Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

45.

Makoto szülei megrökönyödve és elszörnyedve néztek körbe. Hajnali fél három is elmúlt már, de ott, abban a szent pillanatban osztottak ki. Sátánistának és ribancnak neveztek, aki nem érdemel mást, csak szenvedést a pokolban. Komolyan, senki nem tud kicsit kreatívabban beszólni? Kiba jelent meg mellettem, aki megveregette a vállam, és gratulált a sikerünk miatt.
- Te is brutálisan toltad haver - öleltem meg, majd Yennának puszit nyomtam az arcára, mikor megjött. - Holnap tali - intettem, majd a két ordibáló szülővel hagytam el a bárt.
Amíg ki nem értünk a kőkorszaki trabantig, csekkoltam az értesítéseim. Hirtelen jött barátfelkérések, like-ok, jelölések és követések. A menedzserem örülni fog neki. Bementem a hívásnaplóba és megláttam. Négy nemfogadott hívás Narutotól, egy Armintól, három Misakitól, kettő Farlantól és kereken százhúsz Levitől. Hú. Meg fogok halni. Legelőször a páromat hívtam vissza, aki egyből felvette a telefont.
- Mielőtt bármit is mondanál, sajnálom, hogy nem válaszoltam. Nem hallottam.
Egy ideig nem mondott semmit, a frászt hozva rám ezzel. Már épp belekezdtem volna a magyarázkodásba, mikor végre megtörte a kínos csendet.
- Rohadtjó voltál.
- Mi? Nem fogsz leszidni?
- Azt majd később. Most élvezd a sikered, nem fogom elbaszni.
- Milyen sikerről beszélsz? - nevettem fel. - Csak egy bári éneklés volt, mint ahogy régen csináltam.
- Annyi különbséggel, hogy most fel lettél kapva hirtelen ezért, a csapból is te folysz pár óra alatt és Erwin az igazi profilján spamelte végig az össze live-ot, amiben szerepeltél.
- Mit akar már megint az a kígyó?
- Téged. Végig hívogatta Farlant, hogy adja el neki a stúdióját veled együtt jó pénzért.
- Mit mondott rá?? - kiáltottam fel  hirtelen.
- Hogy fuck off. Ő sem hülye. Annyira.
- Huuh.. - nyugodtam meg. - Bébi, feküdj mostmár le, kérlek - lágyult meg a hangom.
- Még mindig idősebb vagyok nálad, szaros. Ha hazajössz, készülj a lecseszésre - tért ki kérésem elől.
- Nem érdekel már, csak halljam a hangod - csuktam be a szemem. - Menj aludni - mondtam újra. - Addig nem fogok lefeküdni, míg te sem.
- Mindjárt megyek. Még két dolgozatom van. Ahogy visszaértél, írj.
- Két kupac? Ha kialvatlanul talállak mikor hazaérek eskü én foglak ágyba dugni.
- Nem vagyok balfasz, tudok magamra vigyázni - ásított. - Jut eszembe, imádkozz, hogy az igazgató ne lássa meg a videókat, mert ki leszel csapva - komorodott el.
- Csak énekeltem.
- És vetkőztél egy bárban az éjszaka közepén, mikor egy idegen családnál voltál - egészített ki.
- Elengedtek, nem? Egyébként nem is vetkőztem, csak kigomboltam egy kicsit az ingem a hatás kedvéért.
- Nem nyitok vitát, azt hagyom itthonra. Tusolj le és aludj - mondta, mikor jól hallhatóan leparkoltunk. - Jó éjt, kölyök.
- Neked is. Holnap beszélünk -csókoltam bele a telefonba, és hívtam vissza sorba mindenkit egy rövid beszélgetésre.
Az Instagram oldalam csak úgy pörgött, ezért kikapcsoltam a netet, és úgy ahogy voltam, lefeküdtem aludni.
Nem volt szándékom reggel nyolckor felkelni, de azzal a címszóval, hogy "ha istenetelenségeket tudok csinálni, akkor reggelizni is rendes ember módjára", fel lettem baszva édes álmomból. Miután párszor sikeresen bealudtam az asztalnál, viszonylag nyugodtan telt a nap. Nem mondták, de jól láthatóan próbálták minél távolabb tartani tőlem Makotot, nehogy megszentségtelenítsem. Azért megnézném a reakciójukat, mikor megtudják, hogy full Levi-szexuális vagyok. Vasárnap reggel elráncigáltak misére, amit végigtelóztam az egyik gyóntatófülkében amiről eddig azt hittem, hogy nyilvános wc. Hát, majdnem. És végre eljött a délután. Indulás előtt már négy órával készen álltam és bőröndömmel az ajtóban vártam, hogy szabaduljak meg ettől a helytől egy életre. A percek csigalassúsággal teltek, de fél ötre már a buszban ültem, és Levit boldogítottam. Már rég be volt sötétedve mire hazaértünk. Ahogy megállt a jármű, felkaptam a cuccaim, lerohantam és páromat kezdtem el keresni. Miért ilyen picii?
- Rivaille! - ugráltam, majd mikor észrevettem a nyakába borultam. - Úgy hiányoztál - öleltem magamhoz szorosan.
- Szia kölyök - adott gyorsan puszit az arcomra, majd megköszörülte a torkát és hangnemet váltott. - Szállj. Le. Rólam.
- Makoto - húztam oda a szürke hajút. - Ő itt Levi, az oszim, akinél fogunk lakni - gyorsítottam fel a bemutatkozást, mert nagyon haza akartam végre menni.
- Jó napot kívánok! - hajolt meg. - Örvendek, hogy megismerhetem és köszönöm a vendéglátást.
- Hn - biccentett az idősebbik, majd kivette a csomagokat a kezünkből. - Mehetünk?
- Ühüm - szaladtam a kocsiig, és előre ültem.
Egész úton lopott kis pillantásokat vetettünk egymásra, ujjaink összeértek a sebességváltón.
- Candyy - rohantam be a lakásunkba a cicáért. -  Hát sziia, te kis cukimukiság - nyomtam arcom puha bundájához gügyögve.
Igaz, hogy Levi macskája, de együtt vigyázunk rá, ezért meg van szokva az ilyen és hasonló rohamokkal.
- Gyere, megmutatom hol lesz a szobád - intettem az új tagnak, majd felszaladtam az ismert emeletre.
Bepillantottam a mi hálószobánkba is, ami pont olyan állapotban volt, mint amire számítottam. Az ágy egy oldalt bevetve, a ruháim egy másik helyiségben, és minden ragyogott.
- Fogadok unatkoztál nélkülem -nevettem fel, és csókoltam Levi szájára, mikor Makoto a mosdóba ment.
- Volt elég dolgom - bökött a halom dolgozat felé.
- Aha - tettem karba kezeim, s dőltem a falnak. - És.. Jól szórakozott, Mr. Ackerman? - léptem egyre közelebb hozzá egy csábos mosollyal. Tudom, hogy izgatja, ha így hívom.
- Rohadtul. Főleg csütörtökön - küldött meg egy perverz vigyorral, majd az egyik kezét a mellkasomra tette. - Épp ezért mehetsz most szépen takarítani és foglalkozni a vendéggel - mondta ugyanabban a hangnemben, tolt el és fordult meg.
- Egy egész hetet voltam vele, szükségem van rád is - mentem utána, és rámásztam mint egy pióca.
- Kölyök, nem láthat meg minket, értsd meg - szedett le magáról, és kezei közé fogta arcom- Te is hiányoztál nekem, és legszívesebben letepernélek, de nem lehet. Bírd ki - mondta a szemeimbe, majd lágyan ajkaimra csókolt.
- Jó... - távolodtam el tőle két métert. -Csak legyen már vasárnap - mentem be a saját szobámba, majd áthívtam Narutot PubG-zni.
Miután "összebarátkoztak" Máriával, mindketten leültünk a géphez, és nyomattuk estig.
- Makoto, van kedved Netflixezni?
- Az nem korhatáros?
Szememet forgatva ültettem le a kanapéra, én pedig a szőkével a földre telepedtem. Újranéztük a Tizenhárom okom volt - ot, miközben megjött a kaja.
- Kölyök, gyertek az asztalhoz - túrt gyengéden a hajamba párom, miután megterített.
Naruto nyálcsorgatva nézte végig az apró gesztust, és egy pillanatra  elfelejtettem, hogy vendégünk van. Olyan láthatatlan lenne, hogy még Levi sem veszi észre? Nagyon úgy tűnik, hogy így volt, mert már épp hajolt volna le puszit adni, mikor megcsörrent a telója.

•Levi szemszög•

Épp végeztem volna az ösztönös mozdulatom, hogy egy csókkal jutalmazzam meg párom, mikor megszólalt a drága csengőhangom, ami visszahúzott a valóságba és eszembe juttatta, hogy nem egyedül vagyunk. Felegyenesedtem és idegesen felvettem arrébsétálva.
- Rivaille Ackerman - erőltettem magamra nyugodt hangnemet.
- Jó estét, zavarom, Mr. Ackerman? Erenről lenne szó - hallottam meg az igazgatónk vénemberes hangját.
- Mi az? - kaptam fel azonnal a fejem.
- Tudja, Eren már akkor is problémás volt, mielőtt ön lett az osztályfőnöke. Hetente, sőt, naponta küldték le az igazgatóságiba, mert nem csinálta azt, amit elvárnak egy diáktól.
- És? - sürgettem a dolgokat.
- A rengeteg panasz miatt úgy döntöttünk a tanári karral, hogy beiratjuk a "Gyógyult lélek" programba. Szeretném, ha aláírná a szükséges papírokat, mint gyámja.
- Ez miből áll?
- Az egész a gyerekek megneveléséről szól. Tiszteletet gyakorolnak, és bepótolják a kimaradt anyagot is.
- Kik tartják? Hol? Mikor? Milyen időközönként? - áradtak belőlem a kérdések.
- A helyszín egyenlőre ismeretlen. A program két hét múlva kezdődik.
- Kik lesznek még ott? Vagy csak épp Erennel van baja?
- Jean Kirschtein is részt fog venni.
- Ennyi? Két ember?
- Az iskolánkból igen, de ez egy nemzetközi program. A világ minden tájáról összegyűjtik a fegyelmezetlen fiatalokat.
- És ez pontosan mi a fasz? - doboltam az ujjaimmal az asztalon.
- Amint mondtam, egy mankó, hogy problémamentesek legyenek az elkövetkezendő egyetemi éveik.
- És mit kell csináljanak?
- Megtermelniük azt, amit megesznek, sportolni, tanulni, segédkezni. Könnyű szívvel elengedném az ön helyébe, jó kezek között lesz.
- Mert nem maga neveli és semmi köze hozzá.
- Az engedélyére nincs különösebben szükség. Az állam látja, hogy mit művel Eren, ezért ő biztos résztvevője a programnak.
- Ne beszéljen róla úgy, mint egy bűnözőről - szorult ökölbe a kezem.
- Nem volt szándékomban. Jobb lenne, ha minél előbb tudatná Erennel, mi fog rá várni.
- Én magával fogom. Nem megy a kölyök se-ho-va. Nincs joga ilyen szinten beleavatkozni az életébe, főleg nem úgy, hogy semmit sem tudunk arról a szaros programjáról. Tisztában van vele pontosan, hogy mi történt vele a múltban, és ha kell, ÉN fogom személyesen kérvényezni, hogy zárják ki ebből.
- Attól félek, ez lehetetlen. A drámával csak hosszabbítja a letöltendő idejét. Ha minden rendben megy, és teljesíti a feladatokat, huszonnégy hónap múlva már itthon is lesz. Szeretném, ha holnap bejönne az irodámba vele, vagy nélküle. Lenne mit beszéljünk róla.
- Hogy mennyi idő? - kerekedtek ki szemeim.
- Két évről van szó.
- Felejtse el - nyomtam ki azonnal.
Faszom.

~Eren szemszög~

Épp az egyik szelet pizzámba haraptam, mikor felfigyeltem arra, hogy Levi kissé idegbeteg állapotban beszélget valakivel. Szó nélkül felálltam mikor letette a hívást és odamentem hozzá.
- Minden rendben? Ki volt az?
- Majd ha Naruto elment, beszélünk. Egyél tovább nyugodtan.
- Levi, baj van? - ijedtem meg, és gondoltam egyből a legrosszabbra.
Nem válaszolt, csak elpillantott. Valami történt. Visszaszaladtam a nappaliba, megfogtam Narutot cuccostól-mindenestől és kitettem a lakásból.
- Majd elmesélem, szia - zártam be az ajtót gyors ölelés után. - Makoto, elmúlt tíz óra, jó éjszakát - dugtam be az ágyába, és ültem le a kanapéra Levivel szemben, aki a falnak támaszkodott. Úgy festett, mint aki menten elsírja magát.
- Az igazgató hívott - nyelt egyet lesütve szemeit.
- Kicsaptak engem? - pattantam fel.
- Nincs akkora mázlid.
- Mondd már! - álltam elé ijedt és aggódó tekintettel.
- A vén szar beíratott egy átnevelőtáborba.
.
.
.
Kavics, emberek! ^^
Meghoztuk a folytit, reméljük tetszett annak ellenére, hogy az előzőekhez képest rövidebb lett. A következők várhatóan hosszabbak lesznek, mert egy olyan részhez értünk, aminek eegyhamar nem lesz vége és nem szeretnénk nagyon feltagolni. Na meg, hogy ne kelljen annyit várjatok, hogy történjen valami. :3
Mivel ittvan a december, a Mikulás hozzátok is eljön méghozzá egy új borító és a ONESHiT-es könyv első részének keretébeen.
Ha úgy érzitek, megérdemeljük, ajándékozzatok meg egy csellaggal és kommenttel. Nemsokára visszatérünk, addig is cere van. :3