Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

19.

Karjaiba bújtam amíg ellátta vérző sebeim. Nem akartam semmit sem kérdezni.
- Nem fogok meghalni? - kérdeztem halkan.
- Sosem engedném - csókolt hegeimre.
Lágyan menyasszony pózba vett, és saját szobánk felé vitt. Október másodika. Sosem fogom elfelejteni. Óvatosan lefektetett a puha ágyneműre, majd kisietett felmosni, nehogy meglássák a többiek a csomó vért. Alig pislogtam párat, máris visszatért. Befeküdt mellém, úgy ahogy volt. Mellkasára húzott és gyengéden átölelt. Fejem nyakhajlatába fúrtam és belélegeztem illatát. Életem eddigi legjobb érzése volt.
- Köszönöm - suttogtam érzelmesen.
- Én köszönöm - adott egy puszit a számra. - Jó éjszakát - kulcsolta össze ujjainkat a takaró felett.
- Jó éjszakát - motyogtam, majd elaludtam.
Életembe nem volt ilyen gyönyörű álmom. Levivel összeházasodtunk, lett két gyönyörű gyerekünk, és boldogan éltünk amíg együtt meg nem haltunk. Szép is lenne... Sőt...Tökéletes. Csak annyi a baj, hogy fiú vagyok. Ha akarnám sem lehetne kölyköm. A szerelmed karjaiban ébredni egy igazán csodálatos dolog amit senkivel sem osztanék meg. Amint kinyitottam tengerkék íriszeim, egy kusza hajú Levivel találtam magam szemben. Oldalamat simogatva ajándékozott meg a világ legédesebb mosolyával.
- Jó reggelt Cica - csókolt meg, miközben egyik kezével megigazgatta hajamat.
Becenevem hallatára fülemig pirultam, majd erős mellkasára csaptam zavarodottságomban.
- C-cica..? - pislogtam vörösen.
Csak tovább szórakozott rajtam derekamat fogva. A fülemhez hajolt, és ha lehetséges, még jobban kezdtem hasonlítani egy paradicsomra, mikor elkezdett suttogni.
- Olyan gyönyörű vagy...
- Ne hazudj, Rosszfiú - takartam el arcom zavaromban. - Te vagy a gyönyörű - adtam reggeli puszit arcára.
- Hogy aludtál? - kezdtem el tincseivel játszani.
- Melletted csak jól lehet.
Mosolyogva mellkasára bújtam, mire lassan hajamba túrt és homlokomra csókolt.
- Elrendezted a dolgokat? - néztem fel rá.
- Igen, minden oké.
Még pár pillanatig összebújva feküdtünk, amikor hangos kopogást hallottunk. Valahogy már megint a padlóra kerültem Levi reakciója miatt. Az előbb említett a lehető leggyorsabban kidobott az ágyból, lefedte egy takaróval, majd kinyitotta az ajtót. A talajról néztem végig a csodálatos eseményeket.
- Hol van Eren?! - rontott be az ordibáló Naruto.
Hehe... El is felejtettem, hogy nem szóltam.
- Ittvagyok - tápászkodtam fel.
Gondolkodás nélkül rámugrott, amitől újra a földön kötöttünk ki, mire felvisítottam.
- Naru, szállj le rólam - dobtam le magamról. - Bocsi, csak nagyon fáj mindenem. Jah, és köszi "Cica" - mondtam Levinek a seggemet simogatva.
Szépen legurított. Nem tudom, hogy én voltam túl félreérthető, vagy a szöszkének van túl perverz fantáziája, de megint visítani kezdett a padlón fetrengve.
- Megvooolt?
Összevont szemöldökkel bámultam a lent fanoló legjobb barátomat.
- Nem - húztam fel onnan.
Nevetve bólintottam, majd felöltöztem Levi segítségévél, amit Naruto perverzen végignézett.
- Kölyök vigyázz magadra, és ne mozogj sokat.
- Vigyázok, nyugi - mosolyogtam rá. - Te pedig ne stresszelj.
- Ez egy kirándulás. Csak azt lehet rajta.
Arcát kezeim közé vettem s acélkék szemeibe bámultam.
- Élvezd kicsit.
- Jó, persze - húzta el tenyeremet majd a konyha felé vette az irányt.
A visító Narutoval együtt lementem a hotelhez tartozó játszótérre és egy hintán ülve elmeséltem az este történteket. Ugrándozva gratulált miután jól leszidott, hogy ne csináljak többé ilyet, amit moslyogva néztem. Beözönlöttünk az ebédlőbe, ahol megkajáltuk az összes maradék ételt. Két óra takarítás után felszálltunk a buszra. Szokás szerint Levi mellé ültem, vállára dőlve.
- Végre vége...
Felmosolyogtam rá, majd hirtelen elkomorultam.
- Levi, nem akarok hazamenni.
- Miért?
- Mert... - mutattam meg Zeke üzeneteit. - Meg fognak verni... És fáj mindenem. Nem maradhatnék egy éjszakát nálad?
-... Miért vannak ilyen dolgaid?
- Mindenkinek vannak. Félek, kurvára... - temettem fejem vállába.
- Beszéljek velük?
- Akkor csak rosszabb lesz - öleltem át fél karral derekát.
- Nem lesz. Elintézem.
- Ne, kérlek. Csak vigyél el.
- Egy napot bírj ki.
Nem válaszolva húztam szorosan magamhoz szerelmem. Nem ez lesz az első verésem. Egész úton összebújva ültünk. Titkon reméltem, hogy sosem érünk haza. Megtámadnak az alienek, vagy csak simán Sasha fingik egyet és mind meghalunk. Hát nem így lett. Miután az oszi sikeresen leordította mindenki fejét, hogy szedje össze a szemetét, leszálltunk.
- Hazavigyelek? - ajánlotta fel.
- Nem kell, köszi. Vezess óvatosan - kaptam fel válltáskámat, majd csomagjaimmal együtt elindultam egy irányba.
Levi óvatosan elkapta a karom, maga felé fordított és lágy csókot hintett ajkaimra.
- Vigyázz magadra, Eren.
- Jójó - vágtam zsebre a kezem. - Szia - sétáltam el a kihalt utcán.
Házunkhoz érve mély levegőt vettem, majd benyitottam. Ugyanazok az érzések, ugyanazok a gondolatok jártak a fejembe, mint mindig, mikor hazatérek.
- Sziasztok - köszöntem félhangosan.
Edward, az "apám" mosolyogva biccentett, míg anyám szadistán vigyorgott.
- Végre megjöttél, Erenke~-dalolta pszichon.
- Hiányoztam...? - tettem le csomagjaimat, majd levettem fekete, elkopott bőrdzsekim.
- De még mennyire - közeledett felém. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Azzal nyugtattam magam, hogy egy nap múlva már Levi karjaiban pihenhetek.
- Mik ezek?! - éreztem kezét csattani arcomon.
Reflexből odakaptam, majd a lépcsőn vigyorgó Zekére néztem.
- Semmik. Már régiek. Egy ideje ki akartam dobni őket. Visszakaphatnám? - próbálkoztam valamivel, ami talán kicsit megenyhíti.
- Miért. Vetted. Meg. Őket?! - kezdett el egy bilinccsel csapkodni.
- Drágám, beszéljük ezt meg normálisan - fogta meg Edward felesége vállát.
- Mi az, hogy normálisan?! Egy kurvával hogy?! Mert az! Egy utolsó mocskos kurva! - ütlegelt csak egyre jobban.
Többnyire arcomat védtem a nehéz vasbilincstől, meg mindentől, amivel éppen csapkodott.
- Maria, Szivem, fejezd ezt be és nyugodj meg - vette ki kezéből a tárgyat.
Ez elég volt neki, hogy abbahagyja a verésem és nevelőapámmal kezdjen ordibálni. Próbáltam felsurrani szobámba, de azzal nem számoltam, hogy volt egy drága Zekénk is.
- Ne olyan gyorsan - lökött le a lépcsőn, amiről legurultam.
Még mindig fájtak az este okozott vágásaim, de így, szinte elviselhetetlenné váltal.
- Zeke, megőrültél?? - guggolt le hozzám rémülten apám.
A földön hason feküdve vártam, hogy történjen valami. Az orromból, számból kisercent a vér, bevertem a fejem a zuhanás miatt. Még hallottam, hogy Maria valami olyasmit ordít, hogy összemocskolom a padlót, de kis idő múlva elsötétedett a látóterem s eszméletemet vesztettem.
Óriási fejfájással ébredtem meg, az éjszaka közepén. Lassan ki"másztam" az ágyamból, szarrátört telóm képernyőjére néztem, majd visszahuppantam. Levi legalább ezerháromszázötvenszer hívott. Egy millió üzenettel társítva. Gyorsan megnyitottam a legutolsót, ami alig pár perce érkezett.
- Héé, szia Riva. Bocsesz, csak asszem beájultam - kültem el villámgyorsan.
Mint vártam, azonnal látta és azonnal elárasztott kérdésekkel.
- Nyugi, csak leestem a lépcsőről. A mai napot megúsztam. Sajnálom, hogy aggódnod kellett.
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
- Tényleg leestem.. azaz olyasmi érted. A lényeg, hogy becsesztem a fejem és beájultam.
- Nem. Mondd el. Ahogy van.
Sóhajtva megírtam az őszinte választ. Ilyen lenne, ha foglalkoznak veled?
- Hazaértem, Maria elvert egy bilinccsel, apám nyugtatatta, ezért elkezdett visítani, mire majdnem felsurrantam, de Zeke lelökött a lépcsőről. ^^
- ... Holnap elhozlak onnan.
- Nem kell. Van életed.
- Igen. És az te vagy.
- Aww. Levi, te annyira édes vagy - küldtem millió szívecskét. - De én most komolyan mondom.. Elvagyok itt.
- Én is. Nem foglak egy olyan helyen hagyni. És nem fogsz ellenkezni.
- Milyen Daddy lettél hirtelen.
-... Fejezd be.
- Szereccc. :333
Mondtam már, hogy imádok emojikat küldözgetni? És ezt Levi meg is tapasztalhatta.
- De Cukim, egy örökbefogadás, vagy miaszar nagyon sok hülyeséggel, pénzzel és idővel jár. És nekem egyik sincs. Plusz holnap fellépésem van.
- De kirúgtak, nem?
- Cseszed...Tényleg... Akkor megyek csövesnek. Vagy kurvának. "Utolsó mocskos kurvának" Mariat idézve.
Még sokáig elvitatkoztunk azon, hogy mi lesz velem, de kiegyeztünk annyiban, hogy holnap, tiszta fejjel megbeszéljük ezt. Levitől elcsórt ingében aludtam el. Csak nem volt olyan rossz ez az október másodika.
.
.
.
Kavics, emberek ^^
Kicsit későn, de meghoztuk az új részt. Reméljük, hogy tetszett, és megdobtok csillagokkal és kommentekkel. Sietünk a folytatással, addig is várjatok ránk és cere van. :3