Story Of My Life ( Javítás Alatt)

Tetőpont

Mindenki életében eljön az a pont, amikor... amikor azt mondja kész. Ezt nem bírom tovább.
Ez a pillanat eljöhet akár 80 évesen is, vagy épp a halálos ágyunkon, vagy épp 17 évesen...
Azt érzi az ember, hogy ő ezt már képtelen tovább csinálni, hogy ennyi... Ennyi tellett az erejéből, és elfogytak a tartalékai, vagy épp már rég nincsenek tartalékai. Nos ilyenkor két véglet van, az ember vagy feláll és szembenéz a problémáival, vagy pedig... Vagy pedig elmenekül előlük, az utóbbi a könnyebb út, és sajnos sokan -köztük most már én is- ezt választják. Miért is ne? Hiszen mennyivel könnyebb menekülni, mint harcolni.
Szomorúság?
Ez annál több.
Düh?
Lehet.
Kétségbeesés?
Attól esek kétségbe, ahogy látom most magam, megtörten, fénytelenül.
Van kiút?
Lehet. De én nem találom.
Mindig is volt egy határozott elméletem arról, ami most bennem van. Tulajdonképpen elítéltem, hiszen mi baj lehet, milyen gond adódhat egy 17 éves életében, ami ekkora mértékű depresszió-szerű érzést tud előidézni?
Őszintén még most sem tudom. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy minden rossz, és, hogy ebből a rosszból képtelen vagyok kievickélni. Úgy érzem, hogy elmerülök és nincs senki, aki a kezét nyújtaná, hogy kisegítsen, ugyanakkor senkit nem látnék szívesen körülöttem.
Sírni volna kedvem.
Egyedül egy sarokban, mindentől és mindenkitől távol.
Ordítani tudnék.
Tiszta szívből, teljes erővel és őszintén.
Haragszom a világra?
Nem mondanám. Tulajdonképpen az egyetlen, akire haragudnom kell az saját magam.
Milyen érdekes az ember... Egyik nap csupán egy borsószem, másik nap már egy céltudatos élőlény, mely gondolkodik, létezik, él, aztán valami megtörik, a boldogság álarca lehull, az áruló örömteli pillanatok csak úgy elsuhannak, hogy észrevétlenül átadják helyüket a negatív gondolatok tengerének... Valahogy úgy tudom ezt asszociálni, mint amikor a nyarat felváltja az ősz, majd a tél... Először észrevétlenül lehull a levél, a csillogó álarc, aztán mindent betemet a hó, a mély szomorúság.
Ennek nincs egy konkrét időpontja, nincs előrejelzése, csak tudja az ember, hogy be fog következni, csak egyetlen pillanat alatt minden a visszájára fog fordulni, és eljön a sötétség.
Van kiút a sötétségből?
Lehet, de én nem találom.
A hó felolvadhat valaha?
Talán, de nem mostanában.
Újra lehet tavasz, majd nyár?
Ha a tél talán egyszer tovaszáll...