Ha azt hittem, hogy ezentúl minden rendben lesz akkor nem ismertem elég jól az osztályom.
Hát ez a nap is felkerül az ,,elcseszték a napom" listámra. Az egész úgy kezdődött, hogy az osztályfőnök bejött megtartani az utolsó órát. Minden jól ment, játszottunk, beszélgettünk, minden ilyenkor szokásos procedúrán végig mentünk, addig, amíg az osztályfőnök fel nem tette a rettegett kérdést:
- Hová készültök tovább tanulni?
Ez egy szokásos kérdés volt így nyolcadikban, hiszen néhányan még bizonytalanok voltunk a jövőnket illetően, ezért az osztályfőnök megpróbált minket a nekünk kijelölt és számunkra megfelelő útra téríteni. Mi lányok elmondtuk, ekkor nyugodt voltam ,mert a lányok mind a Károly Mózesbe készülnek. Na ezután jött a feketeleves! A fiúk. Szabi a REF-be készül hál' istennek. Robi a Papp Lajos szakiskolába. Na de, ami ezután jött majd elájultam tőle. A többi fiú is a Várady Lajos gimnázium nyelvosztályába készül velem együtt. Hát ezt nem hiszem el, hát már sosem szabadulok meg tőlük? Nem elég a nyolc év szenvedés? Még négy év? Nem fogom túlélni. És még színlelik a jó fiúkat, amikor pontosan tudják, hogy mennyire utálom őket. Na mindegy. A fiúk nem annyira rosszak,( Hittem én) mint a lányok, legalább tőlük megszabadulok! Már csak egy probléma van. Jussak be a suliba! Sikerüljön a vizsga és minden rendben lesz.
A szünetben elújságoltam Zsófinak és Angelinának a hírt. Nem örültek annak, hogy lehet, hogy egy osztályba kerülök a fiúkkal, de ők is egyetértettek abban, hogy ez nem annyira gáz mintha a lányok jönnének velem a Váradyba. Valahogy a fiúkkal egy kicsit jobban kijövök, mint a lányokkal. Utolsó óra után a látszat kedvéért Gittával, Péterrel, Szabival és Robival mentem haza. Most biztos azt gondoljátok, hogy, ha ennyire utálom őket, akkor miért velük sétálok haza? Hát ennek két oka is van : 1. Gitta jó tanuló és Szabi jó matekos ezért mindig róluk másolom, azokat a házikat, amiket nem igazán értek például: matek, kémia, fizika. Na igen nem vagyok rossz tanuló, de ezek a tantárgyak nagyon nem mennek. Na ezért tartom a kapcsolatot velük.
2. Jobb társaságba sétálni, mint egyedül
Amikor hazaértem anya a konyhában volt.
- Mi volt a suliban? - kérdezte.
- Kiderült, hogy a fiúk pontosabban Péter, Csabi és Olivér is ugyanoda készül mint én. - Panaszoltam.
- Ne törődj velük. Ott nagyon sokan lesznek nem fogtok egymással foglalkozni. Ne aggódj! - nyugtatott, habár látszott az arcán, hogy ő sem igazán örül ennek a hírnek.
- Remélem igazad van. - mondtam idegesen.
Közben befejeztem az ebédet.
- Te vagy a legjobb anya! - mondtam.
- Tudom. Na de most már menj tanulni. mert különben éjfélig sem végzel. - mutatott a szobám felé.
- Jól van na! Megyek. Nyugi.
Besiettem a szobámba és elkezdtem a halom házimat.
Remélem, hogy anyának igaza lesz. Habár még mindig van bennem némi félelem a jövővel kapcsolatban, hiszen a nyolc éven át dédelgetett álmom, miszerint a Várady egy új és jobb kezdet lesz, egy szempillantás alatt darabokra hullott.
أنت تقرأ
Story Of My Life ( Javítás Alatt)
أدب المراهقينEgy tinédzser lány gondolatai a világról, problémái, melyet senki nem ért meg, és persze a Nagy Betűs Szerelem, ami talán soha nem találja meg őt ...