𝚘𝚛𝚙𝚑𝚊𝚗 ,𝚝𝚑𝚎 » 𝚋𝚘𝚢𝚡𝚋𝚘𝚢 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

. n y o l c .

-ASH-

Más embernek érzem magam. Kezd megváltozni az életem. Nem tudom, hogy ez jobb vagy rosszabb, de mióta elkezdtem szedni a tablettákat nem vagyok olyan, mint régen.

Nem vagyok már mindentől dühös vagy ideges. A legtöbb alkalommal tudom irányítani az indulataimat.

És mint említettem a legtöbb alkalommal, mert nem tart túl sokáig.

Néha elfelejtem bevenni őket és minden szar kezdődik, előröl. De szerencsére ott van Ms Daria, hogy hébe-hóba emlékeztessen.

Igyekszem figyelmen kívül hagyni az emberek lenéző pillantását, de mindig hatással van rám. Annak ellenére, hogy nem mindig mutatom ki.

A fürdőszobám tükrébe nézem magam. A zúzódásom nagyjából eltűnt és megszabadultam az orromon lévő kötéstől is. De még mindig meg van az a ronda hegem, ami öröké emlékeztetni fog arra a féregre. És rá.

Az ajkaim már nem olyanok, mint régen, de legalább nem olyan borzasztóak. Még mindig kellemetlenül érzem magam miatta, de próbálom túltenni magam rajta.

Nem akarok olyan dolgokba belekeveredni, amik elcsesznék az életemet. Többé nem. Remélem, ez az érzés kitart. Ez az első alkalom, hogy elhagytam az árvaházat és végre jól érzem magam. De nem tudom, hogy ez a pirulák miatt van-e vagy csak érettebb vagyok, mint régebben. Kétlem, hogy a második.

Gyorsan lezuhanyozom, aztán felveszek egy fekete farmert és egy fehér pólót.

Az idő kezd felmelegedni. Hát nem érdekes, hogy az évszakok teljesen mások, mint egyes országokban? Úgy értem Ausztrálián kívül sehol sem voltam és szeretném körbe utazni a világot.

Ez az egyik véletlenszerű álmom a többi közül. Mint például zenélni egy koncerten, utazni, találkozni új emberekkel. De ez nyilván soha nem fog bekövetkezni. Nem mintha megtörténhetne velem.

::

::

"Jó reggelt Ashton." Hallom Roger hangját, amint üdvözöl miután beléptem a könyvtárban.

"Reggelt" Válaszolok lustán.

"Hinnye, nézzenek oda" Mondja, miközben küld egy őszinte mosolyt. "Jobban nézel ki."

"Köszönöm." Mondom halkan nyakamat dörzsölve.

"Hello Ash. Hogy érzed magad?" Ismerem fel Ms Daria hangját, amint kimondja a nevem. Megjelenik mögöttem. De miért van itt?

"Egész jól. Köszönöm. Nem az á-árvaházban kellene lennie?" Küzdök, hogy kimondja ezt a szót.

"De. Néhány perc múlva ott leszek. Van néhány dolog, amiről beszélnem kell Rogerel."

Bólintok, majd Roger ad egy könyvekkel teli dobozt, amiket a megfelelő helyükre kell tennem.

::

Amint az utolsó könyvet is a helyére tettem, éreztem valaki kezét a vállamon, mitől libabőrös lettem.

"Mike. Megijesztettél." Mondom, közben próbálom nem elveszteni az eszem.

"Bocsi Ashton." Kuncogott. Pár másodpercig figyelem. Ez a srác szó szerint úgy változtatja a haját, ahogy én a zoknijaimat.

"Jó a hajad." Mondom rámutatva élénkpiros hajára.

"Ah, köszi szépen. Úgy döntöttem kipróbálok valami újat erre az időszakra." Mondja vigyorogva.

"Te is jól nézel ki. Hogy vagy?" Kérdezi.