Story Of My Life ( Javítás Alatt)

V.I.P.Első lépések part 2.

Anabella szemszöge:
Már is reggel? Hiszen még csak most aludtam el...
Gyorsan kikászálódtam az ágyamból, és a szekrényemhez léptem, mivel fekete-fehérben kell menni, így nem okozott nagy gondot a ruha választás, hamar kikaptam a szekrényemből egy fekete nadrágot meg egy fehér inget, és már épp neki akartam fogni öltözni, amikor is nagyanyám állított be a szobámba...úgy néz ki, hogy nála a kopogás egy ismeretlen fogalom.
- Áh felkeltél? - nem baszd meg állva alszom forgattam a szemeim, de persze ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak.
- Igen - légy jó kislány Anabell'.
- Látom már készülődsz, figyelj csak inkább vedd fel ezt a szoknyát - húzott elő a szekrényem mélyéből, egy nagyon, de tényleg nagyon rövid SZOKNYÁT!?!
- Öhm...ha nem bánod, inkább maradnék a nadrágnál - érveltem, persze tudtam, hogy ez már veszett fejsze nyele.
Mosolygott. O-o-o ez nem jó jel, úgy néz ki tényleg ribancnak kell öltöznöm ma, már előre láttam Zsanett fejét, amikor meglát ebben a szoknyában...megmondja hogy utcasarokra készülök:")
Kénytelen-kelletlen felvettem azt a szoknyát, de felvéve még visszataszítóbbnak tűnt, mint amúgy.
-Hát...van ennél rosszabb is a mai napban...
Kiballagtam a szobámból, és szembe találtam magam a nagyanyámmal.
-Na látod Anabella, így már jobb, légy csinos az első nap - és még mosolyog, na jó csak szépen nyugodtan. Miért kell ilyenekbe kényszeríts BIIIICH!!!!
- Aha, hogyne...
Miután sikeresen rám erőltették ezt a szerelést, amiben egy luxusprostinak is elmennék már- már azt hittem, hogy végre nyugodtan elindulhatunk...Na ja...szegény naiv kislány.
- Annabella, szerintem mielőtt elindulunk enned kéne valamit...
Na nem, ha ennem kell, akkor a szoknya itthon marad, ha meg szoknyában kell flangálnom egész nap, akkor a kaja a hűtőben marad...Persze ezt sem osztottam meg kedvesen mosolygó nagyanyámmal, hiszen annak beláthatatlan következményei lennének, tudva azt, hogy nem rég tudta meg, hogy éjjelenként inkább a haverjaimmal töltöm az időt, mintsem a szobámban...Na jó, akkor marad a jó öreg " hitessük el, hogy egyetértünk vele, mert úgy sem éri meg vitázni vele" terv.
-Igazad van mama, de sajnos annyira izgulok, hogy képtelen vagyok legyűrni a torkomon egyetlent falat ételt sem.
Hosszú vita után végül beleegyezett abba, hogy majd útközben eszek valamit, így végre-valahára elindulhattunk...Na nem mintha várnám a találkozást az emberekkel, mivel köztudottan nem érzem magam jól a sok jó pofizó emberrel egy társaságban, de bármi jobb, mint nagyanyám litániáit hallgatni...akármiről.
Néhány hosszú perc múlva végre valahára megláttam a sulit, ahová egyébként nem akartam jönni, de vagy a Károly Mózes, vagy ez, és tapasztalatból mondom, hogy annál az iskolánál még a pokol is jobb.
Na jó Annabella, emberek közé mész, mosolyogj!
Végül a mosolygásból inkább olyan "Kill me" grimasz lett, de mentségemre legyen szólva, semmi kedvem nem volt, ehhez az egész herce - hurcához.
Amikor beértem az udvarra, megpillantottam a megmentőmet, Zsanett személyében.
Mivel egészen idáig SMS-eztünk már tisztában voltam vele, hogy mennyire ideges, ezért nyugtatónak szánva ezt mondtam:
- Héj, Don't Worry, Be Happy!
- Aha, én boldog vagyok, nem látszik rajtam?
Szegény nagyon ideges volt.
- Baba, minden rendben lesz - mondja ezt az a személy, aki mindjárt megöngyilkolja magát kínjában. Respect for me!
Amikor végre befejeződött az ünnepség, vagy mi a faszom, felmentünk az osztályba, hogy még több kellemes percet töltsünk el együtt az újdonsült osztálytársaimmal..:'(:'(:'(
Az új osztályfőnök...Hát ja...tiszában van az adottságaival...magyarul úgy néz ki, mint egy kurva (később kiderült, hogy rosszabb annál).
Egy osztályfőnöki óra:"(Haza akarok menni és sorozatot nézni:"(:"(:"(
Miután hála az oszinak megtudtuk, hogy ki melyik fajhoz tartozik (szóval, hogy mit szeret csinálni) hatalmas örömömre bejelentette:
- Mára végeztünk, találkozunk holnap!
Akar a halál, holnap is találkozni!
Már-már megkönnyebbültem, hogy végre haza mehetek, de aztán eszembe jutott, hogy meg van beszélve egy kibaszott pizzázás is. Aj! Könyörüljön meg valaki rajtam!
Szóval elmentünk kajálni.
A pizzázóban, Zsanettnek hála, megismertem két jófej embert is az osztályból, akiknek köszönhetően, visszatért a hitem, és végre nem aggódtam annyira, emiatt a négy év miatt, ami rám vár. Igaz, hogy attól még nem lettem jobb társasági ember, de legalább már nem akarom megfojtani magam, ha az elkövetkezendő négy évre gondolok.
Csak éljem túl...
Drága myself939, tudom,hogy nem lett a legjobb, de igyekeztem:"D
Tudod, nagyon nehéz a te fejeddel gondolkodni, még ha te azt is mondod,h ogy márpedig nem vagy bonyolult. Tudom, hogy már régóta várod ezt a részt, és hidd el én is vártam már, hogy kész legyen.
De most éjjel 23:12 -kor végre megláttam a fényt az alagút végén, és be tudtam fejezni. Tudom, hogy nem lett a legjobb, de azért remélem, hogy tetszeni fog. Aztán kérem a véleményt;)