Story Of My Life ( Javítás Alatt)

V.I.P.Első lépések part 1.

Csenge szemszöge:
Verőfényes napra virradtam. Szó szerint. A nap kiégette a retinám.
- Nyeeeee, nem akarok felkelni. Olyan korán van még. - néztem a telefonom kijelzőjén villogó órára (talán túlságosan is fényesen villogott) - talán még egy ici-picit aludhatnék - gondolkodtam hangosan.
- Na nem. Muszáj felkelni, hiszen ma van az első nap.
Amikor végre el tudtam hagyni az egyetlen igaz szerelmem(khm...az ágyam), valahogy bevándoroltam a fürdőszobámba, és tükörbe néztem. Barna szemeim alatt hatalmas sötét karikák köszöntöttek vissza a tükörből.
- Hm, talán nem kellett volna végig néznem azt az utolsó öt részt a 3.évadból.., na már mindegy, majd kezdek valamit ezekkel itt.
Tehát, néhány, a fürdőben töltött hosszú pillanat után, helyrehoztam az alváshiány utóhatásait, és felöltözve az első naphoz illő fehér-fekete kombóban kiléptem a szobám ajtaján.
Amint kitettem a lábam az ajtón szembetaláltam magam a drága családdal.
- Jó reggelt- köszöntem.
-Jó reggelt, máris elkészültél? - kérdezte anya.
- Aha - feleltem, félálomban.
Amikor beszálltam az autóba a nővérem mellé, eluralkodott rajtam egy kis félelem. De tényleg csak egy pici. Na jó. Kibaszottul ideges lettem. Ez látszódhatott rajtam,mert a nővérem szóvá is tette:
- Ideges vagy?
Nem akartam gyengének tűnni, így a legjobb dolgot tettem, ami akkor eszembe juthatott. Hazudtam.
- Pff! Hogy én? Ideges? Ugyan miért lennék ideges? Ideges vagyok? Neeeem.
Anna csak sejtelmesen mosolygott.
- Szóval ideges vagy. Ne aggódj minden oké lesz.
Na ja. Akkor lesz minden oké, amikor újra az ágyikóban lehetek.
Körülbelül 15 perc múlva ott álltam a suli előtt. Amikor beléptem a kapun azt hiszem, hogy még idegesebb lettem, ha ez még lehetséges. Feszengve néztem körül, egy pillanatra úgy éreztem, hogy kukk egyedül vagyok, de aztán, mint egy fényt az alagút végén, megpillantottam Luciát.
Na végre egy ismerős. Háttal állt nekem, de még így is megismertem, jellegzetes "szőke" hajáról.
- Szia Luc'!
- Hello!
- Hogy vagy? Rég nem taliztunk!
- Kösz jól. És te?
Egész jól eldumáltuk az időt egészen addig, amíg el nem kezdődött a legelső osztályfőnökink.
Az oszi egész jó fejnek bizonyult, és az osztály többi része is. Elég sok embert ismertem már szóval nem volt olyan vészes, mint elsőre gondoltam.
Az ünnepség után az új osztállyal elmentünk "megünnepelni a sulikezdést" egy pizzázóba. Ott megismertem egy új emberkét is, aki szintén Zsanették társaságában ült. Van egy olyan érzésem, hogy egész jól meg leszünk mi négyen:")
Összességében egy király nap volt, nem volt érdemes annyit idegeskednem.