcsókoltam, én hülye, pedig nem is ismerjük egymást. Komótosan ballagok vissza a hajóra, ahol még mindig buliznak, de én most nem akarok. Felkapok a pultról egy üveg whisky-t, majd besétálok a szobámba, és leülök az ágyra. 

- Haver, mi van? Történt valami? - jön be Bico is, de még csak rá sem nézek, amikor megrántom a vállam.
- Na de tényleg Ádám, mi történt? - kérdi Zsóka, miközben telefonját kotorja elő, mert az eszeveszett csengésbe kezd. 

- Szia Bell, mi a baj? - veszi fel, én pedig elejtek egy könnycseppet. Tudom mekkora lelki fájdalmai vannak, és akarva akaratlanul nekem is fáj. Pedig nem is ismerjük egymást. Nem tudom, hogy mit szeret reggel inni, kávét vagy teát, hogy szabadidejében könyvet olvas, vagy esetleg filmet néz, hogy milyen filmeket szeret, hogy mi a kedvenc étele. 

- Hogy mit csinált? - kiált fel, majd rám néz, és olyan érzés kap el, hogy egészen a vesémig lát. 

- Ajjj szívem, csak nyugodj meg, oké? - kérdi, majd kinyomja a telefont. 

- Szalai Ádám, vagy rendbe szeded ezt az egészet, és bocsánatot kérsz tőle, vagy megöllek egy kis tengervízben. Ezt mégis hogy a faszomba gondoltad? - kel ki magából Zsóka, én pedig hátrébb csúszok az ágyon. Krisztián többször is mondta, hogy Zsóka képes teljesen elborulni, és olyankor ijesztő, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. 

- Szeretném Zsóka, nem is tudod mennyire. És én is tudom, hogy elbasztam, de rendbe szeretném hozni. - felelem, majd ráhúzok az üvegre. 

- Mi viszont megyünk. - kezdi el rángatni Zsókát Petra, majd a kijárat felé veszik az irányt, én pedig gondolkodni kezdek, hogy vajon mivel tudnám kiengesztelni a csók után Izát. 

- Haver, mi a faszt csináltál, amiért így lebasztak? - jön vissza Ermin a szobámba, de én csak sóhajtok egyet. 

- Sétálni mentünk, beszélgettünk, és megcsókoltam. Akkor jó ötletnek tűnt, de így vissza gondolva óriási marhaság volt, arról nem is beszélve, hogy miket vágtam a fejéhez sértődötten. És amikor megtudtam, hogy miért ilyen szomorú, kettőbe tört a szívem. Hatalmas hülyeséget követtem el, és szeretném ha megbocsátana. Tetszik nekem, sosem láttam még ilyen gyönyörű nőt, és az a sok fájdalom, amit el kell viselnie. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire tisztelem, most hogy  tudom, mit kellett átélnie, és mivel kell mindennap szembesülnie. Tudatni akarom vele, hogy hiába vagyok egy érzéketlen fasz, rám számíthat, akármiben.  - szakad ki belőlem ez a vallomás, és mintha egy egész hegy mászott volna le a mellkasomról.

- El sem hiszem, hogy ezeket a te szádból hallom. Te mégis ki vagy? És mit tettél a másik Ádámmal? Ő csak legyintett volna, és leszarja, mert csak egy menetre kell neki. De ez most mégis mintha más lenne. - néz rám, én pedig csak fanyarul elmosolyodom. 

- Mert ő más is. Nem is ismerem. - nevetek fel. - Mégis érzem, hogy ő más, mint a többiek. És szeretném megismerni. 

- Azta tesó. Te nem aprózod most el. Alig lehet rád ismerni. - mondja Ermin, én pedig csak bólintok.

- Lehet, hogy vennem kéne neki valami virágot, vagy csokit, vagy nem tudom. Azt sem tudom, őt mivel lehet kibékíteni. - nézek rá aggódó szemeimmel. 

- Valamelyik lány talán segít. - mondja, én pedig egyből elő is veszem a telefonom. Zsóka biztos segít majd. 

Én: SOS. Izabella mit szeret békítő ajándékként?

Zsóka 🐠: Csokit, virágot, plüsst, mindent amit egy nő. Egészen addig amíg nem drága.

Amíg nem drága. Olvasom újra és újra az sms-t. 
- Na mit mond? - ül le mellém Ermin, én pedig lefordítom neki az SMS-t.

- Vajon ha veszek egy plüsst, egy csokor virágot meg egy nagy adag fagyit. Akkor megbocsát? Vagy az már sok? - nézek rá, ő pedig megrántja a vállát. 

- Derítsd ki. - válaszol, én pedig azonnal felállok, pénztárcám a zsebembe mélyesztem, majd el is indulok, hogy mindent megtudjak venni. Szerencsére, van virágárus és ajándékbolt egymás mellett, így hamar megtudok mindent venni. Azt hiszem egy csokor vörös rózsa megfelelő lesz. Habár nem tűnik olyan nőnek, aki az átlagos dolgokat szereti. 

Arcomon mosoly ül, amikor elindulok kezemben a virággal és a szatyorral a hotel felé, amelyben megszálltak. A recepciós egy mosoly után azonnal segít, hogy Izabella melyik szobában van. Szerencsére Zsókával szobatársak így hamar kitudjuk deríteni, hogy melyik az ő szobája. Csak remélni tudom, hogy megbocsát, és hogy Zsóka sem tartózkodik a szobában. Nem várok a liftre. Lábaim bírják, így felrohanok a 4. emeletre, majd a 409-es szobát kezdem szemeimmel keresni. 

- Elnézést, segíthetek? - kérdi egy szobalány. 
- Igen, a 409-es szobát keresem. - mondom, ő pedig azonnal mutatja az irányt. - Köszönöm.

Kezeim vizesek, ahogy izzadnak a félelemtől. Idegesen kopogok az ajtón, amit pont Izabella nyit ki. Szemei vörösek a sírástól, nekem pedig ismét összeszorul a szívem, ahogy ezt a törékeny nőt nézem. 
- Hagyj békén. - mondja, majd már csukná is be az ajtót, de lábammal odalépek.

- Ne haragudj, akkor egy marha vagyok. Nem akartalak megbántani. És sajnálom, hogy faszfej voltam, meg azt is hogy megcsókoltalak. - mondom, majd felé nyújtom a virágot.

- Nincs szükségem a sajnálatodra. Csak menj el. - mondja, a virágot amit elvett, azt pedig a kukába dobja, ami az ajtó mellett pihen. 

-Szia Ádám. - mondja, majd becsukja az ajtót. Azt hiszem megtörtem.