Éljen a pletyka, egy titkos világ rejtélyei [Befejezett]

Krettechvelch visszatér és a fontos tervek órája

A finom ebéd után Laci habozás nélkül ledőlt kényelmes foteljébe. Álomra szenderűlt miközben ment halkan a rádió. Lina szobájába ment és pihenésképpen olvasott egy picit a Marosvásárhely-i pletykalapokból. Mikor Laci a legmélyebben aludt megcsörrent a telefon. Nagy meglepetés érte,mikor az illető megszólalt:
- Kállasnik kormányzóúr üdvözlöm,Krettechvelch vagyok.,jelentette ki az úr. Ha visszaemlékezünk ő volt a lázadó dzselelisták fővezére,kivel Laci szövetségre lépett Raffi által bár végül nem lett semmi. "Te jó ég most mit teszek",gondolta magába a kormányzó és félelemteljesen megszólalt:
- Üdvözlöm uram. Hogy van?,kérdezte rettegve.
- Haggyuk a játékot,nem ebben egyeztünk meg és teljesen becsapott., ordította hangosan a fővezér;Laci szótlanul állt és remegett.- Ide figyeljen, ha holnap nem jön el tárgyalni Raffaelloval akkor számítson a támadásra.
- Ezt nem teheti meg.
- Na és még is ki gátolja meg?,kérdezte nevetve,- hisz az őn császárának apró hadserege van és ott is van pár emberem. A császár 50 tábornokából csak 18 hűséges hozzája és nekem 3x akkora hadseregem van,így gondolja jól meg.
- Ne fenyegetözzön. Értelmetlen,teljesen. Hisz ez csak,ez csak,ostobaság.,fejtette ki naívan Laci. Félelme ettől még nem csitúlt,hanem erősödni látszott és mintha úrrá lett volna rajta.
- Na kérem ha ennyire naív akkor lássuk meg ki győz.,mondta nevetve Krettechvelch.
- Ez nem naívitás hanem az igazság.,ezek voltak Laci utolsó szavai.
- Készüljön fel,kellemes vereséget kívánok.,és ezzel letette a telefont. Laci majdnem elájult és hátraesett vissza a foteljébe és még remegett a félelemtől. Mikor nehezen megnyugodott felhívta Raffit.
- Hállo ki az?
- Szia én vagyok az Laci.
- Kormányzó őméltósága.
- Ezt szépen megcsináltad,a nyakamba sóztad ezt a fővezért és neked köszönhetően megtámdja Kutyfalvát ha nem egyezzünk ki vele holnapig.
- Ez nem az én hibám! Ne vádolj engemet.
- Mindegy,a hivatalodtól viszont búcsúznod kell.
- Az nem lehet,miért,miért kell?
- Ez most nem fontos. Hívd fel a kormányt és mond meg hogy este 8-ra itt legyenek.
- Ahogy akarod. És az alkormányzóságom?,kérdezte aggódva Raffi.
- Egy ideig Majláth veszi át aztán meglátom. Szia.,mondta zárásképpen Laci.
- Viszlát.,köszönt el szomorúan.
Telt az idő és elérkezett a fontos tervek órája. Mindenki szinte pontosan és egyszerre érkezett meg a Kormányzósági palotába,majd Laci utasítására átmentek a Rongyos Csárdába hogy elkerüljék az egyes poloskákat (lehallgatókat). Mindenki töltött magának egy pohár narancsjuicet és egyesek meggyújtottak egy szál "Al Capone" szivarat. A füst behomályosította a feszültséggelteli jobb kettes szeppárét (fülkét). A félelem és az izgalom járta át a termet. A csendet a pöfékelés és a halk kortyolás zavarta meg míg
Karcsi megunván a milliőt megszólalt halkan és mindenki rászegeszte a figyelmét:
- Nos pajtikáim a helyzet a következő mi kevesen vagyunk ők meg sokan és ezt egyensúlyoznunk kell. Kéne zsoldosokat toborozzunk.
- Na és azzal valamit elérünk.,mondta szkeptikus hangon Tibi.
- Igen,növeljük a haderőnket.,válaszólt Raffi a szkeptikus kijelentésre.
- Nem kellene szólni őfelségének ebben az ügyben. Hátha tud segíteni nekünk.,féltően kérdezte Majláth.
- Hát hogyisne akkor viszont mindenki repül a hivatalából.,mondta mérgesen Laci.
- Valami látszat intézkedést kell valahogyan kieszközölnünk.,mondta izgatottan Karcsi.
- Neked mi a véleményed Kretsch hisz unokatestvéred januári halála óta te vagy a washingtoni nagykövet.,tette fel e kérdést Laci amitől mindenki megdöbbent.
- Én nem tudok hozzászólni ehez az abszurd helyzethez.,mentegetőzött Kretsch.
- Na jó,fogadjuk el és akkor látszólagosan kinevezek vagy 4-5 személyt és akkor minden megvan oldva.,javasolta ötlettelenül Laci.
- És ez hogy segít a mostani helyzeten?,kérdezte még mindig hivatalától nem megválni akaró Raffi.
- Raffi te menj ki a teremből.
- Dehát....
- Azt mondtam menj ki,kint a főbejárat előtt várjál ott beszélni akarok veled. De most menj.
- Ahogy akarod.,ezzel dúzzaskodva elment és szinte felforrt a mérgében. Laci folytatta:
- Ez addig szükséges míg kellő erőt össze nem gyűjtünk. Az olyan 3 hét.
- Rendben,elfogadjuk.,mondta Majláth.
- Akkor én mentem,hogy beszéljek vele.,szólalt meg Laci és miután mindenkitől elbúcsúzott elindult a kijárat felé 8 testőrrel. Raffi egyszál magában várta kint sírva.
- Laci mire volt ez jó? Miért szégyenítettél meg?,mondta sírva Raffi.
- Raffikám ez tanulság volt a számodra. Megígérték hogy kiállást a dzselelisták közül?
- Megígérem.,mondta Raffi.
- Csak így tudlak megvédeni és ha majd minden jóra fordul akkor majd visszakapod rangodat is,na gyere ide.,ezzel megnyugtatta Raffit és átkarolta. Elbúcsúzásuk után őrség nélkül hazasétált a Kesseth úton mely pont a kormányzósági palotához és a megyeházához vitt. Beérkezvén a házba megpihent a külső előszobába és látván hogy Linácskája alszik ő is átöltözött és befeküdt a friss ágyba és reggelig aludták az igazak kényelmes álmát.