"Új tanév"

23.6K 469 11
                                    

Saját gondolat menetemet végig hallgatva kuncogásom közepette becsuktam a könyvemet és a bejárat felé indultam volna. Abban a pillanatban amint felálltam a fapadról és a vállamra vettem színes táskámat, megpillantottam a kőfalnak támaszkodva a már megszokott fekete szerkójába burkolózott, Adam Kinget, gondolataim főszereplőjét. Talán elfelejtettem említeni, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok belé. Mikor tekintetem találkozott az Ő sötét és vizslató tekintetével a szívem majd kiszakad a mellkasomból és attól féltem, hogy a srác karjaiba veti magát. Mikor már több percen keresztül méregetett kezdtem különlegesnek érezni magam, még soha senki sem nézett rám olyan tekintettel mint Ő ebben a pár perc leforgása alatt. Valami csábosat kellett volna tennem, mondjuk mosolyognom vicsorgás helyett vagy lazán, de mégis kecsesen elsétálnom, trappolás és botladozás helyett. De legelső sorban emlékezetessé kellett volna tennem magam és a pillanatot. Viszont az a bizonyos emlékezetes pillanat, mindenki számára, megtörtént. Sőt olyan emlékezetessé tettem magam, hogy egy hónapig kint díszelegtem a suliújság sztárplakátján amint Bobby Collsoon és a hülye gördeszkája meg a tonhalas szendvicse elgázolt. Az utóbbi a fejem tetején landolt és a frissen mosott mangós samponom helyett egész nap tonhal szagot árasztott a hajam és a ruhám is. 

Őszi szünet után

Reggel Mika utánozhatatlan hangjára ébredtem, ha meghallom a Love Today számát mindig jobban kezdődik a napom. Ma immár hivatalosan is elbúcsúzhatok az állandó pizsiszettemtől a tanulásmentes édes napoktól, oh és máris úgy hiányoznak azok a percek mikor csak az édes semmittevéssel voltam elfoglalva. De az sem mellékes, hogy hivatalosan is minden buliba megvagyunk híva. Ez tavaly nem így volt, csak azok mehettek akiket a menők kiválasztottak. Bár nem mintha olyan nagy parti arc volnék, de legalább jó ebben a tudatban élni, hogy most már egyáltalán nem vagyunk kirekesztve pedig a tizedik nem is olyan kicsi mégis egy kalap alá vettek minket a kilencedikesekkel. Nos, hogy őszinte legyek titkon még mindig reménykedem abban, hogy ez az év jobb lesz mint amilyen a tavalyi vagy az azelőtti  volt. Persze az idei évben már rögtön van egy dolog amit elfelejtenék. Azt a bizonyos pillanatnyi reflektor fényt amit Bobby okozott nekem. Az incidenstől még mindig borsózik a hátam és azóta a bizonyos nap óta képtelen vagyok a tonhal közelébe meglenni. Nagy nyújtózkodásom közepette oldalra pillantottam , hogy megnézhessem az időt vagy tíz percet merenghettem a semmibe szóval most már ideje belevágni a mai napba. Akármennyire sincs kedvem hozzá. Hatalmas ásítások és szem dörzsölések közepette szekrényemhez botorkáltam, hogy  kihalásszam szeretett Rolling Stones-os pulcsimat és a hozzá kiválasztott világoskék színű farmerem. Csak így kettőnk között szólva az AC/DC-t jobban kedvelem, de ez legyen a mi kis titkunk:). A fürdőbe menet realizálódott bennem, hogy rám férne egy frissítő zuhany és ha már a fürdésnél tartunk a hajamat is megmoshatnám hisz most jóval előbb keltem mint a múltkori Bobby Collsoonos esetnél. Sőt ha sietek akkor talán még pont lesz elég időm ahhoz, hogy elkerüljem a nagy tömeget. Megnyitottam a zuhanyt és egy kellemes langyos fokra beállítottam majd kellemes virágmintás pizsamámtól megszabadultam és beálltam a zuhanyrózsa alá, ami a fejem felett pihent.

Szemeim lassan becsuktam, nyakam egy sóhaj kíséretébe hátra döntöttem és próbáltam ellazultam . E sóhaj melyet az imént eleresztettem magába foglalta mind azt amit belülről éreztem, ami nem hagyott nyugodni. Buzznak igaza volt. Ha sosem kapcsolom ki az elmém sötét burkát akkor képtelen leszek leküzdeni a pánikrohamaim. Buzzra visszatérve, az egyetlen fiú barátomra akit már óvodás korom óta ismerek. Ő még a héten elvileg nem jön vissza, mert a szüleivel nyaral Hawaii egyik csodálatos partján. Szorítok neki, hogy megfogja a nap és ne olyan sápadtan térjen vissza mint ahogy elment.

Vajon ez az év még mit tartogathat?! Minden esetre majd úgy is kiderül, felesleges valami olyanon gondolkoznom amire választ nem kaphatok előre. Miután végeztem testem áztatásával megszárítkoztam majd immár száraz és felfrissült testemre vettem  ruháim amit a kád mellett lévő kosár tetejére tettem le mielőtt beálltam volna víz alá. Barna enyhén göndör hajamat megszárítottam és már siettem le a konyhába ahova anya minden reggel kikészíti a délelőttre elegendő ennivalókat. Most szerencsére sikeresen kitudtam következtetni a hajmosás idejét.

Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁSDonde viven las historias. Descúbrelo ahora