Éljen a pletyka, egy titkos világ rejtélyei [Befejezett]

Egy kegyetlen háború eleje

Raffi és Pataki összepakoltak, Patakit felesége, Raffit szeretője kisérte el az úton, a jó öreg Krettechvelch Birodalmába mentek. Ott reméltek nyugodalmat.
Csaknem egy óra után érkeztek meg Marosbogátra. Krettechvelch fogadta őket.
- No csak kiket látnak szemeim? Ti meg mit kerestek itt?
- Laci száműzött minket.
- Hogyan?, felállt mérgében és az asztalra csapott.
- Minden dzselelista hivatalnokot felmentett hivatalából, megkezdődött a tisztogatás.
- Vajon milyen aljas tervet forgat a fejében Laci?, kérdezte Krettechvelch.- És ti mint mindig semmiről nem tudtok semmit. Most jött el az idő hogy Marosvásárhelyen puccsot hajtsunk végre. Főminiszter!
- Parancsoljon felség.
- Értesítsétek a marosvásárhelyieket, meg kell őlni a császárt.
Laciék eközben Kutyfalván tanakodtak.
- Nemsokára ki fog törni a háború. Elfogunk bukni és az egész birodalom.
- Ne legyél vészmadár kedves Majláth., szólalt meg a főorvos.
- Kezdjétek el a toborzást.
Laci kijelentésétől mindenki megdöbbent. A terembe tartozkodott Lina is, nem maradott sokáig szótlanul,rögtön beszélni kezdett:
- Laci megint milyen tervet forgatsz a fejedben?
- Menjetek el a marosugrai, radnóti, kerelőszentpáli, a mezőbodoni, nagyiklandi és mezőpaniti kormányzókhoz. Együtt kell egész Alsó-Maros Mente összefogjon hogy megmentsük a birodalmat.
Lina és Majláth beszélgettek az ülés után.
- Manapság már nem tudom mi jár az én drága egyetlen Lacim fejébe, néha vad sírórohamai vannak. Nem mond semmit, csak érzem hogy nagy bánat nyomja a lelkét, mely engemet is végtelenül elszomorít.
- Raffi az oka az egésznek. Nagyon szomorú hogy így becsapta őt, legjobb barátok voltak. Lelke egyik darabját tépte ki Raffi azzal hogy elárulta őt.
- Nem tudom elviselni hogy szenved. Nem tudom látni ahogy már csak fogynak a napjai. Nem tudom elviselni hogy könnytengerekbe uszkál a szeme. Szíve egyre kőkeményebb, bánata mélyebb mint a kút. Fáj hogy nem tudok rajta segíteni.
- Emlékszel még, egyszer írt egy színdarabot amit nemrég akartak bemutatni, beszélj vele erről a témáról, az felvidítja majd.
Déli kettő volt, Laci és Lina kettesbe megebédeltek.
- Ugye milyen finom ez a sült kacsahús., jelentette ki az ujját megnyalva, apró mosollyal az arcán Laci.
- Igen, igazán jóra sikerült.
- Nemsokára lesz drága Eszter hugomnak az esküvője. Ismét ránk köszönt a boldogság.
- Igen. Laci és mikor lesz a színdarabod bemutatása?
- Erre most nem válaszolok., felállt az asztaltól és elment.
Két napig nem is beszélt senkivel, majd március 22.-én délután levelet kapott Krettechvelchtől.
Ez állt a levélben:
A Dzselelista Állam hivatalosan 1931. április 1.-jét hadba áll a Kutyfalvai Kormányzósággal és az Erdélyi Császársággal. Követlejük hogy feltétel nélkül adják meg magukat.
Krettechvelch
A Dzselelista Állam Császára
Laci felpattant a székből és kirohant a szobájából egyenes az trónterembe.
- Őrség. Eljött az idő, hivjátok ide a kormányzókat.
Este 9-re mindenki megérkezett. Nagyon feszült volt a hangulat.
- Most jött el az idő hogy megmentsük a hazánkat. Véget kell vessünk a dzselelista rémuralomnak. A császár tehetetlen, ő maga a régi rendszer bukásának a szimbóluma.
- Buktassuk meg a császárt?
- Nem. Maga fog belebukni. Le fog mondani.
- Mi már jól ismerjük egymást, szólalt meg a mezőpaniti kormányzó.,- én is egyetértek a terveddel kolléga. Meg kell buktassuk ezt a rendszert és az Alsó-Maros Mente nemessége át kell vegye az irányítást.
- Győzni fogunk! Győzni fogunk!, kiáltott fel a nagyiklandi kormányzó.