Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Furcsa hívás

Feldúltan téptem fel a szobám ajtaját abban reménykedve, hogy az egész ma estét végre magam mögött tudjam hagyni. Semmi másra nem volt energiám csak arra, hogy végre aludjak egy jót. Szívesen toporzékoltam vagy dühöngtem volna, de már túl késő volt ráadásul anya a szomszéd szobába már aludt holnap pedig korán kel. Így csak az ágyba dőltem és a takarómat magamra húzva próbáltam elhessegetni a ma este eseményeit. Istenem miért látom mindenhol Adamet. Finoman az ajkamhoz érintettem az ujjaimat és végig simítva rajta újra felidéztem Adam durva csókját. Miért tette? Csak egy újabb hódítás volnék? Egy újabb trófeát? Ezen már nagyon sokat gondolkoztam főleg a vele eltöltött esték után, de valahogy sosem jutottam előrébb. Sőt mindig ugyan azokat a köröket futottam. Más vagyok mint a többi lány akiket eddig kipróbált és ezt nyilvánvalóvá tette számomra ahogy én is a tudtára adtam, hogy nem fogok beállni a sorba. Ezért is aludtunk együtt minden este. Se ő sem pedig én nem akartunk többet a másiktól még akkor is ha ez részemről hazugság volt. Mielőtt még kitörölhettem volna a ma estét végleg a gondolataimból a telefonom szüntelenül rezegni kezdett. Sóhajtva az eszköz után nyúltam amin Tiff neve szerepelt.

-Hova tűntél?-kérdeztem köszönés nélkül.

-Szia Lisa, Buz vagyok.-mondta kissé dadogva.

-Buz? Hol van Tiff? Jól van?-kérdeztem aggódva. A fáradtság hírtelen elhagyta a testem és helyébe lépett a félelem. Buz a vonal másik végén bizonytalanul és akadozva elkezdett hadarni amiből semmit sem tudtam leszűrni. Persze az sem segített a helyzeten, hogy a háttérbe bömbölt a zene.

-Buz nem hallok semmit. A buliban vagytok még?-egyre feszültebb lettem egyáltalán nem tetszett a helyzet. A következő másodpercekben némi recsegés majd sutyorgásokat követően ismét beleszólt valaki a telefonba.