𝚘𝚛𝚙𝚑𝚊𝚗 ,𝚝𝚑𝚎 » 𝚋𝚘𝚢𝚡𝚋𝚘𝚢 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

. t i z e n n é g y .

-ASH-

"Ki fogsz jönni, Ashton?" Hallom meg Mr Roger halk hangját az ajtó mögött.

"Nem kell többé bezárkózva lenned." Sóhajt. Már hallottam ezeket a szavakat újra és újra. Belefáradtam ebben.

A fürdőszobában legalább fél órát töltöttem. Mind Ms Daria mind Mr Roger nagyon aggódnak miattam, ezért meggyőztek, hogy vacsorázzak velük legalábbis minden vasárnap; így figyelni tudnak rám.

A dührohamom minden nap egyre többször előjön, amit már nem tudok irányítani. Legtöbbször kevésbé fontos dolgok miatt vagyok dühös.

A gondolat, hogy vacsorázom azzal a két emberrel, akik elérik, hogy jobban érezzem magamat nem segít.

Nem is tudom, mit kéne csinálnom magammal.

"Várni fogunk rád." Mondja Mr Roger, aztán hallom a léptei elhalkulnak valószínűleg Ms Dariahoz megy az ebédlőbe.

Utálom aggasztani őket; Úgy érzem, sajnálnak, és nem ezt szeretném - egyáltalán nem.

Nagy levegőt vettem, és a tükörbe nézek. Figyelmen kívül hagyom a karikákat a szemem alatt, és csak vállat vonok. Végre kinyitom a fürdőszoba ajtaját és kis csendes lépteket teszek.

Ms Daria azonnal felfigyel rám, "Oh Ash végre. Jobban érzed magad?" Kérdezi, de én csak megvonom a vállamat.

"Nem igazán van étvágyam. Sajnálom," Mondom, amikor látom, hogy némi ételt helyez el egy tiszta tányérra.

Azért leülök egy székre, Mr Roger mellé. Éreztem, hogy szemei engem figyelnek erre ideges lettem, mint mindig.

"Tudod, hogy bízhatsz bennünk, ugye?" Ms Daria mondja igazi mosolyával.

"Amikor utoljára bíztam valakiben, arra gondoltam, hogy soha többé nem tehetem meg." Mormogom.

"Ashton. Miről beszélsz? Szinte régóta ismerünk. Hogy mondhatod, ezt?" Mr Roger felcsattan.

"Igazad van." Válaszolom, bűnösnek érzem magam, amit mondtam. "Én csak, én-- " Abbahagyom, megharapom alsó ajkamat, ahogy remegek komolyan abba kell hagynom, hogy ilyen szentimentális vagyok.

Ms Daria felemeli a kezét, és enyémre teszi. "Rendben van, enged ki az érzéseidet, kedvesem. Ne nyomd el őket." Mondja, és egy kicsit bólintok.

"Csak úgy érzem n-nagy hibát követtem el." Ismerem el végül.

"Milyen hibát?" Mr Roger csodálkozik.

Megvakarom a nyakamat, miközben megnézem a combjaimat. "Ki akartam taszítani Mikeot az életemből. Úgy éreztem, mintha soha többé nem bíznék senkiben." Megállok belélegezni egy kis levegőt.

"De ő volt az egyetlen barátom." Bevallom, furcsának érzem magam. Sosem akartam egyedül arra gondolni. Hogy még mindig akartam a barátságát.

"Nem tudom, mit csináljak." Mondom, mielőtt egy hangos csuklást adtam. Pihentetem a fejem a kezemen, miközben Mr Roger a hátamat megpaskolta.

Egy kínos csönd van közöttünk, mintha percek telnének el. De ez csak tíz másodperc.

"Gondoltál rá?" Kérdezi.

"Gondolni, mire?"

"Róla. Magadról. Úgy értem, még a veszekedés után is hiányzik?" Mondja, mélyen néz a szememben, és remegek.

Nem akarok így érezni.

"Nem akarom, hogy hiányozzon" Élesen válaszolok.

"De hiányzik?" Kérdezi ismét, várva a választ. Egyszerűen csak felemelem a vállamat, de nem tudom, hogy igen-e, vagy nem tudom.