Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

2.

Ijedten néztem az alattam fekvő személyre, aki acélkék szemeivel párszor megölhetett ebben a néhány másodpercben.
- Szaros kölyök figyelj magad elé!
- Bocs, nem vettelek észre.
Csak mostanra jutottam el oda, hogy alaposabban is megnézzem kire hasaltam rá. Ebből a pozícióból is láthattam tisztán, hogy nem egy titánnal volt dolgom. Arcvonásai egyben voltak lágyak és férfiasak is, ezért alig nézhetett ki tizenhét-tizennyolc évesnek. Puha, koromfekete haja a földön terült el rendezetlenül. Kezeim reflexszerűen felhúztam eséskor, de azzal nem számoltam, hogy most épp egy ilyen ember izmain fognak pihenni. Tekintetem levándorolt a mellkasára, ahol a vékony ingen keresztül is éreztem kidolgozott testét. Zavartan próbáltam feltápászkodni és nem arra gondolni, hogy hogy nézne ki a ruhadarab nélkül. Hamar be tudom adni a derekam. Beletúrtam a hajamba és kinyújtottam a kezem azzal a szándékkal, hogy felsegítsem. Rövid habozás után elfogadta, így felhúzhattam. Majdnem kitört belőlem a nevetés, mikor végignéztem rajta. Ezt valószínűleg észre is vette, mert ha lehetséges, akkor még idegesebben tekintett rám. Azok a szemek basszus...
- Bocsi, bocsi jól vagy? - kérdeztem a hajamba túrva.
- Megtennéd végre, hogy nem tegezel?
- Ömm, miért ne tegeznélek?
- Melyik osztályba jársz? - hárított.
- Asszem' kilenc - mondtam, de olyan régen jártam suliba, hogy őszintén el kellett gondolkodjak rajta. - És te? - tettem fel a teljesen jogos kérdésem, ugyanis még soha nem láttam azelőtt itt.
- Egyikbe sem. De te sem fogsz, ha nem takarodsz azonnal az osztályodba.
Értetlenül néztem le a nálam alacsonyabb férfire.
- Mi az, hogy "egyikbe sem"?
- Tanár vagyok - szólalt meg pár kínos másodperc után.
A hallottak után kicsit hátráltam. Hol a szentelt víz? Ez nem lehetséges... Egyre türelmetlenebbül pásztázott tekintetével.
- Befelé. Azonnal.
Nem tudtam mozdulni. Én... Én nem akarom őt szivatni! De tanár... Nem ad más választást.
- És mit fogsz nekünk, tudatlan diákoknak tanítani?
- Matek - válaszolta unottan és tömören.
Abban a pillanatban vesztettem el az érdeklődésemet az egész életem iránt. Nem mintha amúgy túl sok lett volna. Zsebre tett kézzel sétáltam mellette. Úgy éreztem magam, mint egy elcseszett karácsonyfa az ő oldalán. Mérete ellenére bátran ki lehet jelenteni, hogy tökéletes. Én pedig... lol. Lehajtott fejjel sétáltam tovább kicsit messze tőle. Mintha csak szökni akartam volna, utánam nyúlt és erősen, de nem túl szorosan, a karomtól fogva vezetett a termek felé.
- Kilenc B? - törte meg a csendet.
- Öm, ja de mié-
Nem hagyta, hogy tovább pofázzak, bedobott az osztály ajtaján, amit csinosan bezárt maga után. Letettem a seggem a kijárathoz legközelebbi székre Armin mellé. Motyogtam egy köszönés félét és végignéztem a társaságon. Olyan tipikus. Be kellene mutassam őket? Egy rakás szerencsétlen összezárva egy fingatnyi helyen. Mivel haragudtam Mikasaékra, a padon feküdve vártam, hogy Chibi-chan elhallgattassa az osztályt. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elmerültem a dalban, amíg egy hangos ordítás meg nem zavarta ezt a romantikus pillanatot. Csak Jean kapott a fekete tündérkétől. Kilenc éve mást sem csinál, mint cseszkedi a többieket. Komolyan, gőzöm sincs hogy bírom. Amikor Lófej felvisított a fájdalomtól, egyszerre mindenki elhallgatott. Nyugodtan ment vissza Picúr a katedrához és végignézett rajtunk. Lehet el kellene kezdjek félni tőle. Vajon az ágyban is ilyen flexibilis? Könyökömön támaszkodva vártam mi fog történni.
- Levi Ackerman. Az új osztályfőnökötök - szólalt meg végül.
.
.
.
Kavics, emberek. ^^
Itt lenne a második rész is, reméljük, hogy tetszett nektek. Ha igen, támogassatok minket egy csillaggal. Sajnáljuk, hogy még nem történik sok minden, de nemsokára fel fognak pörögni az események. Addig is várjatok ránk. Ha minden igaz, ma még kint lesz a harmadik rész is. Cere van. :3