Rabul Ejtve

4. rész

- Ez az. - kiált fel Petra, amikor reggelizni indulunk a szálloda éttermébe.

- Mi van? - kérdezem, miközben körbe nézek, hogy vajon mi történik.
- Látod ott azt a két srácot? Kurva jól néznek ki. - mutogat az egyik irányban.

- Várj, és mi van Rolival? - nézek rá.
- Mi lenne? Szeretem, de attól még nézhetek pasikat. - vonja meg a vállát, majd fejem arra fordítom. Amikor meglátom, hogy ki az egyik önkénytelenül elmosolyodom. Nem ő vesz észre minket, hanem a haverja, aki csak egy grimaszt vág, nekem pedig hánynom kell tőle. Amikor észrevesz minket Ermin is, integetni kezd, én pedig visszaintek.

- Nahát, csak nem integettél valakinek? - kérdez rá Zsóka, én pedig ránézek.

- Találkoztunk a parton. Mondhatni ismerem Ermint, de a másik tapló. - nézek rá, ő pedig elmosolyodik.
- Ugye tudod, hogy a másik taplót Szalai Ádámnak hívják, és válogatott tag? - néz rám, én pedig megrántom a vállam.

- Tudod jól, hogy nem nézek válogatott meccset. Honnan kellett volna tudnom, hogy ki ő? - nézek rá, de ő csak elneveti magát.
- Nem baj. - von vállat.

- Jó napot. - köszön nekünk a pincér, majd int, hogy kövessük. Erminék asztala mellett kapunk helyet.
- Egy pillanat, és hozok egy étlapot a mai reggeliről. - mondja, majd már távozik is.

- Nem tudom mit egyek. - sóhajtok fel. - Valahogy semmi nem kell.
- Pedig valamit muszáj enned. - mondja Zsóka is, majd megfogja a kezem.

- Tudom, csak nem érzem magam éhesnek. - nézek rá, majd vissza kezeinkre. Látom, ahogy a mellettünk ülők felállnak, és indulni készülnek.

- Gondolj arra, hogy ő is azt szeretné, ha ennél. Erősnek kell maradnod miatta. - súgja fülembe Ermin, majd látom, ahogy elsétál. Én pedig csak bámulok utána. Nem is tudja, mi történt, vagy hogy ki vagyok én egyáltalán, ő mégis segít. Hirtelen ötlettől vezérelve felállok, és az étterem kijárata felé veszem az irányt. Látom őket, amint a kijárat felé tartanak, így utánuk kiabálok.

- Hé, Ermin. - kiáltok, ő pedig visszafordul.
- Mondd, kicsi lány. - mosolyog rám, de Ádám csak megfordul és kimegy az ajtón.

- Mit szólnál egy pohár piához később? Hálám jeléül, amiért nem is tudod, hogy mi történt velem, de mégis segítettél. Sokkal többet, mint a lányok eddig. Pedig ők ismernek, és tudják is, de te nem. - vonok vállat félénken. Jézusom, mit teszek? Sose tettem ilyet, még Mátéval sem.

- Én benne vagyok. Szeretem a whiskeyt. - mosolyodik el, majd puszit ad arcomra. - Később találkozzunk a hajón. Hozd a barátnőket is.

- Rendben. - mosolyodom el én is, majd visszafelé veszem az irányt. Amint belépek az étterembe, látom, ahogy a lányok összesuttognak, én pedig elmosolyodom.

- Tudom, hogy rólam volt szó. Na ki vele, mi volt az? - kérdezek rá, amikor leülök közéjük.
- Semmiről. - von vállat Viki, de engem nem tud átverni.

- Na de tényleg, miről volt szó? Engem is érdekel. - nézek körbe a társaságon.
- Hogy milyen nagy mosolyod lett Ádám barátjától. - vallja be Petra, majd belekortyol teájába.

- Mert rendes volt velem. Tegnap amikor úgy kibuktam, leült mellém, és megvigasztalt, pedig nem is tud semmit. Mégis megtette. Igazán jó ember, és most is csak az miatt tudok enni, amit mondott, hogy Máté is ezt szeretné. - mosolyodok el, ahogy Mátéra gondolok. A reggelink viszonylag csendesen telik, és nem is nagyon beszélgetünk, mindenki a saját gondolataiba van merülve.

- Eljön velem valaki boltba? - teszem fel a kérdést, amikor már az étterem ajtaján lépünk ki.
- Mindannyian. - kiált fel Zsóka, majd a recepció felé vesszük az irányt.

- Elnézést, megtudná nekem mondani, hogy merre találunk egy boltot? - kérdezem a recepcióstól, aki kedvesen bólogatni kezd.

- Ha egy kisbolt is elég, akkor ha kimentek forduljatok jobbra, és az első utcán le balra. Ha nagyobb bolt kellene, például egy supermarket, akkor pedig balra kell mennetek, és a körforgalomnál fel megint balra. - irányít minket készségesen útba.

- Nekünk elég a kisbolt is nem? - kérdi Viki, én pedig bólintok.
- Egészen addig, amíg van ott whiskey. Mert délután megyünk a srácokhoz a hajóra. - nézek körbe a társaságon. - Ermin mindenkit meghívott.

- Ez az. - kiált fel Zsóka.
- Na de menjünk. - adom ki az utasítást, majd elindulok jobbra, ahogy a recepciós lány mondta. Talán ha 20 métert megyünk, amikor egy nagyon szűk utca fordul le balra.

- Szerintetek ez az? - kérdi Zsóka, miközben az utcát méregeti.
- Nem tudom. - mondom félve. - Nem szűk az egy kicsit?

- Menjünk, és derítsük ki. - indul meg Petra az élen, mi pedig követjük. Az utca közepe felé meglátjuk a táblát, amint a kisboltot hirdeti.
- Siker. Jó helyen járunk. - ragyognak fel Viki szemei.

- Akkor menjünk, és vegyünk piát. - megyek be a boltba. Ahogy belépek és meglátom, hogy mennyi szuvenír van, elképedek. Aztán meglátom azt a plüssmacit, amelynek a hasára rá van varrva Ibiza térképe, és hogy mennyire szerethető. Elindulok arra, és egyből le is kapom a leglilábbat.

- Most komolyan lila? - kérdezi Viki, én pedig elmosolyodom.
- Te is tudod, mennyire szeretem idegesíteni az Újpesttel. - nézek rá, miközben Bencére gondolok, aki mindig foggal- körömmel küzd minden ellen, ami nem a Ferencváros csapatát hirdeti.

- Megvan lányok. - halljuk Zsóka hangját, valahonnan a bolt mélyéről, így arrafelé indulunk.
- Nem tudunk dönteni milyen fajta legyen. - néz ránk Petra.

- Hát vigyünk mindegyikből. - mondom, majd mindannyian leveszünk egy üveggel a polcról.
- Teónak lesz? - teszi fel a kérdést Zsóka, én pedig bólintok.

- Roliék tutira kilesznek akadva a színe miatt. - nevet fel Petra.
- Szerinted miért lilát veszek? - nézek rá, ő pedig egyből megérti.

- Adhatok mást még esetleg? - teszi fel az eladó a kérdést, én pedig megrázom a fejem, majd a kártyám nyújtom felé.
- Köszönjük. - veszem át a táskát, majd kilépek a boltból.

- Lepjük meg őket. - veti fel az ötletet Petra.
- Én benne vagyok. - vágja rá egyből Zsóka. - Na és ti?
- Határozottan menjünk. - szólal meg Viki is.
- Hát akkor nekem nincs beleszólásom. - vonok vállat, és a kikötő felé vesszük az irányt.