𝚘𝚛𝚙𝚑𝚊𝚗 ,𝚝𝚑𝚎 » 𝚋𝚘𝚢𝚡𝚋𝚘𝚢 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

. t i z e n ö t .

-ASH-

Nem tudom elhinni. Bár tudom nem igazán akarom. De viccesnek hangzik, de régóta nem szórakoztam ilyen jól.

Meg kell tennem? El kellene mennem a próbára?

Őszintén szólva azt hittem, Mike elfelejtette, de nem. Nem hagy békén. Mindig megtalálja a módját, hogy megkérdezze tőlem szeretnék-e menni. De nem válaszolok.

Ezúttal megnéztem a mobilomat, hogy lássam írt-e nekem.

!Miketól! : 'Ne mondd, hogy nincs itt az ideje. Próbáld meg, tetszeni fog.'

!Mikenak! : 'Nagyra értékelem, de nem vagyok biztos benne készen állok-e belépni egy zenekarba.'

!Miketól! : 'Ezért érdemes ma eljönni. Láthatod, hogy akarod vagy sem.'

!Mikenak! : 'Nem igazán érzem magam alkalmasnak. Nem is ismerem a többieket.'

!Miketól! : 'Jajj gyerünk! Találkoztál már Calal, és ne aggódj Luke miatt. Meséltünk rólad, és alig várja, hogy meghallgasson,'

Komolyan elgondolkodom.

!Mikenak! : 'Rendben. De csak ma.'

!Miketól! : 'Szóval ez egy igen?'

!Mikenak! : 'Azt hiszem.'

Mike nem válaszol erre, úgyhogy a beszélgetésünk véget ért. Most mit fogok csinálni? Benne vagyok abban, hogy velük fogok dobolni?

Tényleg készen állok erre? De be kell, hogy valljam. Nagyon szeretnék elmenni oda. Hogy dobolhassak egy kicsit. Annyira ideges vagyok. Évek óta nem játszottam emberek előtt. Különösen olyan emberek előtt, akiket le kéne nyűgözni.

::

Calvin háza felé tartok. Az idő tényleg telik, mivel már este nyolc van, és a nap lenyugodott.

Nem tudom, miért akarták ilyen későn, de nem bánom.

Végre elértem a házat, és kopogtattam az ajtón; Calvin jelenik meg, miután kinyitotta az ajtót egy kis mosollyal. Kínosan mosolygok, és nagyot nyeltem.

"Ehm, szia." köszöntöm egyszerűen. Megragadja a vállamat, ahogy előre enged és az alagsorba vezet.

Pontosan úgy néz ki, mint előtte. Minden hangszer a helyén van.

Eltekintve attól, hogy valaki más is a szobában volt.

"Nos, te biztos Ashton lehetsz." Hallok egy hangot, amikor a szobába lépek.

"Te meg bizonyára Lucas." Válaszolok. Kis mosolyt ereszt felém, majd kinyújtja a kezét, hogy megrázzam.

Lucas furcsán néz rám, és nem értem, miért.

"Ismerlek? Úgy érzem, mintha korábban láttalak volna."

"Nos, Mike barátja vagyok. Talán így ismersz." Vállat vonva válaszolok.

"Jaj, tényleg. Mike sokat mesél rólad." Mondja, kissé vörös lett az arcom; de nem veszi észre, ahogy Mike belép.

"Szia Ashton." Mondja széles mosollyal. Készülne megölelni, de félúton megáll.

Egy pillanatig lefelé néz, mielőtt újra egymás szemébe néznénk. "Látom, már megismertétek egymást."

"Persze." Lucas válaszol előttem, de egy biztos nagyon kellemetlen légkör telepedett le közöttünk, amit nem tudok elviselni.