Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Új érdeklődő

-Tudod mi köthető a szeptemberhez?-kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán. Képtelenség lett volna nem visszamosolyogni rá. Ha Buzt jellemeznem kellett volna egy szóval az biztos, hogy a barátságos lenne.

-Na, mi?-kérdeztem tőle barátságosan és a füzetemet szorosabban fontam magam elé. Védekeztem, mert féltem. Nem akartam senkit sem közel engedni nem akartam senkiben sem bízni.

-Az őszi költészetek. Ugye tudod, hogy mára írni kellett egy verset?-kérdezte aggodalmasan. Az arca szegletébe megjelent kismillió aprócska ránc, ami egy apró nevetésre késztetett. Megérintettem az előttem álló fiú karját, de csak egy pillanatra.

-Nyugi itt van a füzetembe.-néztem a kezembe tartott kissé meggyötört virágmintás füzetre. Tegnap este mikor Adam átjött képtelen voltam aludni, és ahogy néztem eszembe jutottak a sorok. Annyira békés volt az arca, könnyed, nyugodt, őszinte. Néha megjelent egy kósza ránc az arcán és olyankor nyugtalanná vált én pedig azt kívántam bár elvehetném minden fájdalmát. Mert a kemény külső csak egy álca volt. Legalábbis ezzel hitegettem magam.