Az elkallódott gondolatokat elhessegetve kiegyenesedtem és a füzetemet szorongatva becsuktam a szekrény ajtaját. A cetliket bámultam és hírtelen azt éreztem, akik rá ragasztották mind engem bámulnak. Szinte hallottam a gondolataikat, hogy azt találgatják, mikor borulok ki végre, hogy mikor nevethetnek újra rajtam. Adam sosem védett meg. Itt nem. De mikor nem látta senki leszedegette a cetliket és kidobta őket a kukába. Esténként pedig letörölte a könnyeimet. Viszont itt az iskolába semmi jelét nem mutatta, hogy mellettem lenne. Mindig csak hátat fordított. Vagy velük együtt nevetett.
Mielőtt még elléphettem volna beleütközött a hátam egy mellkasba. Mellettem előre nyúlt egy kéz és egy újabb cetli ragadt a szekrényemre, de ez más volt. Nem fehér, mint a többi, hanem élénk narancssárga. Rajta kacskaringós betűkkel az állt, hogy: Szép vagy😊
Lefagyva olvastam a sorokat a szívem hevesen verdesni kezdett a mellkasomba és egyre csak az ő nevét hajtogatta. A gyomromba megjelenő pillangók szárnyra kaptak és valamiféle boldogsági szertartást tartottak. Csakhogy mikor megfordultam lehervadt a mosoly az arcomról. Próbáltam leplezni a csalódottságamat, hogy nem Adam állt előttem hanem Buz. Mellette ültem irodalmon. Ő volt az egyetlen barátom vagy legalábbis Tiff után valami olyasmi. Inkább beszélőtársam. Az iskolán kívül nem igen szoktunk beszélgetni. Túlságosan furcsának érzem, hogy valaki felé nyissak. Kivétel volt ez alól Adam. Vele minden...minden olyan egyszerű.

YOU ARE READING
Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS
RomanceDrága Olvasóim! A rossz fiú című könyvem jelenleg átírás alatt áll, de nem sokáig. Adam King és Lisa Morgen hamarosan visszatér. Az első szerelmünket örökké a szívünkben hordozzuk még ha már nem is vagyunk vele együtt. Adam King és a rémes modora...