Éljen a pletyka, egy titkos világ rejtélyei [Befejezett]

Pataki főügyés felsül

Belibbentek a kávézóba.
Raffi ölében Steinitz unokatestvére, míg Pataki főügyész ölében valami 1 használatú utcalány szerűség.
Laci mintha ágyúból lötték volna ki, robbant fel és odarohant Raffihoz, kinek cselekedetét taslival jutalmazott meg.
- Elment az eszed Raffaello? Itten ücsörögsz a világ végén Steinitz unokatestvérével és puszilóztok, mikor Zsófika egyedül ül otthon búskomorságban és siratja az ifjúságát.
- Laci értsd meg megmagyarázom.
- Te nekem ne magyarázkodjál. Vége Raffi, párdon, báró nápolyi Don Corleone. Az alkormányzói hivatalodból melybe bizalmam jeléül visszanevzetelek, most véglek elveszíted. 1 napot adok rá hogy összepakold a holmidat. Holnap reggel elhagyod Zsófika lakását és száműzetésbe vonulsz, Dátos várába. Veled majd később számolok el Pataki. De hogy te is menni fogsz az is biztos.
A jegyességedet pedig a főbíró hatálytalanította. Területeid az én birtokomba helyeztetem.
- Kormányzóm, te mindent félreértesz nem vétettem semmit.
- Igen, a paráználkodás nem vétség?
- Főorvos hívd be az Őrséget, vegyék őrizetbe Raffaellót.
Laci hazasietett. A dühtől és a feszültségtől mind a vadállat rohant végig a palotán, a Hallba aztán megállt. Lina volt ott.
- Drága Lászlóm, mi lelt téged hogy őserdei állat viselkedését utánozod le? Csak nem...?
- De szerintem mind a ketten ugyan arra a személyre gondolunk. Én nem hittem volna soha, legjobb barátomnak tartottam, mindenben kiálltam mellette, de elárult engemet. A Plátói szerelmük Zsófikával végetért, elszakadt a kötelék, drága jányom vigasztalhatatlan én meg úgy forró a dühtől mint egy égő katlan. Ó mennyi szenvedéssel jár ez a rövid élet, mért nem élhetnénk már boldogságban, habár már korunkban a sír jár a nyomunkban.
Lina átölelte Lacit és leültek a díványra.
- Ne szomorkodjál drágám, én egész életemben melletted voltam.
- Tudom, ez boldogít el hogy egy ilyen társ mint te van mellettem mint egy őrangyal.
- Elmúlnak a rossz napok.
- Újult erőre kapunk és megfiatalodunk.
- Így kell látni a dolgokat.
Megcsókolták egymást.
- Szeretlek.
- Én is téged.
- Lányaink és unokáink mikor érkeznek?
- Jövő héten.
Laci ivott egy kevés vizet.
- Egyedül Pataki főügyész jelenléte zavar engem. Ő a régi kormányzó egyik leghűbb szolgálója volt. Veszélyt jelent ránk és egész Kutyfalva számára.
Még az este összehívta a dívánt.
- Mint ahogy már a főjegyző lejegyezte nápolyi báró Don Corleone Raffaello, többet nem a Kutyfalvai Kormányzóság alkormányzója.
Steinitz értetlenül megszólalt:
- De még is hogy hogy leváltottad?
- Nem tehettem mást. Megbotránkoztató viselkedése miatt.
- Á de..., Majláth neki akart fogni mondanivalójának de Laci közbe szólt.
- Igazságügyminiszterem van e nekem jogom a főügyész tisztségének a megvonásához.
- Laci mire készülsz??, kérdezett rá ilyedten a főorvos.
- Van jogod ahoz hogy a tisztségétől megvonjad, csak annyi hogy a császár is ezt el kell fogadja., mondta az igazságügyminiszter.
- Őrség! Hívjátok ide a főügyészt és utána kértem minden Kutyfalvában megjelenő lap főszerkesztőjét is.
Nemsokára már ott is volt.
- Pataki főügyész.
- Kormányzó.
- A dívánnal közösen döntöttünk, megvonjuk tőled a Kutyfalvai kormányzóság főügyészi tisztségét. Hatalmamnál fogva melyet szent alkotmányunk szentesít, minden rendeletedet 1931.április 1-jei hatállyal felfüggesztek és törvényen kivűlivé nyilvánítom.
- Ehez nincs jogod, ki vagy te hogy itten parancsolgatsz az Erdélyi Császárság megbizottjának?
- Őrség! Dobjátok ki.
- Laci, még egyszer megjárod hogy mindenkit kidobsz. A korrupcióddal megásod a saját sírodat és elveted az 1000 éves Erdély hagyományait és ceremóniáit.
Laci felszabadult, hirtelen boldog lett.
Az újságírókkal találkozott akiknek elmondott mindet és megkérte hogy jó szaftos sztorikat jelentessenek meg.
Pataki és Raffi végre eltűnt.
......