Story Of My Life ( Javítás Alatt)

Gólyabál

Nagyon izgulok a jövő hét miatt ugyanis az lesz a gólyahét, amit pénteken a Gólyabál fog megkoronázni. Egyben azért kíváncsi is vagyok, hogy milyen feladatokkal kell majd megbirkóznunk, remélem nem fogok semmit elszúrni, mert tudni kell rólam, hogy nagyon könnyen elszúrom az ilyen ügyességi feladatokat...
******
És eljött a hétfő. És, hogy mi történt? Semmi. A "gólyahétből", valamilyen különleges okból kifolyólag csak "gólyanapok" lettek, és csak csütörtökön és pénteken kell hülyét csinálnunk magunkból.  Azért egy picit szomorú vagyok, hogy nem rögtön hétfőn kezdjük a feladatokat...
********
Azt hittem, hogy lassan fog telni a hét, de tévedtem. Kettőt pislantottam, és már csütörtök volt. Ami azt illeti nem fűztem nagy reményeket a rám váró feladatokhoz, mivel szinte teljesen biztos voltam benne, hogy valamit tutira elszúrok, de végül is nem is volt olyan rossz...
Volt itt minden...kincskeresés, karaoke,
fokhagymaszósz (ennek köszönhetően, némelyik diáktársamnak jelentős hányingere támadt, de ez csak részletkérdés...) elég jól teljesítettünk, de sajnos a zsűri szerint az "a" osztály, mégis jobb volt. Alapvetően jól éreztem magam, és szerintem a többiek is, szóval ez a kis vereség annyira nem lombozott le...
*******
És végül eljött a hét csúcspontja a Gólyabál. Pénteken hamarabb elengedtek, mondván, hogy készülnünk kell, mind lelkileg, mind fizikailag, erre a nemes eseményre, amire az iskolától nem messze levő "Roses" vendéglőben kerül sor. Ennek fényében elköszöntem újdonsült barátnőimtől, akik szerintem úgy várták ezt a bált, hogy legszívesebben el sem mentek volna rá...De mindegy is, mert akár akartak, akár nem a részvétel kötelező volt.
Amikor hazaértem, rögtön futottam is nénémhez, aki fodrász lévén megcsinálta a hajam, és a sminkem, mondván, hogy egyszer kilencedikes az ember, és ha már Gólyabál akkor nézzek ki jól. Egy óra után végre elfogadható külsővel léptem ki az ajtón.
*********
Végre megérkeztem. A vendéglő előtt csak úgy özönlött az a rengeteg diák, tanár és szülő. Belépve megcsapott az a jellegzetes kaja illat, ami minden vendéglő sajátos "kölnije". Leültem a direkt a mi osztályunknak fenntartott asztalhoz, a kevésbé szívesen látott osztálytársaimmal, és vártam. Vártam, hogy végre megérkezzenek a fontos emberek, akik némileg csökkenthetik a feszengő érzést, ami bennem lappang reggel óta.
Nem is kellett sokat várjak, mivel hamarosan befutottak...
Zsanett egy fekete ruhában pompázott, amin meg sem lepődtem, mivel tudni kell róla, hogy ruhatárának nagy részét, a fekete színű ruhadarabok foglalják el, amivel nincs is baj, mert kifejezetten jól áll neki ez a szín. Csenge egy piros ruhát öltött magára, és persze Annabella is kiöltözött e jeles alkalomra, szintén fekete ruhába. Amikor elfoglaltuk a helyeinket persze rögtön beszélgetni kezdtünk, egészen addig, amíg a diri bele nem kezdett üdvözlő beszédébe.
-Jó estét kívánok, köszöntök mindenkit a 2016-17-es Gólyabálon.... - nem is igazán figyeltük, mert...Most mit kerteljek, volt annál fontosabb dolgunk is.
Amikor befejezte a beszédet, el kellett kezdjük a gólyatáncot, amit a kilencedik elején kijelölt ún. mentorunkkal kellett eljárjunk.
Na most már, az én mentoromról tudni kell, hogy nem igazán viselkedett mentorként, magyarán nem számíthattam rá, ezért félő volt, hogy talán meg sem jelenik a bálon. Szerencsére, ez a veszély nem állt fent, mivel azonnal ott termett mellettem, amikor kellett...
És elkezdtük a táncot. Azt tudni kell, hogy a gólyák közül, vagyis közülünk nem mindenki vett részt a gólyáknak megrendezett feladatokon, hanem csak tíz pár, szóval tíz fiú és tíz lány. Ezt a tíz párt a gólyatánc közben választották ki, a tánc alapján, szóval ebbel már sejthetitek, hogy én mint ügyeletes két ballábas nem kerültem be ebbe a tíz lányba. Viszont Anabella nagyon ügyes volt, és őt beválasztották, ami neki nem volt jó, hiszen az egyik feladat során banánt kellett egyenek, amit viszont a mi Anabellánk ki nem áll, de megette szóval nagyon büszke voltam rá.
Nem igazán voltam csalódott, hogy nem kell részt vegyek a feladatokban, amit furcsálltam is...
Végső soron a bál nagyszerű volt. Rég nem éreztem magam ilyen jól mint ott. A zene jó volt, a buli fergeteges volt, egyszóval csodálatos volt.
Kilenckor sajnos vége szakadt a bulinak, de nem nekünk, mert hivatalosak voltunk egy After Party-ra, amit egy, a fiatalok körében híres szórakozóhelyen tartottak...
De, hogy ott mi volt, azt már csak a következő részben tudjátok meg...